A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

TÓTH Katalin: Kora bronzkori temetkezés Mártély-Üdülőtelepen

vonalig feltételezi. Attól délre, a Szárazér túlsó oldalán a Pitvaros-csoport népességével számol (BÓNA 1992, 18). A Nagyrév- és a Perjámos-kultúra határának meghatározása, különösen a Tisza bal partján napjainkig bizonytalan, ugyanis kevés a hitelesen feltárt leletanyag (P. FISCHL-KISS-KULCSÁR 1999, 95). Újabban az a lehetőség is felmerült, hogy a perjámosi és a nagyrévi kultúrát hordozó közösségek falvai a Tisza bal partja mentén egy ideig egymás közvetlen szomszédságában, egymás mellett léteztek. Ahol a két közösség megtelepülésének nyomai ugyanazon a lelőhelyen zártan, elkülönülve jelen vannak egymás mellett (pl. Hódmezővásárhely-Kökénydomb), ott a Nagyrév-kultúra tekinthető idősebbnek (V. SZABÓ 1999, 57-58). Sajnos az elmúlt időszakban is mindössze néhány lelőhelyről közölték a Nagyrév-kultúra hiteles leleteit: Hódmezővásárhely-Barci-rét (KULCSÁR 1997), Szentes-Várostanya (SZABÓ 1999), Baks-Homokbánya (P. FISCHL-KISS-KULCSÁR 1999). Az utóbbi lelőhelyen feltárt egyrétegű, zárt gödrökből álló kis településrészletet leletanyaga meghatározóan korai nagyrévi jellegű, de erőteljes korai perjámosi hatások színezik, jelezve az igen szoros kapcsolatokat a Nagyrév- és a Perjámos-kultúra népessége között (P. FISCHL-KISS-KULCSÁR 1999, 99). A Tisza bal és jobb partján a kora bronzkor II—

III. korszak fordulóján a kora nagyrévi és a kora perjámosi csoportok — egyébként jól elválasztható — anyagi kultúrájában átfedés figyelhető meg (P. FISCHLKISS-KULCSÁR 1999, 96). A közelmúltban a Duna-Tisza köze D-i részén, a Tisza jobb partja mentén körvonalazódott egy erről a területről eddig nem ismert, a kora bronzkor II. fázisára keltezhető leletkör: Baks-Sövényháza, Röszke-Iskola, Szatymaz-Jánosszállás, Gróf Árpád földje (KULCSÁR 2000), Sándorfalva-Eperjes (TROGMAYER 2001), Szeged-Kiskundorozsma, Hosszúhát-halom (BENDE-LŐRINCZY 2002). Az említett leletegyütteseket minden valószínűség szerint az Óbéba-Pitvaros-csoporthoz kapcsolhatjuk, noha különbségeket is mutatnak az Óbéba-Pitvaroscsoport — sajnos eddig csak igen kis számú és csak sírokból ismert — leletegyütteseihez képest (V. SZABÓ 1999, 57; KULCSÁR 2000, 55; BENDE-LŐRINCZY 2002, 86). Úgy tűnik, hogy a Tisza medre nem jelentett elválasztó vonalat a Nagyrév-kultúra és az Óbéba-Pitvaros-csoport között. Az ÓbébaPitvaros-csoport a Tisza mindkét partját megszállva tartotta, legalábbis Sándorfalva magasságáig. Elképzelhető, hogy az egymással szomszédos etnikai vagy társadalmi egységek a folyó két partja mentén furészfogszerüen is megtelepedhettek (TROGMAYER 2001, 179-180). A kora bronzkor II—

III. periódusának fordulójától a Maros-torkolat környékén, a Tisza bal partján a Perjámos-kultúra népessége vált dominánssá a Nagyrév-kultúrával szemben. A perjámosi nép feltehetően magába olvasztotta az itt talált pitvarosi és nagyrévi lakosságot. A kultúra kialakulása, itteni megtelepedése és viszonya az Óbéba-Pitvaros-csoporthoz, valamint a Nagyrév-kultúrához máig tisztázatlan. A Perjámos-kultúra északi határa Mártély vonaláig húzódik, a Mártély-Szegfü lelőhelyen feltárt temetkezések jelölik eddigi legészakibb elterjedési pontját (V. SZABÓ 1999a). Már a korai periódusában (Szőreg 1-3) (kora bronzkor III.) meghonosodott a Marostól északra eső területen is, ezt a Hódmezővásárhely környéki korai telepek (V. SZABÓ 1997, 70-71) és a Marostól északra megismert temetők (V. SZABÓ 1997; V. SZABÓ 1999a) egyértelműen igazolják. A Nagyrév-kultúra, valamint az Óbéba-Pitvaros-csoport és a Perjámos-kultúra népessége között a kapcsolatok igen erőteljesek voltak. Ezt nemcsak a leletek kölcsönös előfordulása jelzi, hanem az eltérő rítus megjelenése is egymás területén. Elképzelhető, hogy a Perjámos-kultúra végső arculatának kialakulásában az Óbéba-Pitvaros-csoport mellett egy közös fiatal Nagyrév - korai Perjámos horizont is szerepet játszott (V. SZABÓ 1999, 58; P. FISCHL-KISS-KULCSÁR 1999, 95-96; KULCSÁR 2000, 55). A szóbanforgó területen sajnos továbbra is problémát jelent a térség kulturális viszonyainak tisztázása, a Nagyrév- és a Perjámos-kultúra, valamint az Óbéba-Pitvaros-csoport közötti kapcsolatok kérdése, ezen kultúrák eredetének, elterjedésének és kronológiájának vizsgálata (lásd még: V. SZABÓ 1999, 52-60; P. FISCHL-KISS-KULCSÁR 1999, 99-101; KULCSÁR 2000, 61).