A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

RÉVÉSZ László: Újabb adatok a Karos-Eperjesszög I. honfoglalás kori temető értékeléséhez

kereskedők révén jutottak el e tárgyak. Finnországban 13 lelőhelyről kerültek elő (4. kép 5) ilyen csiholok (KIVIKOSKI 1973, 129, Abb. 1011), s előbukkant egy példányuk a viking régészet igazi kincsesbányájának számító birkái temető 776. sírjából (4. kép 4) ÍS (ARBMAN 1943, 282, Taf. 144. 1). Ez Utóbbi lelet azért különösen érdekes, mert a lovasfigurák közös „szarva" egyben függesztőként is funkcionált, amelybe egy vaskarikát illesztettek. Ennél fogva egy zsinegen az övre is fel lehetett függeszteni a csiholót, s nem kellett azt feltétlen tarsolyban tartani. A karosi csiholón vasgyürünek nincs ugyan nyoma, fontosnak tartom viszont megjegyezni azt, hogy a lovasfigurák szarva a tárgy előkerülése idején még zárt volt, felül ugyanis egy vízszintes rudacska kötötte össze a szarv két ágát. Ez azonban már akkor is nagyon vékony volt, talán bronzmagja is alig lehetett, s jószerivel a patina tartotta össze. így fordulhatott elő, hogy a restaurálás során e rudacska nyomtalanul eltűnt. A bronzfogantyús csiholóval ismét gyarapodott azon honfoglalás kori leleteink száma, melyek itthon egyedinek számítanak, a Kárpátoktól keletre és északra viszont nem jelentenek ritkaságot. E tárgy előkerüléséből messzemenő következtetést aligha vonhatunk le. A honfoglalók magukkal hozhatták még keleti hazájukból, de ide kerülhetett viking kereskedők révén is, hiszen széles körben forgó, bizonyára tömegesen előállított kereskedelmi cikkről van szó. Azt azonban mindenképpen jelzi, hogy 10. századi eleink részesei voltak annak a kereskedelmi kapcsolatrendszernek, amely behálózta a korabeli ismert világot. Végezetül a Karossal kapcsolatos újabb adatok ismertetése nem lenne teljes a szomszédos község, Bodroghalom területén végzett feltárás rövid ismertetése nélkül. A lelőhely a település határának ÉK-i részén, az Eresztvényhomoknak nevezett É-D-i irányú dombvonulat legészakibb csücskén van (5. kép). A temető veszélyeztetett volt. A sírok csekély mélységben (30-50 cm) feküdtek, a helyiek elmondása szerint már az 1970-es évek elején is kerültek itt elő csontok és vasak, amikor a dombon a helyi tsz kertészete üzemelt. A tervezett homokbánya előkészítő munkálatai miatt 2000 nyarán egy kb. 50x30 méteres felületen letolták a humuszt is, jó néhány sírt (lényegében a temető középső részét) megsemmisítve ezzel. A Hellebrandt Magdolna által megindított leletmentéshez kapcsolódva 2000 és 2001 szeptemberében elvégeztem a temető feltárását.

11 E munkálatok során összesen 28 sír került elő. Leletanyaguk köznépi temetőre vall: a sírokból hegyikristály gyöngy, huzalkarperecek, gyűrűk, sodrott nyakperec, agyagedények, csiholok, vaskések láttak napvilágot. A leletanyag összetétele arra utal, hogy a temetőt a 10. század első felében-kétharmadában használták, a század második felére jellemző tárgytípusok hiányoznak a mellékletek közül. A sírokat a domb északi lejtőjébe ásták, néhány lépésnyire az ártértől. Ez is igazolja azt a korábban, másutt megfigyelt jelenséget, hogy a 10. században egy szárazabb időjárási periódus volt, s olyan helyekre is temetkeztek, amelyek korábban és később is vízjárta területnek számítottak. Meglepő módon a domb gerincén viszont nem voltak temetkezések, ottani próbaszelvényünk, valamint a domb egész felületét átvágó (munkagéppel húzott) kutatóárkunk üresnek bizonyult. Ennek oka az lehet, hogy a domb nagy részének talaja kötött barna erdőtalaj, csupán az északi végében van egy homoklencse. A sírok kivétel nélkül ez utóbbi területén voltak. A lelőhelyet régészeti környezete teszi kiemelkedően fontossá. A karosi III. számú honfoglalás kori temetőtől délre 1,7 km-re fekszik, a kettő között hajdan vízjárta terület volt (5. kép). Úgy tűnik, a karosi I—

III. temetőkkel szerves egységet alkotott, a hajdani vezéri központ szolgáltató népeinek egyik nyughelye volt, használata a központ megszűnésével befejeződött. Hasonló szerény leletanyagú temető még jó néhány rejtőzhet a közeli dombokon. A képet tovább árnyalja, hogy az Eresztvényhomoktól délre valahol még rejtőzik egy további (az ötödik!) honfoglalás kori temető is a földben. Ennek területén 1942-ben egy sír mellől, csőszkunyhó ásása közben Richwin stras sburgi püspök (913-933) denára került elő, amely jelenleg is a MNM Éremtárában található (KOVÁCS 1989, 20). A Dr. Szabó Endre helyi földbirtokos által talált lelőhely felkutatására több, sajnos eddig sikertelen kísérletet tettem az elmúlt években. A megbolygatott 11 Ezúton is szeretném megköszönni Hellebrandt Magdolna önzetlenségét, amiért a leletmentés folytatásának jogát átengedte nekem, az általa feltárt leletanyagot pedig a Magyar Nemzeti Múzeumnak. A bodroghalmi és karosi ásatásokon részt vett Langó Péter régész (MTA RI) és Czifrák László gyűjteménykezelő (MNM). A sírrajzokat ők készítették, a tárgyrajzok F. Bodnár Katalin munkái. A cikket Kovács László (MTA RI) lektorálta. Valamennyiük segítségét ez úton is köszönöm.