A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

SZALONTAI Csaba: Attila-film, Attila-út, Attila-kifli. Attila-kultusz Szentesen a korabeli sajtó alapján

akkor rendelkezésre álló adatok és tudományos tézisek alapján értékelni Csallány hitét. Csallány Gábor ifjú korában kezdte a régészettel és a muzeológiával való foglalkozást. Ismerte a korszak alapvető kézikönyveit, nyomon követte a szakirodalmat, sőt maga is publikált a szakfolyóiratokban. Annak ellenére, hogy alapvetően nem számított képzett szakembernek, jó érzékkel és nagy szorgalommal kutatta a múltat és vált belőle megbízható régész, múzeumvezető. 1905-ben jelent meg a kor — egyik — legnagyobb, de mindenképpen a leginkább meghatározó tudósának Hampel Józsefnek az említett müve. A hihetetlen adatmennyiséget feldolgozó háromkötetes munka minden korabeli tudósnak alapvető kézikönyvévé vált, olyannyira, hogy megjelenése óta minden régészgeneráció egyforma intenzitással használja és hivatkozik rá máig is, mégha számos tárgyi tévedésére is fény derült azóta. Csallány maga is így volt ezzel. Személyesen ismerte Hampelt, levelezésben álltak egymással, és minden bizonnyal hatása alatt is állt. Hampel számos tanáccsal látta el Csallányt, aki ezért mindig nagy tisztelettel volt iránta. Ezek után teljesen természetes, hogy tudományos véleményét is elfogadta, és hunként értelmezte a griffes-indás övekkel jellemezhető kultúrkört. Ahogyan minden kutató hisz a maga igazában, ugyanúgy volt ezzel Csallány Gábor is, és még a szakmai cáfolatok ellenére is sokáig kitartott hite mellett. Nem tudta könnyen feladni azt a véleményét, melynek igazáról közel 30 éven keresztül meg volt győződve. Csallány hite és véleménye természetesen számos alkalommal megjelent a helyi sajtóban, hiszen majd minden jelentős lelet vagy lelőhely előkerülésekor megszólaltatták a múzeumigazgatót, és kifejtette ebbéli véleményét. Ezek után teljesen természetes, hogy véleménye közkinccsé vált, azaz a szentesiek meggyőződéssel hittek abban, hogy városuk környéke volt az egykori hun birodalom központja. Ennek a közgondolkodásnak számos eleme van a korabeli sajtóban, de jelen dolgoztunkban csak néhányat emelünk ki közülük. Elsősorban azokat az újságcikkeket adjuk közre, amelyekben valamilyen tárgyiasult formában is jelentkezik a szentesiek Attila-kultusza. így bemutatjuk azokat a cikkeket, amelyek egy tervezett Attila-játékfilm terve és forgatása körüli bonyodalmakról szólnak, és amelyek jól érzékeltetik azt a hitet, azt a mély meggyőződést, mely szerint egy ilyen filmet hitelesen csakis Szentesen vagy környékén lehet forgatni, hiszen Szentes nemcsak a hunok egykori központja volt, de a hun kutatás fellegvára is.

10 A közölt újságcikkek másik csoportja szintén a szentesiek Attila iránti odaadását érzékelteti, amikor kezdeményezik egy utca elnevezését a hun királyról. A kultusz szentesi változatának érdekes eleme a hunok nagy királyáról elnevezett kifli, likőr, szappan, rum, virágcsarnok, sült, gyógyszer, dália és cserkészcsapat. Szentes lépjen akcióba az Attila-filmért.

11 A Szentesi Hírlap már hónapokkal előbb felhívta a figyelmet arra, hogy egy német filmgyár Attila-filmre készül.

12 A filmet a hires magyar Cserépy Arzént rendezi. Kora tavasszal megkezdődnek a felvételek Magyarországon. Egyelőre bizonytalan, hogy hol, csak az látszik biztosnak, hogy nem Szentesen és környékén, pedig történelmi tény, hogy ezen a vidéken volt Attila székvárosa. Ezenkívül a szentesi múzeum a leggazdagabb a hunkori emlékekben és itt él az Attila-történelem egyik legalaposabb ismerője, Csallány Gábor. Ezek a szempontok mind a mellett szólnak, hogy az Attila-film felvételeit Szentesen és környékén készítsék. 10 A film terveiről említést tesz RÓZSA 1994, 559. IIA korabeli újságcikkeket minden esetben betűhíven adjuk közzé, éppen ezért semmilyen módon nem jelezzük a helyesírási hibákat vagy elütéseket. Ugyancsak nem jelezzük az egyes újságokban eltérő módon megjelenő nevek írásmódját sem. 12 A hivatkozott forrást nem sikerült megtalálni. 13 Cserépy Arzén neve nem ismeretlen, bár korántsem sorolható a korszak legnevesebb filmes szakemberei közzé. Eletének nem minden időszaka ismert, születése időpontja 1881. július 17. Halálát az 198l-es Magyar életrajzi lexikon bizonytalanul 1946-ra teszi, míg a 200l-es kiadású 1958 márciusára teszi azt. A gépészmérnök végzettségű filmrendező 1920-ig budapesti autóügynökségben dolgozott, majd 1920-tól Németországban élt. Itt forgatta legsikeresebb filmjét, a Fridericus Rex-et, amely — az életrajzírók szerint — a német nagyhatalmi ábrándokat hirdette. További német filmjei: A törvény (1923), A Sanssouci malom (1926), Előre tábornok (1932), Egy lány cégjelzéssel (1934), Csak nem ellágyulni, Susanne (1934). 1926-tól Hollywoodban dolgozott, majd 1933-tól Angliában élt, és 1935-től ismét Berlinben forgatott dokumentumfilmet. 1938-tól Budapesten saját filmes céget működtetett, mellyel 5 magyar filmet forgatott (Földindulás 1939, Hazafelé 1940, Szeressük egymást 1940, A gorodi fogoly 1940), köztük Kodolányi János darabját, a Földindulást (1939) is megfilmesítette (MEL 310; ÚMEL 1130).