A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)
P. FISCHL Klára: A Perjámos-kultúra települései
61. Szöreg-D-Ótottfatelep (H) (P. FISCHL 2000, 85, 89-91); 62. Szőreg-E (H) (P. FISCHL 2000, 85, 89-91). 33 Korábban a Perjámos-kultúrához, ma a Cornesti-Crvenka-csoporthoz sorolt lelőhelyek: Alunis-Dealul molizilor/Cseralja 34 (Ro) (PÄDUREANU 1973, 395-397 35 ; SOROCEANU 1991, 131 36 ; GOGÁLTAN 1999, 76/2 37 ); Cicir-Spinul lui Stanca/ Maroscsicsér (Ro) 38 (PÄDUREANU 1973, 399-400; SOROCEANU 1991, 133 39 ; GOGÁLTAN 1999, 76/8 40 ); Satu Mare-Weingarten/Tcmcsnagyfalu (Ro) (SOROCEANU 1991, 140/93, Taf. 47/3,4, Taf. 85/1, 8, 10, 12 41 ; GOGÁLTAN 1999, 76/21 42 ). A fent említett lelőhelyek egy részének összegyűjtése után Giric három fő típusba sorolja a Perjámos-kultúra településeit: 1 : telltelepek (pl.: Pécska, Perjámos, Szemlak); 2: egyrétegű telepek (pl.: Mokrin, Hódmezővásárhely, Bocar); 3: sziget típusú telepek (pl.: Oszentiván, Rábé-Anka-sziget, Klárafalva) (GIRIC 1984, 45^16; GIRIC 1987, 77; GIRIC 1996, 400-401). A földrajzi környezet tárgyalása során megemlíti, hogy a mocsaras vidéken, melyen ez a kultúra élt, a telltelepek és az egyrétegű telepek a víz számára el nem érhető területeken létesültek. De a terület jó minőségű, löszalapú csernozjomos talajon található, mely kedvező a földművelés számára. A szigettípusú telepek közé besorolt Oszentiván lelőhelyen, mint azt fentebb említettük egy nagyobb területen — magán a szigeten — mozgó lakosság a sziget egymástól elkülönülő részeit periodikusan használta. A lakóházakon kívüli területeken temetkeztek és ásták gödreiket, majd a funkciók helyeit megcserélték. Éppen a környező vízjárta területek miatt a kiemelkedő száraz részről nem tudtak tovább terjeszkedni. Ez a helyzet Klárafalva esetében is, csakhogy ott a huzamosabb helyben lakás miatt 340 cm-es rétegvastagságú klasszikus telltelepülés jött létre. A hódmezővásárhelyi települések esetében is azt kell feltételezni, hogy egyegy vízmentes kiemelkedésre — ilyen értelemben szigetre — épültek. Giric kategóriái tehát összevonhatók olyan értelemben, hogy a Perjámos-kultúra esetében a településre alkalmas terület a mocsaras környezetből kiemelkedő dombhátakra korlátozódott. Az egyrétegű települések esetében bizonyos okok miatt egy-egy település élete rövid idejű volt. Valószínűleg a környező vízmentes területek kimerülése után a telep lakossága továbbköltözött egy másik szárazulatra, vagy mint a szőregi esetben Trogmayer Ottó feltételezi, egy nagyobb sziget peremén volt elég hely horizontálisan mozgó település létrehozására, és nem volt szükséges azonos helyen újjáépíteni a lakóházakat (TROGMAYER 1985, 4). A kérdés az, hogy egyes helyeken miért ragaszkodtak annyira a vízmentes területhez, hogy ott vastag rétegsor halmozódjon egymás fölé, és más területeken miért vándoroltak tovább. A telltelepek a Maros folyása mentén találhatók, és két fő gócban csoportosulnak: a Maros deltavidékén és a Bánság keleti peremén. Mindkét gócban korai és késői telieket is találunk, vagyis e területek a kultúra egész élete folyamán fontos szerepet játszhattak. Számos kutató kiemelte a kultúra közvetítő szerepét, mind a hazai bronzkorban déli hatásként értékelt tárgyi és szellemi kultúra esetében, mind a Kárpátok érc- és sólelőhelyeinek vonatkozásában (BANDI 1984; TASIC 1977, 44; V. SZABÓ 1999, 59; O'SHEA 1996, 359-360). A Maros folyó igen jó vízi közlekedési lehetőséget kínált, így feltételezhetjük, hogy a telltelepek kialakulásának oka a kedvező földrajzi hely és a kereskedelem együttesen. E települések lakói kereskedelmi tevékenységük révén talán nem függtek annyira a kisebb vízmentes termőterületek eltartó képességétől, ezért nem költöztek időről időre tovább. Véleményem szerint, e 33 Az utóbbi két lelőhely esetében ld. a dolgozat elején leírtakat! 34 Terepbejárási adat. 35 Az ottományi és Pécska-kultúra hatását látja a leletanyagban. 36 A Maros-kultúra lelőhelyeként értékeli. 37 Gogáltan, F.: Archeological repertory of county Arad. Manuskript. A Cornesti-Crvenka-csoportba sorolja. 38 Terepbejárási adat. 39 A Maros-kultúra lelőhelyeként értékeli. 40 Kerámiaanyagát a socodori lelőhelyhez hasonlítja, és az Ottomány I végére - Ottomány II elejére datálja. Gogáltan, F.: Archeological repertory of county Arad. Manuskript. A Cornesti-Crvenka-csoportba sorolja. 41 E tárgyak közül csak a 85. tábla 1., 10., 12. edényei tartoznak a Perjámos-kultúra törzsanyagához a szerző véleménye szerint. 42 Gogáltan, F.: Archeological repertory of county Arad. Manuskript. A lelőhely részletes kutatástörténetével. A Cornesti-Crvenka-csoport lelőhelyei közé sorolja.
