A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

F. LAJKÓ Orsolya: Kora újkori mázas kerámia a hódmezővásárhelyi Ótemplom területéről

Ótemplom felújítási munkálatait megelőzően végeztek mentő ásatásokat, melyek során jelentős mennyiségű kora újkori leletanyag került felszínre. Jelen tanulmányban az ótemplomi leletmentés eredményeként előkerült kerámiaegyüttes egy önálló típuscsoportjának bemutatására vállalkozom.

1 Az Ótemplom területén régészeti feltárások 1989 és 1991 között folytak, B. Nagy Katalin irányítása mellett.

2 Az első ásatási periódusban (1989-1990) a templom szűkebb környezetét kutatták. A második ásatási periódusban (1991) a feltárások a templombelső nyugati negyedére terjedtek ki. A leletmentés alkalmával előkerült leletanyag legnagyobb hányadát a templom építését (1713-1723) közvetlenül megelőző időszak emlékei képviselik. A réteg viszonyok pontos megfigyelését a feltárt objektumok laza, omladékos betöltése nagymértékben nehezítette, de figyelembe véve a felszínre került leletek tipológiáját, valamint a templom építésének időrendjét, megállapíthatjuk, hogy az adott időszak kerámiaanyaga döntően a török kor kései szakaszához köthető, bár néhány töredék esetében a 18. századi keltezés lehetősége is fenntartható. A 17. századi emlékanyag túlnyomó részét az állatcsontok mellett — a kerámiatöredékek teszik ki, míg a fémek és egyéb leletek aránya ezekhez képest jóval kisebb. A vizsgált korszak régészeti anyagának eloszlása — figyelembe véve az ásatási terület egészét — nem tekinthető egységesnek, a leletek kiemelkedő együttese döntően két objektumból származik. Az előkerült kerámiaanyag erősen töredékes, egész vagy kiegészítésre alkalmas edényt mindössze 13 darabot tartalmaz a leletegyüttes. A leletanyag feldolgozásánál megkíséreltem a tipológiai jellemzők és az alkalmazott díszítőeljárások alapján az egyes típuscsoportok meghatározását. Funkcionális értelemben elkülöníthető volt a főző-, sütő-, tároló- és tálalóedények (folyadéktároló, tálasedények), kályhástermékek és egyéb kerámialeletek (pipák, hálónehezékek, gyertyatartó) köre, melyek további típus- és formacsoportokra bonthatók. Jelen tanulmány keretét meghaladná valamennyi edénytípus formai elemeinek és díszítőtechnikai eljárásának részletes leírása, így a vizsgálatot a tálasanyag elemző bemutatására szűkítem. Tálasedények A tálakhoz és tányérokhoz tartozó töredékek a leletegyüttes egészének 7%-át képviselik. Eloszlásuk az ásatási területen egyenletesnek tekinthető. A tálak és tányérok előfordulási aránya közel azonos.

3 A tálasedények között jellemzőek a homokkal soványított, anyagukban vörösre, fehérre, esetleg világosbarnára égetett tál- és tányértöredékek. Technikai kidolgozásuk jó, általában finoman iszapoltak, falvastagságuk 0,3-0,5 cm közötti. Valamennyi darab belső oldalán mázas. A leletanyagból ónmázas töredék nem került elő, a felület bevonására kivétel nélkül ólommázat alkalmaztak. A töredékekből ítélve a tálak, tányérok nagysága és díszítése rendkívül változatos. Formai alapon elkülöníthetők a talpastálak, valamint az egyszínű mázas, illetve virágos ornamentikával díszített, gyakran függesztőfüles tálas termékek. A leletegyüttesben a talpastálak jelenlétére egyrészt a két kiegészített edény

4

, másrészt a mázas kerámialeletek között található hasonló anyagú és díszítésű töredékek jelenléte utal. Az összes leletanyaghoz viszonyított arányuk elenyésző. A tálak formája és mérete változó, anyaguk vörösre, ritkábban fehérre égetett agyag. A peremek többnyire egyenesek, enyhén vagy szélesen, vízszintesen kihajlóak, rendszerint tagolatlanok. A peremek átmérője leggyakrabban 19-23 cm között változik. A peremszél többnyire lekerekített, de előfordulnak bevagdosással, esetleg hornyolással díszített darabok is. Az edénytest félgömbös, a talpak enyhén íveltek, csonka kúp alakúak. Túlnyomórészt egyszínmázasak, a máz színe többnyire zöld, ritkábban sárgásbarna. / Az ótemplomi kora újkori leletegyüttest egyetemi szakdolgozat keretében dolgoztam fél. A feldolgozás jelentős részletei a hódmezővásárhely-ótemplomi kerámiaegyüttes középkori és néprajzi kapcsolatai című cikkben közlésre kerültek (LAJKÓ 2002. 309-316). 2 Ezúton is köszönöm B. Nagy Katalinnak munkám során nyújtott segítségét és azt, hogy a feldolgozás jogát számomra átengedte. 3 A tálasedények típusbontása a néprajzi tipológia (1GAZ-KRESZ1965, 95) figyelembevételével, a szájátmérők nagyságbeli eltérésén alapult. 4 TJM ltsz. : 99.2.628; 99.2.626.