A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

SZATMÁRI Imre: Késő gótikus, ember alakú bronz gyertyatartó Sarkadról

került elő a település középkori belső területén. A hat érem közül három németalföldi dukát 1646-ból, illetve 1649-ből, másik három pedig a Német-római Birodalom vereté. Az utóbbi három dukát egyike a Brandenburg-Baireuth őrgrófsághoz (1642), a második Frankfurt a/M-hoz (1658), a legértékesebb harmadik pedig éppen Nürnberg városához (1648) köthető.

12 A fenti példák is elegendő bizonyítékát adják annak, hogy Sarkad szűkebb és tágabb környékén a 15-16. században nem voltak ismeretlenek a német, a délnémet, sőt egészen pontosan a nürnbergi kapcsolatok sem. A nürnbergi hatások ennél későbbi, 16-17. századi, Szerbia irányában is érvényesülő meglétére szintén rámutattak már korábban (RADOJKOVIC 1978, 177, 184). Ennek ismeretében tehát nem meglepő az sem, hogy Sarkad közelében egy valószínűleg nürnbergi öntőműhelyből származó gótikus gyertyatartó töredéke került napvilágra. Vizsgáljuk meg azt a kérdést is, hogy mi lehet az összefüggés maga a tárgy és annak lelőhelye között. A gyertyatartó nem konkrét, a történeti források, dokumentumok alapján pontosan meghatározható objektumban — például a sarkadi középkori várban vagy egy, az oklevelekben emlegetett középkori nemesi udvarház területén —, hanem az egyik, a régészeti topográfia terepbejárási tapasztalatai szerint teljesen átlagos, Árpád-kori eredetű késő középkori faluhelyen, szórványleletként került elő. A tárgy és a lelőhelye közötti közvetlen összefüggés tehát — legalábbis hitelesítő ásatás nélkül — nem mutatható ki. A helyszíni szemlén is mindössze azt állapíthattuk meg, hogy a gyertyatartó előkerülési helye egy olyan kisebb kiemelkedés tetejére határozható meg, amely geográfiai jellemzői alapján esetleg nemesi udvarháznak is helyet adhatott. Egy ilyen objektum feltételezése ellen szól viszont az a megfigyelés, hogy a kiemelkedés területén igen kevés leletanyag fordult elő, és többségében az is az Árpád-korra s nem a késő középkorra keltezhető (1. kép 3). A tárgy szempontjából is lényeges lehet azonban, hogy az utóbbi években a térségben végzett régészeti terepbejárásaink nyomán pontos képet lehet megrajzolni a gyertyatartó lelőhelyéről és a lelőhely környékéről, illetve annak Árpád-kori és késő középkori településtörténetéről ( 1. kép 2). Első pillanatra szembeötlő így, hogy Sarkad és Kötegyán középkori előzménye részben vagy egészben a két mai település beépített területére esik (Sarkad 21., 22.; Kötegyán 10., 14., 76. sz. lelőhely). Az egymástól 6 kilométerre fekvő középkori Sarkad

13 és (Köte-)Gyán

14 között a ma is igen határozott mederrel rendelkező Gyepes jelentett élő vízfolyást. Ennek partján több olyan Árpád-kori és késő középkori leletanyagot szolgáltató régészeti lelőhely található (Sarkad 30., 71., 135. sz. lelőhely), amelyek szintén egy középkori település részét alkothatták. Az Árpád-kori leletek a lelőhelyek teljes területén előfordulnak, de a késő középkori anyag főként a 30. lelőhely északnyugati felében, illetve a 71. sz. lelőhely délkeleti felében sűrűsödik. A gyertyatartó az egykori település területének délkeleti részét jelentő 71. lelőhelyen került elő, s annak is a délkeleti szélén (1. kép 2). A lelőhelyen a terepbejárások alkalmával, — a kevés bronzkori és sok szarmata illetve germán edénytöredék mellett nagymennyiségű középkori (11-16. századi) leletanyagot gyűjtöttünk a szántás felszínén. A Sarkad és Kötegyán közé eső középkori lelőhelyek fekvése tehát fölveti egy harmadik település azonosításának lehetőségét is. Az okleveles említések és a fennmaradt határnevek alapján e település leginkább a középkori Ősi nevű faluval azonosítható.

15 A falu nevével kapcsolatban pedig mindjárt felvetődik a Méhkeréken is birtokos kisnemesi Leel-Ossy család középkori jelenléte. Bár egyes vélemények szerint a család már a 14. századtól kezdve fokozatosan elszegényedett, a környékben érvényesülő kiemelkedő szerepük mégis érzékelhető egészen a 17. századig. Az is bizonyos, hogy a 12 MMM ltsz.: 2001.2.1-6; V. Székely György részletes meghatározása: MMM irattára 12/252/2002; Békés Megyei Hírlap 2001. március 9: 1, 3. oldal; Békés Megyei Nap 2001. március 20:1, 6. oldal; Uo. 2001. március 24: 5. oldal; L1SKA s. a. 13 Első írásos említése (Surcud) a Váradi Regestrum 1226. évre vonatkozó részében maradt fenn (KARÁCSONYI-BOROVSZKY 1903, 344$, 289, Nr. 355; GYÖRFFY 1987, 659). 14 Györffy György első említését (Zobodian) azzal az 1229-re vonatkozó adattal azonosítja, amely szintén a Váradi Regestrumban olvasható (KARÁCSONYI-BOROVSZKY 1903, 350 §, 292, Nr. 361; GYÖRFFY 1987, 620-621). 15 Bihar vármegyében öt ilyen nevű település is létezett, így az azonosítás meglehetősen nehéz. Györffy György az 1220. évi, szintén a Váradi Regestrumban fennmaradt említést (Euse) köti első helyen e faluhoz (KARÁCSONYI-BOROVSZKY 1903, 12! y 243, Nr. 240; GYÖRFFY 1987, 649-650). A 15. századi említéseket Csánki Dezső sorolta fel (CSÁNKI1890, 618-619); pusztulását Jakó Zsigmond és Mezősi Károly a 17. századra keltezte (JAKÓ 1940, 314; MEZŐSI 1943, 179).