A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)
KOVÁCS S. Tibor: Egy keleti díszsisak a tatárjárás korából
lálkozásánál feküdt. Élénk kereskedelmi forgalmat bonyolított le Horezm a tőle északra élő nomád népekkel is (SPULER 1955, 22-35; SAUNDERS 1971, 56-66). A horezmi birodalomnak a mongol hódítás vetett véget 1220-ban. Ez év márciusában a hódítók Szamarkandot is elfoglalták, ahonnan kb. 30 ezer mesterembert telepítettek át Mongóliába. Későbbi hódításai alkalmával Dzsingisz kán nagyban felhasználta Horezm gazdasági és szellemi kapacitását. Miniszterei és gazdasági tanácsadói legalább húsz különböző nemzetiségből származtak, sok volt közöttük a kínai, de a legnagyobb számban a korábbi horezmi birodalomból kerültek ki (SAUNDERS 1971,66-69). A dolgozatban felsorakoztatott bizonyítékok alapján a budapesti sisak a horezmi birodalom területén készült. Valószínűleg a mai Irán vagy Nyugat-Turkesztán területe jöhet számba. Magyarország területére két módon kerülhetett: vagy a mongolok elől menekülő egyik nomád néppel jött, vagy a tatárjárás alatt a hódítókkal együtt érkezhetett a Kárpát-medencébe. Mindenképpen egy, a társadalom felső rétegéhez tartozó magas rangú katonai vezető tulajdona lehetett (SPULER 1965,10-32). A budapesti sisak Dunába kerülésének lehetséges magyarázata az 124l-es év tavaszi eseményeiben keresendő. Rogerius nagyváradi kanonok leírása alapján IV. Béla a tatárok betörésének hírére seregével átkelt Budáról Pestre. Köten kun király is ott tartózkodott kíséretével együtt. Ennek legfőbb oka az országban kialakult kunellenes hangulat volt. Március közepén már a mongol előőrsök zaklatták Pest városát. Időközben megérkezett Frigyes osztrák herceg, aki egy magas rangú mongol parancsnokot ejtett fogságba Pest határában. Pesten ezalatt elterjedt az a hír, hogy a kunok a mongolok kémei. Ennek hatására a pesti nép, Frigyes herceg csapataival együtt, megrohanta azt az épületet, ahol a kun király tartózkodott. Ez a „palota" Pest késő Árpád-kori kiterjedése alapján igen közel lehetett a Dunához. Kötent és kíséretét megölték, fejüket levágták és a nép közé dobták (KATONA 1987, 25-26, 155-158). A készítés helyének, idejének figyelembevételével és a lelőhely ismeretében a budapesti sisakkal kapcsolatban a következő hipotézis feltételezhető. A sisak a horezmi birodalom területéről került egy magas rangú kun vezetőhöz, aki 1241-ben Pesten tartózkodott a kun király kíséretében. Ez év márciusában a magyarok és a németek legyilkolták Kötent és kíséretét — s mint láttuk — a levágott fejeket a nép közé vetették. Valószínű, hogy a testőrség és a király főembereinek felszerelései, illetve sisakjai is a népharag áldozatául estek. Ezeket a feldühödött pesti polgárok rongálták, dobálták a „palota" udvarán, és jelen sisakot, a gyűlölt kun „kémek" egyik magas rangú vezetőjének védőfegyverét egyszerűen a Dunába dobták. A fenti megállapítás természetesen hipotézis, amely nem csökkenti annak a ténynek a jelentőségét, hogy a budapesti sisak a tatárjárás időszakának igen szerény tárgyi emlékanyagát gazdagítja. 9 9 A dolgozatot Horváth Ferenc (MFM) lektorálta.