A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

PUSZTAI Tamás: Két középkori település szerkezeti rekonstrukciója térinformatikai eszközök segítségével

KET KÖZÉPKORI TELEPÜLÉS SZERKEZETI REKONSTRUKCIÓJA TÉRINFORMATIKAI ESZKÖZÖK SEGÍTSÉGÉVEL PUSZTAI Tamás A középkori települések régészeti kutatásának egyik legfontosabb iránya a települések szerkezetének vizsgálata. Az egykori település kiterjedésének, nagyságának, belső tagolódásának — utcaszerkezet, telekosztás — az épületek településen beüli elhelyezkedésének és azok változásának meghatározása.

1 Bizonyos történeti kérdések nem válaszolhatók meg önmagukban álló régészeti jelenségek elemzésével. Függetlenül a régészeti ásatások során feltárt terület nagyságától, minden esetben felmerül annak igénye, hogy meghatározzuk az adott régészeti jelenség településszerkezeten belül elfoglalt helyét, szerepét.

2 Az idő előrehaladtával egyre kisebb az esély arra, hogy olyan, az újkori bolygatásoktól megkímélt középkori településmaradványokat találjunk, ahol a felszínen egyértelműen meghatározható épületmaradványok dokumentálása a teljes településszerkezet azonnali rekonstruálásához vezethetne. A térinformatikai eszközök és módszerek (GIS) régészeti alkalmazása bizonyos esetekben lehetőséget ad arra, hogy a különböző módszerekkel nyert terepi információk (régészeti leletek felszíni eloszlása, mikrodomborzati jelenségek, archeomágneses anomáliák stb.) együttes elemzésével képet alkothassunk egy régészeti lelőhely térbeli tagolódásáról, még abban az esetben is, ha a különböző mintavételezési eljárások során birtokunkba jutott forrásanyag a terep adottságaiból kifolyólag, önmagában bizony kevés régészeti információt hordozna. E módszerek legfontosabb erénye abban mutatkozik meg, hogy a vizsgálati területről szerzett, eltérő jellegű adataink egy rendszeren belül, egymással összevetve értékelhetők, miáltal a töredékes információk is rendszerbe illeszthetőek. Dolgozatunkban két, mára már elpusztult középkori település szerkezeti rekonstrukcióját kíséreljük meg, térinformatikai eszközök segítségével.

3 E két település: Mohi középkori mezőváros, valamint Kisfalud középkori falu. A két település Észak-Magyarországon található, a történeti Borsod megye területén, a Sajó folyó mentén (1. kép). A történeti és régészeti adatok alapján mindkét települést a 13. és 17. század közötti időszakokban lakták. Mohi és Kisfalud történeti szerepe egymástól igen eltérő. A középkori magyar településstruktúrában Kisfalud a falvaink közé sorolható, míg Mohi a mezővárosok közé. Tóth Péter levéltáros 1998-ban fedezett fel Miskolctól északkeletre, mintegy 10 kilométerre, a keresztúri határban a Kis Sajó mellett egy középkori faluhelyet (1. kép). A faluhely végén, egészen közel a folyóhoz egy korabeli kőépület, talán templom, omladékhalmát lehetett megfigyelni. Az ezt követően előkerült történeti források egyértelműen meghatározták, hogy a terepen megtalált faluhely a / E kérdésre ld. HOLL 1985.' 2 E kérdést utoljára Ete középkori mezőváros kapcsán Miklós Zsuzsa és Vizi Márta vizsgálta (MIKLÓS-VIZI2001). 3 A szisztematikus felszíni gyűjtés értékelését Surfer 7.0 izovonal-szerkesztő program, a különböző kutatási eredmények egymásra vetítését és a térképi méréseket ArcView 3.1 program, a légifelvételek geokorrekcióját és értékelését ArcView Image Analist szoftver segítségével végeztük. 4 A településnyomokfelszíni meghatározását követően a telep nevét bizonyító irat is előkerült a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárból. A Keglevich József és Szirmay József között 1786-ban Sajóvámos ügyében folyó határper egy érdekes részletet tartalmaz: a per leírja Sajósenye egy feliratos határkövét, amely a sajóvámosi határon feküdt, a Kis Sajóhoz közel. Az 1700-as években leírt határ ma is ugyanott van, igaz ugyan, hogy a határkő azóta már eltűnt. Az irat szerint a kő a Sajón túl eső Kisfalud romos templomához közel esik. Mégpedig a templom a Sajótól 80 lépésre, a határkőtől pedig egy