A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

HORVÁTH Ferenc: Újabb kun vezéri sír leletei a Kiskunságból: Kiskunmajsa-Kuklis-tanya

szén a rangos kun temetkezések térképre vetítésével felismertünk (HORVÁTH 2001,218-220).

11 Abból kiindulva, hogy a kengyelek egyik-másik idézett párhuzama a 13. századot megelőzően is előfordul, valamint a kiskunmajsai és az 1. sz. tinódi szablya feltűnő tipológiai egyezése miatt felmerülhetne ugyan az is, hogy a leletegyüttes talán a besenyők hagyatéka lehetett. Ezzel a feltételezéssel kapcsolatban azonban a következő nehézségek merülnek fel. 1. A történeti adatok szerint az első jelentősebb besenyő csoportok megjelenése Magyarországon a 10. század 3. harmadára, Taksony fejedelem idejére tehető. Ez után all. század közepén és azt követően, majd 1091 és végül 1122-ben lehet gyanítani besenyő csoportok érkezését (KORDÉ 1990, 5, 8-9). A kiskunmajsai sírlelet a legvalószínűbb 13. századi keltezésével így a legkésőbbiként feltételezett besenyő hullámnál is jóval fiatalabb. 2. A besenyők dél-oroszországi, moldvai és magyarországi lószerszámai között a csukló nélküli egyenes vagy ívelt, merev szájvasú zabiák jellemzőek (PLETNËVA 1981, 215; SPINÉI 1996, 59, 66, 16, Fig. 18; PÁLÓCZI HORVÁTH 1998, 19, 22, 30; KOVÁCS 1986, 279). 3. Végképp ellentmondanak ennek a feltételezésnek a hazai történeti és helynévi adatokból körvonalazható besenyő szállásbirtokok, amelyekkel a besenyőknek tulajdonított régészeti leletek pontosan egybeesnek (PÁLÓCZI HORVÁTH 1989, 19. ábra). Ezek a területek jelenlegi ismereteink szerint nem terjedtek ki a Kiskunságra. 4. Mint láttuk, a kiskunmajsai sírlelet tárgyai tipológiailag a 13. század 2. feléből származó ún. „magányos" kun temetkezések leleteivel állnak szoros kapcsolatban. AZONOSSÁGOK ES ELTÉRÉSEK A MAGYARORSZÁGI KUN ES BESENYŐ LELETANYAGBAN Bővebben kell szólnunk a besenyőként meghatározott tinódi „leletegyüttes" korhatározásáról, amelybe a két — a kiskunmajsaival csaknem azonos típusú — szablya is tartozott. Amint a szablyák tárgyalásánál is említettük, a megítélés dolgában igen sok a bizonytalanság. Már a leletek eredeti összetartozása is több mint kérdéses.

12 A két szablya 11-12. századi keltezését a majsai lelet felbukkanása módosíthatja, a feltehetően velük együtt előkerült zabla régóta, már Nagy Gézával kezdődően fejtörést okoz a kutatásnak (NAGY 1893b, 322; NAGY 1896, 351, 365). Végül is Dienes István nyomán a 10. századból, illetve a 10-11. század fordulójáról származó besenyő leletként vált elfogadottá (5. kép 5). Kovács László a 11-13. századi könnyűlovasság felszerelését szemléltetve említi meg: „Ritkán még az oldalpálcás zabla is előkerül, igaz, lehetséges, hogy még X. század végi — XT. század 11 Természetesen nem körzővel megrajzolt szabályos kört tételezünk föl. Néhány kilométeres eltérés nem változtat a sírok csoportosulásának alapvető rendszerén. A köralakzatot, amelyet a térképre vetített sírok kirajzolnak, jól kiegészíti a Csólyos és Csengéié között elhelyezkedő Kömpöc (halom, sírhely) helynév és a kör északi, egyelőre sírok nélküli szeletén a Kaskantyú, Orgovány és Bugac, személynévi eredetűnek látszó kun helynevek elhelyezkedése is (RÁSONY11966,164,167-170; BASK11987, 85). A korábban ugyanezek között felsorolt (HORVÁTH 2001, 223) Kecel helynév nem számítható az 1246 után keletkezettkun helynevek közé, mivel 1198-as okleveles említése is létezik (GYÖRFFY 1987, 700). Tanulmányunk második korrektúrája előtt készült el Rosta Szabolcs egyetemi szakdolgozata, amely a Kiskunfélegyháza környéki pusztatemplomokat vizsgálta, részletes topográfiai bejárással egybekötve (Rosta Sz.: Pusztatemplomok Kiskunfélegyháza környékén. Egyetemi szakdolgozat. SzTE, Szeged 2003.) Ebben három pontosan azonosított, biztosan korai kun szállás topográfiai helye (Jakabszállás, Zomokszállás, Ferencszállás) pontosan az általunk felismert köralakzat északkeleti ívére esik, és ugyanolyan távolságra fekszik egymástól, mint a kör déli felén sorakozó sírok lelőhelyei. Ráadásul ezek jól kiegészítik a kör északnyugati felén már említett Kaskantyú, Orgovány és Bugac helynevek által kirajzolódni látszó alakzatot. A kör keleti — azaz Kaskantyú és Kunfehértó-Debeák közötti — szakaszától eltekintve, ezzel az alig korábban felismert „kör" be is zárult. 12 Az azonosítás bonyolult történetéről és buktatóiról ld. DIENES 1966, 209-210 8.j.; HATHÁZI 1996, 43! A szakirodalom a nyilvánvalóan összekeveredett leletekkel többnyire külön-külön foglalkozott; vagy ha együtt, soha nem említette a Hampel által közölt rajzon szereplő kígyófejben végződő karperecet (HAMPEL 1897, 130, 3). Ez azért érthetetlen, mert (hacsak nem a galgóci lelethez tartozott) a Dienes István által korábban 10. századinak, Kovács László szerint 10-11. századfordulójára meghatározott zabla korát látszott volna támogatni. Később, amikor a szablyákat és a zablát Hatházi Gábor all. század közepére, illetve a 12. századra korhatározta, a korai tárgy a részben „ leletegyüttesnek " tekintett tárgyak között viszont további feloldhatatlan ellentmondást jelentett volna (5. kép).