A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

KÜRTI Béla: Avar lovas – magyar lovas Szőregen és Eperjesen

ÉRTÉKELÉS A szőregi homokbányában feltárt avar kori temetkezés számos jellegzetességével szorosan illeszkedik a korszak környékbeli temetkezéseinek sorába. Azt ugyan nem tudhatjuk, hogy egy, a homokbányászás során elpusztított avar temető része-e, vagy magányos sír volt. Ebben az értelemben tehát (bizonyíthatóság híján) revideálnom kell az 1983ban a sír magányos voltáról általam leírtakat. Ugyancsak kevéssé igazolható a sír korabeli kirablása is (KÜRTI 1983, 187; BÁLINT 1991, 81). Mint fentebb láttuk, a váz felsőtestét a homokbányászáskor dúlták szét; a lócsontok helyzete pedig megfelel az újabb ásatások során megfigyelt helyzetnek. (Magam 2000 nyarán Kiszombor határában tártam fel hasonló kinézetű avar sírt.) Egyedül a jobb lábszár hiánya utalhat korabeli dúlásra. A sír EK-DNy-i tájolása Lörinczy Gábor összefoglalása szerint a legáltalánosabb abban, az általa Délkelet-Európából származtatott és a Tiszántúlon elkülönített csoportban (LÖRINCZY 1998, 352), melynek a szőregi sírban eltemetett halott is tagja lehetett. A csontváz és a lócsontok egymáshoz viszonyított helyzete egyezik a korai avar kor egyik sajátos temetkezési szokásával, amikor egy (vagy több) rétegben pontosan a halott fölött helyezik el az állatáldozatot (LÖRINCZY 1991,1.1. 2-3). A lókoponya orral az emberi koponya felé néz, az emberi test fölött helyezkedik el, a lólábak a sír láb felőli vége felé; s a kengyelek helyzete alapján itt helyezhették el (középen?) a nyerget is. A találók bemondása szerint a zabla a ló szájában volt, akár a szegvári 1. sírban (LÖRINCZY 1991, 128). A Maráz Borbála által feljegyzett mélységadatok alapján úgy gondolom, hogy a temetés során a lóáldozatot (ma már nem dönthető el, hogy csonkolt formában vagy a nyúzott lóbőrrel együtt) feltehetően a koporsóra helyezték, de az sem kizárt, hogy utólag ásták a sírba.

3 Ugyancsak itt helyezték el a láb tájékán az ételáldozatot (juh-, illetve kecskecsontok) is. A régészeti leletek közül a zabla és a vaskés teljesen általános forma az avar korban, így ezekkel érdemben nem kívánunk foglalkozni. A szőregi vaskard formája és méretei alapján a korai avar kor legtipikusabb fegyverei közé tartozik: a Simon László tipológiája szerinti III. típusba (egyenes, kétélű, keresztvas nélküli kardok — SIMON 1991, 269); a markolat és a penge aránya alapján pedig a B/2 típusba sorolható (SIMON 1991, 272). Simon László a méretadatok alapján időrendi besorolást is készített a korai szálfegyverekről. Az ő besorolása szerint a szőregi kardot a 6. század 3. harmadára 7. század első harmadára keltezhetjük (SIMON 1991, 283). A 2. sírban feltárt két hurkos fülű kengyel első ránézésre meglehetősen általános típusnak tűnik a korai avar kor kengyeleit tekintve. Ugyanakkor meglepő, hogy a szőregi kengyeleknél fellépő enyhén horpadt talpaló mint jellegzetes részlet, sokkal inkább a hosszú fülű kengyeleknél terjedt el a korai időszakban. (Lényegesen eltér e típus ugyanakkor a kései időszak visszakalapált, egyenes vagy domború talpalóitól). Hurkos fülű változatban a közeli környékről csak a csengele-feketehalmi 95. sírból ismerek hasonló darabot (ez is inkább vízszintes, mint domború — TÖRÖK 1995, Pl. 6.); pontosabb analógiái a Szekszárd-Bogyiszlói út 126. és 335. sírjában fordulnak elő, mindkét sírban korai lándzsacsúccsal (ROSNER 1999, Taf. 10. 126/3, Taf. 23. 335/2). Amennyiben helytálló Lörinczy Gábor azon megfigyelése, miszerint a már említett kelet-európai eredetű csoport legkorábbi sírjaira a vaskengyel nélküli lovastemetkezés a jellemző (LÖRINCZY 1998, 354), akkor feltételezhetjük, hogy a szőregi 2. sír halottját valamikor a 7. század első harmadában temethették el. 3 Az utóbbi lehetőségre lektori véleményében — amelyért ezúton is köszönetet mondok — Vályi Katalin hívta fel a figyelmem. Más kérdés, hogy a párhuzamként használt szegvári I. sírbeli lócsontok helyzete, valamint a szőregiekfotóról kikövetkeztethető helyzete annyira hasonló, hogy az utólagos beásás eshetőségét magam nem támogatom. Nem elképzelhetetlen azonban (dokumentáció híján ez már tiszta spekuláció), hogy Szegvarhoz hasonlóan itt is ún. „füles " sírral állunk szemben (LÖRINCZY 1991, 130).