A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

KOVÁCS S. Tibor: Egy keleti díszsisak a tatárjárás korából

EGY KELETI DÍSZSISAK A TATÁRJÁRÁS KORÁBÓL KOVÁCSS. Tibor Az 187l-es évtől a Dunaszabályozási Felügyelőség mederkotrási munkálatokat végzett a budapesti Duna-szakaszon.

1

1877. június 24-én a déli vasúti összekötő híd pesti oldalának pillére előtt folyó munkálatok alkalmával négy fegyvert találtak.

2 Az általunk tárgyalt sisakot (1. kép 1) 3,6 m mélyről hozták fel a felszínre erősen rongált állapotban.

3 Műtárgyunkat egy vaslemezből készítették, amelyet összehajtottak és kovácshegesztéssel, valamint réz felhasználásával fogtak egybe és kovácsoltak kúpos formájú sisakká. A sisakharang alsó része a koponya formáját követi. Az alsó részt, valamint az erőteljes kúp formájú sisakharangot egy jól látható vállvonal osztja ketté. A sisak kúp alakú felső részéről hiányzik az a sisakcsúcs, amelyet a nyomok alapján egykor vörösréz forrasztással erősítettek oda. A sisak érdekessége a testből kialakított szemellenző, amely körülbelül 45°-os szöget zár be a sisak alsó részével, amelyből körülbelül 2,5 cm-re áll ki. A műtárgy felületét vésés borítja (1. kép 2), amelyet apró tűponcalap emel ki. Az 1880-as évek vizsgálata alapján a belsejében némi szövetmaradvány mutatta az egykori bélést. A tűponcalapot aranyozás, míg a fennmaradó részt ezüstözés díszítette. A sisakharang alsó részén lévő apró lyukak pedig arra utalnak, hogy valaha ide sodronyszövetet fűztek (BONCZ 1885, 374). A már említett ellenző szélében is van egy lyuk, mely azt igazolja, hogy a sodronyszövet szinte csak a szemeket hagyta szabadon. A sisak felületét arabeszkek és egy-egy szimurg díszíti. A műtárgyat 1885-ben publikáló Boncz Ödön 14. századi perzsa munkának tartotta (BONCZ 1885, 373-378). Tóth Zoltán is perzsa eredetűnek gondolta, de 12. századi készítésűnek vélte, és mohamedán vallású izmaelitákkal hozta kapcsolatba (TÓTH 1938, 92). Kalmár János 1971-ben megjelent fő művében változtatás nélkül átvette Tóth Zoltán elméletét (KALMÁR 1971, 264). A sisakot a Magyar Nemzeti Múzeumban mind a régi, mind az új történeti kiállításon bemutatták, illetve jelenleg is ki van állítva.

4 Annak ellenére, hogy többször publikált és bemutatott műtárgyról van szó, ezt a díszsisakot szinte elfeledte a tudományos világ. Különösen elgondolkodtató, hogy a kun kor kutatói még említésre méltónak sem tartották.

5 Dolgozatomban elsőként a sisak analógiáit vizsgálom, majd rátérek a rávésett díszítőelemek párhuzamainak tárgyalására. A kúpos harangú, szegecselt vagy kovácshegesztéssel, esetleg forrasztással külön felerősített sisakcsúccsal ellátott védőfegyverek a 8. századtól tűnnek fel elsősorban Perzsiában és Turkesztánban. A 9-10. században nemcsak a fenti, hanem a csatlakozó nomádok által uralt területeken is népszerűvé válik ez a sisaktípus (NICOLLE 1976, 17-22; GORELIK 1979, 28-36). A 10-11. század folyamán a Kijevi Rusz területén fegyverzetváltásnak lehetünk tanúi. A szomszédos nomádok hatására kard helyett egyre inkább szablyát és a korábbi viking típusú sisakok mellett keleti kúpos sisakot kezdenek használni (KALMÁR 1942, 22-28). / A kotrás alatt előkerült leleteket — elsősorban fegyvereket — a lelőhely pontos megjelölését leíró levél kíséretében mindig megküldték a Magyar Nemzeti Múzeumnak. A levelek a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Adattárában vannak elhelyezve. 2 A megtalált tárgyak: egy sisak, két 15. századi kardtöredék és egy 1531-ben öntött ágyú (53.381.; 57.6935. és 57.7195. leltári szamokon találhatóak az MNM Fegyvertárában). 3 Sisak, ltsz.: 52.36. (1877/108-4), ma.: 18,2 cm; átm.: 23 cm; a vállvonal ma.: 9,2 cm. 4 Jelenleg az I. terem 1. vitrinjében van elhelyezve mint 12. századi keleti sisak 5 Nagy Gézától kezdődően a kun kor jeles kutatóin keresztül egyikük sem foglalkozott a budapesti sisakkal. Az 1998-ban feltárt csengelei kun fegyveres sír feldolgozásakor az ott talált sisak számos párhuzamát bemutatta, de a budapesti sisakot meg sem említette a szerző (HORVÁTH 2001, 153-160).