A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

OROSS Krisztián: A lengyeli kultúra újabb idoltöredékei Séből

OROSS Krisztián Sé-Malomi-dűlő Női idoltöredék (1. kép 2). Középbarna színű, homokkal és kevés kaviccsal soványított kerámia idoltöredék. Az idol derékban tört el, alsó része maradt fenn. A tárgy függőleges irányban is törött, csak elülső felülete ép, tomporának alakját nem ismerjük. Jól kiképzett vízszintes talpon áll, az ovális talp kiszélesedik, legnagyobb átmérője 4 cm. Az altest elülső oldalán hangsúlyosan bekarcolt vonalakkaljelezték a viseletet. Többszörös haránt irányú bekarcolás árulkodik a csípőn viselt övről, melyet középen téglalap alakú bekarcolás, csat fog össze. Részben az öv karcolt vonalkötegeinek folytatásaként két darab háromszoros, függőlegesen futó bekarcolás között széles sraffozott mező jelzi a kötényszerű ruhadarabot. A töredék kétséget kizáróan női idol töredéke. Két darabból ragasztott. Szórványlelet, 1996-ban került a Savaria Múzeumba.

5 A séi Malomi-dülőn a kisméretű antropomorf neolit plasztika rendkívül nagy számban látott napvilágot. A legjellegzetesebb ábrázolásokat az ásatok folyamatosan tették közzé ásatásaikról megjelent kisebb-nagyobb jelentéseikben, tanulmányaikban (KALICZ 1984, Taf. 5. 1-5; KALICZ-KÁROLYI 1978, Taf. 51. 1-2; KALICZ-KÁROLYI 1980, Taf. 127; KÁROLYI 1982). A problémakör minden részletre kiterjedő összefoglaló feldolgozása Kalicz Nándor tollából született meg, aki ekkor már több mint százharminc szobortöredékről tett említést. Az idolok legtöbbször női alakokat ábrázolnak. Formaviláguk, díszítéseik nagyon kötöttek, szemmel láthatóan szigorú szabályok, állandósult hagyomány szerint készültek. A fejek gömbös, félgömbös vagy enyhén tojásdad alakúak, a vállig érő hajviseletet ék alakú bekarcolások jelzik. A szemek és a szemöldök bekarcolásokkal, az orr plasztikusan jelzett, a szájat ellenben nem ábrázolták. A szobrok felsőteste hengeres, a keblek hangsúlyozottan plasztikus kiképzésüek. Az altest steatopyg, a lábak elvékonyodnak. Ritkábban előfordulnak hengeres altestű, vízszintesen kialakított talpú darabok is. Jellegzetesek az idolok felületén bekarcolással ábrázolt viseleti tárgyak. Az idoloknak kétséget kizáróan kultikus szerepe volt az ezeket nagyon kötött szabályok szerint készítő közösség életében. Ezzel lehet összefüggésben az is, hogy a megtalált darabok szinte kivétel nélkül töredékek, melyeket talán szertartások közben törtek ketté (KALICZ 1998,65-74, Abb. 30-40). A Sé-Doberdón talált töredék ( 1. kép 1 ) művészi kivitelében a séi leletegyüttes legfigyelemreméltóbb alkotásai közé tartozik. Leginkább ahhoz a fej nélküli idoltöredékhez hasonlíthatjuk, melynek felsőteste kiképzésében, művészi színvonalában nagyon hasonlít a doberdói töredékre. A karok itt is stilizált csonkok, a hátgerinc megegyező módon jelzett, itt azonban megvan a figura steatopyg alsóteste is (KALICZ 1998, Abb. 37). A torzót séi Vénusz néven is közölték (KÁROLYI 1982). A formai egyezések okán a sé-doberdói szórványlelet egyértelműen a malomi-dűlői neolit megtelepedéshez köthető. Valószínűleg nem válaszolható meg a kérdés, hogy miközben az alkotó kivételes figyelmet fordított a tárgy művészi kivitelére, vajon mi az oka a már említett erősen kavicsos soványításnak, miért felel meg az idol alapanyaga a legdurvább házikerámia anyagának? További probléma, hogy miként került a tárgy a patak jobb partjára, miközben ott az ásatások során a lengyeli kultúra egyetlen telepobjektuma sem került elő, a szórvány idoltöredéken kívül mindössze egy további bütyökdíszes kerámiatöredék látott napvilágot a korszakból. Mint már említettük, számos séi idoltöredék díszítésének alapeleme a ruházat egyes részleteinek bekarcolt vonalakkal való jelölése. A most bemutatott malomi-dűlői töredék ( 1. kép 2) kötényszerü viselete a legjellegzetesebb ruhadarabnak tekinthető, ami séi típusú idolokon előfordul. A bekarcolások az altest elülső oldalát díszítik, egészen az idolok talpáig érnek, a két függőleges bekarcolt vonal vagy vonalköteg között rendszerint változatos mintakincset találunk. A motívumok között vannak egyszerű, függőlegesen futó vonalkötegek, zegzugminták, spirálok, de több töredéken előfordul a most bemutatott szórványleletet díszítő bekarcolt hálóminta is (KALICZ 1998, Abb. 32. 4-5, 7-9). Legutóbb Károlyi Mária közölte egy 1996-ban előkerült, kötényt viselő séi idol töredékét (KÁROLYI 2003, 276). A teljes altestet díszítő szoknyaszerű ábrázolások ritkábban fordulnak elő (KALICZ 1998, Abb. 35, 2, Abb. 36,4). Általánosnak mondható viszont, hogy a kötények felül egy bekarcolt, néha többször megszakított vonalköteggel ábrázolt, a csípőn körbefutó övből indulnak ki. A fent bemutatott töredék övét egy egészen különleges, finom bekarcolásokkal osztott, téglalap alakú tag — talán övcsat — fogja össze. Az ábrázolás alapján feltételezhetjük, hogy az egyes séi idolok övén elöl középen látható függőleges bekarcolás szintén övcsatot szimbolizál. 5 Az illusztrációk elkészítéséért Marton Tibor régésznek (MTA RI) tartozom köszönettel.