A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

VÖRÖS Gabriella: A ruhák aljának gyöngyözése a Madaras-Halmok szarmata temető sírjaiban (Statisztika – tipológia)

A ruhák aljának gyöngyözése a Madaras-Halmok szarmata temető sírjaiban ki a lábnál gyöngyöket. Az életkori adatok tehát egyértelműen azt bizonyítják, hogy a hímzett ruha az érett korú nőket, asszonyokat illette meg elsősorban. Ez alól is van természetesen kivétel, és hogy ezúttal lelőhelyünkön kívüli példát hozzak, a Kiskunfélegyháza-Pákán feltárt 2-4 éves kislány sírját említem, ahol ráadásul az ásató kérdőjelesen ugyan, de lábbeli hímzését is azonosította (KULCSÁR 1992, 6, 1-2. ábra). A madarasi temetőben mindössze egyetlen 12-14 éves leánygyermek (84. sír) volt, aki hímzett aljú ruhát viselt, életkorban a következő pedig egy gazdagon felékszerezett, tütartóval és három tükörmelléklettel eltemetett 18-20/22 éves nő volt. Megtévesztő lenne azonban, ha kijelentenénk, hogy a legidősebb asszonyok ruhaviseletéhez nem tartozott hozzá a hímzett aljú szoknya, illetve nadrág. Áttekintve az antropológiai adatokat, kiderül, hogy az egész temetőben összesen nyolc senium korú asszonyt említ az antropológiai vizsgálat. Egyszerűen arról van tehát szó, hogy a temetőben igen kicsi az idős korú asszonyok aránya, a gyér előfordulásnak, a hímzett ruhák hiányának tehát alapvetően ez lehet az oka. Mint bevezetőmben is megfogalmaztam, örömteli, hogy többen sokféle szempontból foglalkoztak az utóbbi időben ezzel a népes leletcsoporttal. Vaday Andrea a tipológia terén hozott alapvetően újat (VADAY 1989), Kulcsár Valéria a temetkezési szokások részeként elemezte a láb környéki gyöngyöket, és vizsgálatába a teljes alföldi anyagot bevonta (KULCSÁR 1998). Időről időre számos kitűnő munkában találkozhatunk a gyöngyök alapos elemzésével (pl. ISTVÁNOVITS 1993). A madarasi temető e témakörhöz kapcsolódása elsősorban a nagy számok törvénye miatt érdemel különös figyelmet. Az egyetlen lelőhelyen sehol másutt nem tapasztalható nagy sírszám, a temető hosszú használata a közösség kb. 200 éven átívelő gyöngyözési szokásait és annak változásait engedi áttekinteni. Mostani munkámat a teljes feldolgozást előkészítő előtanulmánynak szántam.

2 IRODALOM ISTVÁNOVITS 1993 Istvánovits, E.: Das Gräberfeld aus dem 4.-5. Jahrhundert von Tiszadob-Sziget. Acta ArchHung 45 (1993) 91-146. KŐHEGYI 1971 Kőhegyi M.: Előzetes jelentés a Madaras-Halmok későszarmata-hunkori temetőjének ásatásáról. — Vorläufige Mitteilung über die Freilegung des spätsarmatisch-hunnenzeitlichen Gräberfeldes von Madaras-Halmok. ArchErt 98 (1971)210-215. KŐHEGYI 1979 Kőhegyi M.: Borostyángyöngyök szarmata sírokban. — Bernsteinperlen aus Sarmatengräbern. Savaria 7-8 (1973-1974) 1979,121-132. KÖHEGYI-VÖRÖS 1998 Kőhegyi M. - Vörös G.: Bronz tűtartó egy madarasi szarmata sírból. MM F 90 (1998) 7-14. KULCSÁR 1992 Kulcsár V.: Megjegyzések a szarmata gyöngyös viselet kérdéséhez. (Gyöngyös viseletű kislány sírja Kiskunfélegyháza, Pákáról.) MKBKM 1990(1992) 6-12. KULCSÁR 1998 Kulcsár V.: A kárpát-medencei szarmaták temetkezési szokásai. — The burial rite of the Sarmatians of the Carpathian basin. Múzeumi Füzetek 49, Aszód 1998. VADAY 1989 H. Vaday, A.: Die sarmatischen Denkmäler des Komitats Szolnok. — Ein Beitrag zur Archäologie und Geschichte des sarmatischen Barbaricums. Antaeus 17-18 (1988-1989) Budapest 1989. VADAY-SZŐKE 1983 H. Vaday A. - Szőke B. M.: Szarmata temető és gepida sír Endröd-Szujókereszten. — Sarmatisches Gräberfeld und gepidisches Grab in Endröd-Szujókereszt. ComArchHung 1983, 79-132. 2 A cikket Kulcsár Valéria (PM) lektorálta, hasznos észrevételeit ezúton is köszönöm.