A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

KERTÉSZ Róbert – SÜMEGI Pál: Őskörnyezeti tényezők és a Kárpát-medence neolitizációja: egy új geoarcheológiai modell néhány aspektusa

AZ AGROOKOLOGIAI BARRIER MODELL ALAPJAI A negyedidőszaki képződmények geológiai és pa­leontológiái elemzése alapján a Kárpát-medencét sokszínűség jellemezte az elmúlt 2-2,5 millió év során. Ennek legfőbb oka az, hogy a pleisztocéntől kezdődően a vizsgált területen három térbeli kiter­jedésben (makro-, mező- és mikroszinten) erőteljes környezeti mozaikosság alakult ki 4 (KERTÉSZ-SÜ­MEGI 1999; KERTÉSZ-SÜMEGI 2001; SÜMEGI-HERTE­LENDI 1998; SÜMEGI-KERTÉSZ 1998; SÜMEGI-KER­TÉSZ 2001; SÜMEGI et al. 1998; SÜMEGI et al. 2002). A makroszintű mozaikosságot a nagy éghajlati terüle­tek pufferfelülete hozta létre, mivel három klímaöv is nyomon követhető: kelet-nyugati irányban a kontinentális, nyugat-keleti irányban az óceáni, délről északra a szubmediterrán hatás csökken, a hegyvidéken pedig szubkárpáti-kárpáti éghajlat fej­lődött ki. A nagy klímaövek befolyását erőteljesen módosították a regionális, lokális kiterjedésű mor­fológiai és hidrológiai adottságok, azaz a hegyol­dalak, homokbuckák, folyóvölgyek, illetőleg a ta­lajvíz magassága. Ezeknek a tényezőknek együttes hatására a Kárpát-medencében mozaikos vegetáció jött létre napjainkra. Az éghajlati és növényzeti övek mozaikos kifejlődése következtében a talaj­adottságok is mozaikosak a Kárpát-medencében, s ezt csak tovább fokozza az alapkőzetben kimutat­ható változatosság. A geoarcheológiai elemzések azt bizonyítják, hogy a Kárpát-medence térben és időben válto­zó éghajlati, vegetációs, talajtani, faunisztikai mo­zaikossága alapvető hatással volt az itt élő és ide bevándorló népcsoportokra egyaránt. A létfenntar­tásukban meghatározó fontosságú vadászott, gyűj­tögetett vagy tenyésztett, termesztett élőlények ugyanis nem terjedhettek ki a Kárpát-medence egé­szére egy adott időpillanatban. Emiatt a különböző éghajlati-környezeti területekről bevándorolt em­beri közösségek mindig csak a régió egy-egy da­rabját, a saját, addig felhalmozott gazdálkodási ta­pasztalataiknak megfelelő, valamint célélőlényeik által hasznosítható részét szállhattak meg. Az eddig végzett paleoökológiai kutatások alapján a vizsgált térségben ezek az őskörnyezeti különbségek min­dig jelen voltak a holocénban az elmúlt 10 000 év alatt, és így alapvetően meghatározták az egyes — főként élelemtermelő -— kultúrák letelepedési, nö­vénytermesztési és állattenyésztési lehetőségeit (KERTÉSZ-SÜMEGI 1999; KERTÉSZ-SÜMEGI 2001; SÜ­MEGI 1999; SÜMEGI-KERTÉSZ 1998; SÜMEGI-KERTÉSZ 2001; SÜMEGI et al. 2002). A neolitizáció szempontjából tehát kiemelkedő jelentősége van annak, hogy ez a táj folyamatosan átalakuló klímával, változatos morfológiával, flórá­val és talajtakaróval jellemezhető, ugyanis a terme­lőgazdálkodást is erősen befolyásolják a környezeti tényezők. Ez különösen igaz lehetett a Kárpát-me­dencében a produktív gazdálkodás kialakulásának kezdetén, a kora és középső neolitikum alatt, mivel ebben az időszakban a természeti környezet hatása meglehetősen jelentős volt az emberi közösségek­re. Ugyanakkor az egyes élelemtermelő csoportok még a gazdálkodási tapasztalatok felhalmozásának korai fokán álltak, és az információáramlás és cse­re köztük viszonylag lassú volt. Úgy tűnik, hogy a Kárpát-medence centrumá­ban egy rendkívül bonyolult kapcsolatrendszer ala­kult ki a mezolit és neolit életmódot folytató embe­rek, valamint az őket körülvevő környezet között, így az emberi tényezőket (társadalmi szint, techni­kai szint) és a környezeti adottságokat, valamint ezek egymáshoz való viszonyát együttesen figye­lembe vevő geoarcheológiai modell képes csak bemutatni a régió neolitizációját. Az ezt elemző, részletesen kidolgozott modellünk a következő ré­gészeti, természettudományos adatokra és megfi­gyelésekre épül (KERTÉSZ-SÜMEGI 1999; KERTÉSZ­SÜMEGI 2001; SÜMEGI-KERTÉSZ 1998; SÜMEGI-KER­TÉSZ 2001; SÜMEGI et al. 2002): A Kárpát-medence déli és keleti részén megje­lenő kora neolit KS népcsoportjai a Balkánról ér­keztek. Ezt bizonyítják kulturális gyökereik 5 (BÁNFFY 2000; KALICZ 1980; KALICZ 1983; KALICZ 1990; KALICZ 1995; KALICZ-MAKKAY 1972; KALICZ­MAKKAY 1977; KUTZIÁN 1947; MAKKAY 1982; RACZKY 1983; RACZKY 1988; TROGMAYER 1968), valamint az általuk termesztett növények (VAVILOV 1951) és te­nyésztett állatok (BÖKÖNYI 1974) elsődleges, kis­ázsiai, közel-keleti és délkelet-európai tenyésztési géncentrumai. Ez a balkáni gyökerű kora újkőkori kultúra a Kárpát-medencében komplex gazdálko­dást folytatott: meghatározott növényeket (FÜZES 1990; FÜZES 1991; P. HARTYÁNYI-NOVÁKI 1974; P. HAR­4 Sümegi P.: Az ÉK-magyarországi löszterületek összehasonlító őskörnyezeti és sztratigráfiai értékelése. Kandidátusi érte­kezés. Debrecen 1996. 5 Trogmayer O.: A Dél-Alföld korai neolitikumának főbb kérdései. I—II. Kandidátusi értekezés. Szeged 1968.

Next

/
Thumbnails
Contents