A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

BENDE Lívia: Avar temető Örménykúton

TEMETKEZESI SZOKÁSOK Az örménykúti temetőrészlet töredékessége miatt az elemzés során csak korlátozott következtetések levonására szorítkozhatunk. A sírok jellemző tájolási iránya erősen É felé közelített, É-D, illetve ÉÉNy-DDK. Ettől csak az egyetlen, fordított tájolású lósír/padmalyos sír tért el DDK-ÉÉNy-i irányításával. A sírok többsége egyszerű, nem túl nagyméretű, lekerekített sarkú, függőleges falú aknasír volt. Feltűnően keskeny az 1. sír, a szokásosnál hosszabb a 13., illetve 15. sír lehetett. A feltárt temetőrészletben két fülkesír is előkerült (6., 27. sír).

12 A sírgödör fülkés kialakítása azt jelenti, hogy a téglalap alakú aknához az egyik rövid oldalába vájt fülke csatlakozik, amelyet tehát nem a felszínről, hanem az akna végéből mélyítettek ki (LÖRINCZY 1994, 317; BENDE 2000, 250). A 6. SÍr lejtős aljú aknájával, lépcsősen induló, ugyancsak lejtős kialakítású fülkéjével nem különbözik az eddig ismertté vált késő avar kori fülkesíroktól. Az aknában fekvő állatcsontok alatt fekete földréteget figyeltek meg az ásatok, mely az áldozatként a sírba temetett tehén bőrének maradványa lehetett. A fülke szája előtt az állatcsontok egy, a sír hossztengelyére merőleges vonalban értek véget, tehát a fülke száját valószínűleg egy merev falappal zárhatták el (6. kép 1 ; 11. kép 5-6). Problematikus a 3. temetkezés sírformájának megítélése. A találók ugyanis lovas vitézként emlegették a 60-as években előkerült sírt, ember- és lócsontokról egyaránt említést tettek, de 1982-ben már csak a lócsontváz feltárására volt mód. Ugyanakkor a sír rajza és fotója (3. kép 1 ; 11. kép 4) pontosan mutatja, hogy a sírgödör DK-i oldala nem lezárt, hanem kissé szűkülve, karéjosan folytatódik a vízakna betonfaláig. Pontosan úgy fest, mint a jól dokumentált esetekben a sír oldalába vájt padmaly indulása, ahová a halottat helyezték. Ez a megoldás feloldaná a lovassír-lósír ellentmondást, és megmagyarázná az embercsontok emlegetését. A teljesség kedvéért el kell azonban mondani, hogy a Körös-Tisza-Maros közén előkerült közel 4000 késő avar kori sír között egyetlen hitelesen feltárt padmalyos sír sem akad, szemben a kora avar kori, a fülkesírokkal kb. megegyező arányú előfordulással. Egyetlen késő avar kori temetőben, a délebbre, már a Duna-Tisza közén fekvő Szokolac/Backi Sokolac (Yu) lelőhelyen fordult elő együtt, egy temetőben fülke- és padmalyos sír (Ricz 1995). A temetőrészlet egyes sírjaiban koporsóra utaló nyomokat lehetett megfigyelni. A 8. és 12. sírban a sírgödör alján lemélyítések voltak, az előbbiben négy kerek mélyedés a sír sarkaiban (5. kép 9; 11. kép 7), a koporsó lábai számára (TOMKA 1979, 53), az utóbbiban egy a sír szélességével megegyező árok a lábszárak és lábfejek alatt (6. kép 7), valószínűleg egy a másiktól eltérő koporsótípus túlnyúló végeinek befogadására (KISS 1990,414-415). Az 1., illetve a 24. sírban egy-egy ácskapocs került elő, előbbiben a koponya mögött. Valamennyi halott hanyatt, nyújtott helyzetben feküdt, többségében a testtel párhuzamosan fekvő, kinyújtott végtagokkal. A néhány ettől eltérő eset: a 9. sír halottjának jobb kezét a jobb vállához hajlították, a 4., 6., illetve 14. sírban mindkét kar, a 17. sírban csak a bal kissé behajlítva helyezkedett el, a 4. és 16. sírban mindkét térd, a 15. sírban csak a jobb enyhén felhúzva feküdt, ezek az esetek vélhetően mesterséges beállítások. A halottak ruházatán előforduló leggyakoribb viseleti elem az öv, 16 sírban került elő övcsat, 12 sírban egy, mig 4 sírban kettő. Két férfisírban az övet véretekkel díszítették (4., 10. sír). A számos esetben ugyancsak viseleti elemként értékelhető (TOMKA 1972, 68) vaskés öt sírban fordult elö, a vizsgálható esetekben egyszer a jobb, kétszer pedig a bal kar mellett. Az öv használatához kapcsolódó vaskarika két sírban, vaslánc egy sírban volt. Tarsolyzáró lemez egy esetben került elő. A férfiviselet jellegzetes tartozékai közül, a veretes övön kívül, egy varkocsszorítópár (4. sír), míg a női viseleti elemek közül csak gyöngyök, fülbevalók, gyűrűk és egy karperec kerültek elő, összesen három sírban (13., 14., 26. sír). A tárgyi mellékleteket egy orsógomb (12. sír) s talán tűtartó (13. sír), két vasabroncsos favödör (13-14. sír), egy nyéllyuk nélküli vaseszköz (27. sír), illetve egy az avar kori emlékanyagban egyedülálló vas fűrészlap (1. sír) képviseli (2. kép 4). Előkerülési helye alapján (a jobb combcsont mellett) inkább egyszerű melléklet, mit baj elhárító szerepű vaseszköz. A temetőrészletben három sírban került elő áldozatként sírba helyezett állat: a 3. sírban egy 12 A fölkesírokat említi: BÁLINT 1990, 176, 99. j.; LÖRINCZY 1994, 326; MADARAS 1996, 140; BENDE 2000, 249. 15. j.