A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

MADARAS László: A szolnok-szandai honfoglalás kori korongpár

A SZOLNOK-SZANDÁL HONFOGLALÁS KORI KORONGPAR MADARAS László A Közép-Tisza-vidék honfoglalás kori leletanyagában jó néhány kiemelkedő gazdagságú leletegyüttest tart számon a szakirodalom. így van ez JászNagykun-Szolnok megyében is. Elég, ha hivatkozzunk a kétpói leletre (SELMECZI 1980; SELMECZI 1981, 9-16), a szolnok-strázsahalmi és a túrkeveecsegpusztai tarsolylemezekre (FETTICH 1937, 81; SZABÓ 1980), a nagykörűi, tiszabői, tiszaburai, tiszafüredi vagy jászfény szarui, kiemelkedően gazdag temetőkre (ŐSEINK 1996, 242-243, 285, 287, 289-290, 321-322). S ha még azt is hozzászámítjuk, hogy több mint harminc lelőhelyet tudunk honfoglaló eleink harcos középrétegéhez kötni (MADARAS 2002), elmondhatjuk, jól kutatott területtel van dolgunk. Igaz ez a köznépi temetőinkre is, bár ezek kutatására kevesebb figyelem irányult az utóbbi fél évszázadban. Köznépi sírok kerültek elő pl. Szolnokon a 4-es számú főút elkerülő szakaszának építése során vagy a jászkutatás kapcsán — annak melléktermékén — Jászberény-Négyszálláson, de megemlíthetjük Nyecsőegyháza templom körüli temetőjét is, melyet első királyaink érmei kelteznek. Nem állunk rosszul a terület településkutatásával sem, köszönhető ez az újabban folytatott, beruházásokhoz kötődő, nagy felületű feltárásoknak. Ilyenek voltak az utóbbi években Szolnok mellett, Szajol határában, valamint Kétpó-Szenttamáson. Megkezdődtek a megye honfoglalás kori corpuszának előkészületi munkálatai is. 2001 kora tavaszán újabb lelőhellyel gazdagodott 10-11. századi temetőink sora, amikor homokbányát nyitottak Szolnok szandai településrésze mellett, az ún. Beke Pál halma környékén. Maga a Beke Pál halma egy őskori kurgán, melyet a folyamatosan ismétlődő homokdombok egyikén emeltek az őskorban (1. kép). A halom természetesen védett, így a mellette lévő területen nyitották meg a bányát. A bányamüvelés közben emberi csontok kerültek elő, melyeket egy helybéli diák ezüstözött bronz korongpár és S végű hajkarika társaságában hozott be a szolnoki Damjanich János Múzeumba.

1 A feltárás 2001. év tavaszán és nyarán történt. Ebből az alkalomból folytatott terepbejárásaink során újabb temetőt találtunk, amely szintén 10. századi, s a Szolnok-Szanda, Beke Pál halma III. számú lelőhely nevet viseli. A két sírmező közötti homokdűnén őskori — neolit, feltehetőleg Körös-kultúra (II. lelőhely) — települést is sikerült azonosítanunk. A III. számú temetőben olyan honfoglalás kori sírokat bontottunk ki, melyeket Vilmos avergne-i őrgróf 924-ben vagy 926-ban vert érme keltez. A temető napjainkig feltárt 20 sírjának túlnyomó többsége női és gyermeksír volt. Ezekben a korszak női viseletének gyönyörű díszítményeit tártuk fel, első rekonstrukciós kísérleteinket már közzé is tettük (MADARAS 2002). A két feltárt férfisírban reflexíjat, nyílcsontokat és vas merevítő pálcás nyíltegezt találtunk. Az I. és a III. számú temető között mintegy 200-300 méter a távolság. A lelőhelyek az egykori Tisza-meder nyugati oldalán húzódó dombvonulat kiemelkedésén kerültek elő. Topográfiai elhelyezkedésük feltűnően megegyezik a karosi temetők topográfiai elhelyezkedésével (RÉVÉSZ 1996, 8, 1. kép). Ott is, itt is egy-egy dombháton egy-egy temető található. Teljesen hasonló megfigyelést tettünk Tiszasüly-Ehhalom nevű lelőhelyünkön, ahol először Selmeczi László tárt fel honfoglalás kori sírokat (SELMECZI 1967), s a mellékletek egyike a híres tiszasülyi öntött, áttört ezüstkorong (FODOR 1980, 206-207, 8. ábra 1). Az 1967-es ásatás után 1980-ban újabb két sír került elő, az előző lelőhelytől alig 150-200 méter távolságra egy másik homokdomb elhordása kapcsán. A leletek (2 sír csontváztöredékei mellett, ara/ A lelőhely helyszíni szemléjét, s egyúttal a homokkitermelés ideiglenes felfüggesztését Polgár Zoltán kollégánk végezte. A módszerest feltárást is együtt irányítottuk, amelynek anyagi fedezetét a bányatulajdonosok biztosították a megyei múzeumi szervezettel kötött megállapodás keretében.