A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

PATAY Róbert: Korai szarmata sír Mezőkövesdről. Előzetes jelentés a Patakra járó-dűlőben feltárt szarmata temetkezésekről

kövesdi lánchoz leginkább hasonlító darabokat a 2-3. századra keltezik (DEPPERT-LIPPITZ 1985, 12), de ezt a technikát a későbbi korokban is alkalmazták. A lánc dinnyemag alakú üveggyöngyei leginkább az avar dinnyemag alakú gyöngyökhöz hasonlítanak, az általam áttekintett római anyagban hasonlókra nem bukkantam. A bikónikus, aszimetrikus, két egyenlőtlen nagyságú félből álló orsógomb (1. kép 4) Vaday A. rendszerében a 2b típust jelenti (VADAY 1989, 126-127, 320, Abb. 28). Párducz M. szerint ez a „korai jazig főtípus" (PÁRDUCZ 1941a, 162). Számos hasonló darabot ismerünk, pl.: Tiszakürt-Homokosról (VADAY 1989, 275, T. 116, 2), Tiszaörvényről (PÁRDUCZ 1941a, 162, 1.1. 9, 2. t. 5), Veresegyházról (MESTERHÁZY 1986, 142, Abb. 2. 2), stb. Az orsógombok igen gyakran a lábcsontok mellől kerülnek elő, így volt Mezőkövesden is. A szarmaták igen kedvelt ékszerei, ruhadíszei voltak a gyöngyök: a mezőkövesdi sírból is nagy számban, változatos formákban, többféle anyagból készült gyöngy került elő. A 31. sír nagy részét állatjárás dúlta, a gyöngyöket a sírban szétszóródva találtuk; így nem tudtuk megfigyelni elhelyezkedésüket. Bizonytalan, hogy mely gyöngyök alkothatták az egykori nyakláncot, melyek voltak a ruhára varrva, néhány esetleg gombként is funkcionált? A sírból előkerült három bronzkarika (2. kép 5-7) valószínűsíti, hogy gyöngyökkel díszített textilövet is viselt az elhunyt, de az ilyen övek rekonstruálásához (VÖRÖS 1981; VADAY-SZŐKE 1983, 103-109) nem tudunk újabb adatokkal szolgálni. Az övkarikák általánosak a szarmata sírokban (PÁRDUCZ 1948, 288; PÁRDUCZ 1956, 167-168; VÖRÖS 1981, 121-122; VADAY-SZŐKE 1983, 103-109). A három mezőkövesdi karika közül kettő szögletesedő átmetszetü (2. kép 5-6), ezek a 2-3. században terjedtek el (DINNYÉS 1991, 160), hasonlók többek között Kiskőrös-Csukástó, Rácz kút 6. sírjában (PÁRDUCZ 1944, 20, 24. t. 7), a hévizgyörki 14. sírban (DINNYÉS 1991, 160) is feltűnnek. A gyöngyök közül a csiszolt kalcedongyöngyök a gazdag női sírok gyakori leletei. Az 1-3. században is előfordulnak (PÁRDUCZ 1944, 35), a Békés megyében találtakat az 1-2. századra keltezik (HAVASSY 1998, 172). A hordó alakú kalciumgyöngyök Mesterházy Károly szerint a korai szarmata időszak jellegzetes darabjai (MESTERHÁZY 1986, 146). A borostyángyöngyök a szarmata sírokban a 2. században tűnnek fel, divatjuk a 4. században is tart mind az előkelők, mind a köznép körében (KŐHEGYI 1979, 122), így keltező értékük nincsen (VÖRÖS 1981, 132). Különlegesek a hatszög átmetszetü, inkrusztrált mészkő gyöngyök: hullámvonalas, kék színű üveg-(?) vagy fém(?)szalag fut körül rajtuk (3. kép 7). Hasonlókra sem a szarmata, sem a római leletanyagban nem bukkantam. In situ tártuk fel a sípcsontok környékén a lapos korong alakú és kerek üveggyöngyöket (3. kép 1-2), felsőruha vagy szoknya szegélyét díszíthették (VÖRÖS 1981). Ezek, valamint a többszörösen tagolt gyöngyök — ebből a típusból egy került elő ebből a sírból — is a korai szarmata időszak jellegzetes ékítményei (DINNYÉS 1980, 201; VADAY 1984, 118-131 VADAY-SZŐKE 1983, 113). A gyöngyhímzéses viselet az Alföldön az 1-2. század fordulójától terjedt el (VADAY 1984, 180; VADAY-SZŐKE 1983, 110-113), de előfordulhat már korábban is (DINNYÉS 1991,161). ÖSSZEFOGLALÁS A mezőkövesdi 31. sírt leletanyagának jellegzetességei alapján leginkább a veresegyházi sírral rokoníthatjuk. A Patakra járó-dűlőben előkerült sírban nyugvó fiatal hölgy ékszerei is több kultúrkörből származnak, jól mutatják a korszak kereskedelmi kapcsolatainak élénkségét, valamint a szarmata előkelők széleskörű kapcsolatait a környező területekkel (MESTERHÁZY 1986,156-157). Fibulái és karlánca római, nyakperece, karperecei és gyűrűje minden bizonnyal dák munkák, sírjának tájolása, valószínűsíthető övviselete, gyöngyviselete és orsógombja jellegzetesen szarmata. Figyelemre méltó, hogy a sírból előkerült ezüst ékszerek (és a bronzfibula is) igen jó állapotban maradtak ránk. A nyakperecen és a gyűrűn látható poncolt díszítés nyilvánvaló hasonlósága alapján elképzelhetőnek tartjuk, hogy ugyanazon mühely(?), mester(?) készítményei. Valószínű, hogy a négy ékszer egy „együttest" alkotott, egyszerre kerülhettek szarmata tulajdonosukhoz. A sírt és leleteit a párhuzamok alapján, valamint figyelembe véve, hogy sem az ezüst ékszerek, sem a bronzfibula nem lehettek túl hosszú ideig használatban, a 2. század első feléből valónak tartjuk.

7 7 A dolgozat megírásához nyújtott segítségükért hálás köszönetemet fejezem ki Istvánovits Eszternek (JAM), Tóth Endrének (MNM), valamint külön is köszönöm értékes segítségét Kulcsár Valériának (PM), aki egyben munkám lektora is volt.