A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)
BENDE Lívia – LŐRINCZY Gábor: Kora bronzkori temető és település a kiskundorozsmai Hosszúhát-halmon
Szinte minden mintában fellelhetők voltak a fás fajok pollenjei: erdei fenyő, kisebb mennyiségben jegenyefenyő, ezek légzsákos pollenjei messzebbről is érkezhettek, hasonló a helyzet a ritkán előforduló, nagyméretű (de könnyű, nem légzsákos) pollenű vörösfenyő esetében. A többi fás fajnál elképzelhető a közelebbi jelenlét is, gyakoribbak a nyír, fűz, nyár, szil, a cserjetermetű mogyoró, ritkábbak az éger, juhar, kőris, hárs, gyertyán, a cserjék közül a kutyabenge, boróka. A tölgypollenek hiányoznak, amely esetleg a tölgyeknek a tájhasználat során a környékről való kitermelésével is magyarázható. A pollenek között jelentős a víz közeli, vízi élőhelyeket jelzők aránya: tündérrózsa, vízitök, nyílfű, gyékény, szittyó, súlyom, sás, nád, kékperje. A ziliz, boglárka, nadálytő, nefelejcs, borkóró, gólyahír, hóvirág, tőzike stb. szintén nedvesebb, réties élőhelyre utalnak. Nem lehetett idegen az ártéri ligeterdőktől a komló és a csalán jelenléte sem. Különlegesnek számít a kígyónyelvpáfrány, amely az égeresek, nyíresek, láp- és mocsárerdők, ligeterdők jellemző faja. A fentiek alapján feltételezhető, hogy a temetkezés idején a területen puhafa ligeterdők, a mélyebb részeken égeres láperdők, a magasabban fekvő területeken keményfa ligeterdők foltjai lehettek, amelyek között nagy vízjárta mocsarak, nádasok, továbbá rétek voltak. A szárazabb gyepek (esetleg a szikesek) csak kis területre korlátozódtak. 22 Az edényekből előkerült szerény archaeobotanikai leletanyag 23 jelentőségét elsősorban az adja, hogy ebből az időszakból igen kevés minta áll rendelkezésre. Néhány töredékes, nem meghatározható mag és a csak család szinten meghatározott pázsitfű szenült szemtermés-töredéke mellett árpa (valószínűleg hatsororos) szemtermése is előkerült, még ha csak egyetlen szem is. Etelmaradvány szenült 24 darabkáit is sikerült azonosítani (56. sír — a 2-3.-ként leírt edény). A legtöbb ételmaradvány az 56. sírban előkerült tálban (5. kép 5) volt, viszonylag finom gabonaőrleményből készült kása maradványai. Egyenletesen szenültek. 25 A fazékban (5. kép 3) előkerült nagyszámú ormányosbogár- (v. zsizsik) tetem és -lárva ugyancsak az edény eredeti gabonatartalmára utalhat. Jogosan gondolhatnánk, hogy az egyes edénytípusokba eltérő jellegű élelmet helyeztek. Az edények tartalmát illetően azonban csak az 56. és 66. sírra vonatkozóan van adat. Eszerint az 56. sírban a tálban valamilyen kása, míg a nagyobb fazékban gabona lehetett, a 66. sírban előkerült tálban fiatal sertés mellső lábszárcsontja, ugyanebben a sírban, a kis fazék szájában sertés bordája volt, tehát valamilyen húsos ételt tartalmazhatott. A függeszthető kis bögre (3. kép 3) a 15. sír nagy táljában vélhetően gabona kimérésére szolgált. A sírok mellett feltárt település elsődleges jelentőségét az adja, hogy a szűkebben vett dél-alföldi területen a kora bronzkor 2-3. időszakában igen kevés a hiteles lelőhely (vö. KULCSÁR 1997, 35; V. SZABÓ 1997, 70-73), s ez az egyetlen olyan eset, ahol — még ha csak egy igen kis létszámú közösségnek — valószínűleg egy családnak mind a temetője, valamint vélhetően mind a települése együttesen került elő, és teljes egészében feltárt. 26 Ezzel lényegében egy családi gazdasági egység felépítésébe nyerhettünk bepillantást. 27 fertőzendő terméshez (rozsdagombák, sőt némely üszög is), de ellenállóbbak lévén a polleneknél, feldúsultak azokhoz képest. A makromaradványok kovásodásából, a mészkiválásokból következtetni lehet arra, hogy a sírok többször a talajvíz befolyása alá kerülhettek, melynek (vélhető) lúgossága jelentős pollenromboló tényező. 22 A legtöbbször alacsony pollenszám ellenére az azonos sírból származó mellékletek nagymértékben hasonló pollenösszetételűek, sőt az egyes sírok közötti különbségek sem jelentősek a pale ökör nyezet megítélése szempontjából. 23 Az edények földtartalmának botanikai jellegű vizsgálatát Gyulai Ferenc (Agrobotanikai Intézet, Tápiószele) végezte el. Munkáját köszönjük. 24 Gyulai Ferenc úgy véli, az archaeobotanika jelen álláspontja szerint ezek a maradványok jöldben nem szenülnek el, égett állapotban kerülhettek oda. Erre két megoldás kínálkozik: vagy használatban volt főzőedényekben az étel odasült, odakozmált véletlenszerű maradványai, vagy szándékosan túlsütötték őket, hogy megégjenek, így biztosítva tartósságukat. 25 Az archaeobotanikai leletanyag összefoglalását Gyulai Ferenc jelentése alapján adjuk. Az általa említett további kora bronzkori növényleletek: Pécs-Nagyárpád (Somogyvár-Vinkovci-kultúra) alakor, tönké, törpe búza, hatsoros árpa, lencse; Mosonszentmiklós-Pálmajor: hatsoros árpa, tönké, kenyérbúza, borsó; Csepel-Hollandi u. 33. (Harangedény-kultúra) hatsoros, illetve szórványként csupasz árpa, tönké, vízi/mocsári növények magjai/termései (a sok tavikáka-makkot vélhetően gabonapótlóként hasznosították); Szigetszentmiklós-Vízmű (Harangedény-kultúra) hatsoros árpa, köles, tönké. 26 A Hosszúhát bejárása során a dombhát más részein nem találtunk a kora bronzkorra utaló anyagot. 27 A tanulmányt V. Szabó Gábor lektorálta. Tanácsait, segítségét hálásan köszönjük.