A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

NAGY Imre: Fabulous Creatures From the Desert Sands: Central Asian Woolen Textiles from the Second Century BC to the Second Century AD.

Fabulous Creatures From the Desert Sands: Central Asian Woolen Textiles from the Second Century BC to the Second Century AD. Edited by Dominik Keller and Regula Schorta with contributions by Emma C. Bunker, et al. Riggisberg: Abbeg-Stiftung, Riggisberg 2001. 156p.: ill. 31 cm. Riggisberger Berichte 10 Az elmúlt 10-15 év során jelentős régészeti leletek kerültek elő Belső-Ázsiában, elsősorban Kína Hszincsiang tartományában. Ezek olyan, a steppei népmozgások szempontjából meghatározó tárgyegyüttesek, szórványleletek, valamint emberi maradványok, amelyek értékelése alapvetően megváltoztathatja az Kr. e. 3-2. századtól a Kr. u. 4-6. századig terjedő időszakról eddig kialakított képet, s azt eredményezheti, hogy át kell értékelni, vagy újra kell gondolni az adott időintervallum történeti, etnikai, kulturális és művészeti jellemzőiről vallott félfogásunkat. Tekintettel arra, hogy az adott terület csapadékban sokkal szegényebb, mint például Közép-Európa, jelentős területei sivatagosak. E sivatagos területeken pedig nem csak a földben hosszabb időt átvészelni képes anyagok — fém, csont — maradtak meg, hanem olyan szerves anyagok is — bőr, textil, nemez — amelyek megmaradását és megőrződését az európai régészek csak különleges viszonyok között remélhetik. A Takla Makám sivatag peremén húzódó települések temetőiből előkerült, mumifikálódott tetemek között nagy számban találtak magas, szőke (vagy legalábbis világosabb haj színű), fehérbőrű egyedeket. Ezek a leletek már eddig is az indoeurópai őstörténet újraértékelését eredményezték, s teljesen új megvilágításba helyzeték a centum és satem nyelvek egymáshoz való viszonyát és időrendiségét (MALLORY-MAIR 2000). Az embertani leletek mellett előkerült textilmaradványok tartan típusú szövetei pedig az egyes indoeurópai csoportok lehetséges vándorlásairól kialakított képet rajzolták át (BARBER 1999). Nem kell különösebb látnoki képességekkel rendelkezni ahhoz, hogy megértsük, milyen burkolt politikai szándék húzódhat a stratégiailag és gazdaságilag egyre jobban felértékelődő területen abban, hogy az europidoknak a mongoloidokkal szembeni történeti elsőbbségét bizonyítsák. A leletek aktuálpolitikai jelentőségét növeli az a tény, hogy a terület nem kínai etnikumú (elsősorban ujgur) kisebbségének erősödő nemzeti öntudata szempontjából ezen europid vagy europid jellegű leletek a történeti önazonosság megteremtésének fontos mérföldkövei. A hszincsiangi lelőhelyek között olyan helységnevekkel kellett megismerkedni, mint Wupu, Subeshi, Zaghunluq vagy Shanpula. A Shanpulában előkerült textilmaradványok között van olyan is, amelyik Kr. e. 2000 tájáról származik, de a legizgalmasabbaknak a kínai Han és Tang dinasztiák korára datálható darabok mutatkoznak. Az itt napvilágra került leletek elsősorban természetesen textiltörténeti szempontból számíthatnak érdeklődésre, de tekintve, hogy elsősorban figurális textilekről van szó, a régészek, művészettörténészek és az ikonográfiái kérdések iránt érdeklődők egyaránt fontos, saját kutatási területükhöz kötődő adalékokat találhatnak ezek között. Shanpula neve nem lehet teljesen ismeretlen Belső-Ázsia ókori történelmének kutatói előtt. Shanpula kicsiny oázistelepülés, amely Loupu járási székhelytől tizennégy kilométerre fekszik délnyugati irányba, s Hetian kereskedővárostól, melyet a helyi nyelven Khotannak neveznek, délkelet felé harminc kilométerre található. Hetian, melyet a Han-kori Kínában (Kr. e. 206 - Kr. u. 221 ) Yutian néven ismertek, virágzó városállam volt a Selyemút déli ága mentén. Stein Aurél 1913-14-es expedíciója során, amikor a Tarim-medence feltárását tűzte célul, Hetianban vásárolt két gyapjúszalag töredéket és egy csonka esztergált facsészét, amelyekről azt az információt kapta, hogy azok a Shanpula falu melletti temetőből származnak. Stein soha nem járt Shanpulában, de az egyik textiltöredék fényképe megjelent az 1928-ban kiadott Innermost Asia című könyvében (STEIN 1928). Annak ellenére, hogy Stein könyvében fontos lelőhelyként említi Shanpulát, a kicsiny településen nem került sor komolyabb régészeti feltárásra 1982-ig, amikor is a heves esőzések hatására olyannyira megemelkedett a Yulongkashi folyóból kiágazó csatorna vízszintje, hogy az ősi temető egy részét elmosta, s így emberi maradványok és sírmellékletek kerültek a felszínre. 1983-ban a Hszincsiangi Régészeti, Kulturális és Történeti Emlékek Intézetének egy kutatócsoportja megkezdte az árvíz által megrongált terület feltárását, s ezt a munkát 1995-ig folytatták. 2000 májusában született az az együttműködési megállapodás, melyet a svájci Riggisbergben működő AbeggStiftung kötött a Hszincsiangi Ujgur Autonóm Terület Múzeumával és a Hszincsiangi Régészeti, Kulturális és Történeti Emlékek Intézetével, melynek eredményeképpen a neves svájci intézet munkatársai bekapcsolódtak a belső-ázsiai textiltörténeti kutatásokba. Ennek az együttműködésnek az eredménye az itt recenzió alá kerülő kötet, mely az első, teljes egészében angol nyelven megjelentetett kiadványa a riggisbergi Abegg-Stiftungnak. A vizsgálat alá került textilek kultúrtörténeti környezetének elemzésére felkérték Emma C. Bunkert, a Denver Art Museum kutatóját, a kínai bronzművesség és a steppei nomád fémművesség nemzetközi hírű szakértőjét, aki 1999-ben a helyszínen is tanulmányozhatta a leletek előkerülési körülményeit. A 156 oldalas, nagyméretű, gazdagon illusztrált kiadvány bevezetőjében Zhang Yuzhong, a Hszincsiangi Régészeti, Kulturális és Történeti Emlékek Intézetének igazgatóhelyettese és Du Gencheng, a Hszincsiangi Ujgur Autonóm Terület Múzeumának igazgatója ismerteti nagyon röviden az együttműködési megállapodás létrejöttének körülményeit, illetve a shanpulai textilekjelentőségét. Az első fejezet Dominik Kellemek, az Abegg-Stiftung igazgatónőjének munkája. Részletesen ismerteti a kutatási program, illetve a kötet létrejöttének körülményeit, külön hangsúlyozva ebben Han Rubin, a Pekingi Tudományos és Műszaki Egyetem Fémmegmunkálás-történeti Intézetének igazgatója és Emma C. Bunker szerepét. Ismerteti továbbá az Abegg-Stiftung tevékenységének újabb fejezetét, melyben a Mediterráneum és a Közel-Kelet textilművészetének kutatása mellett immár helyet kap az egykori Selyemút útvonalán fellelhető textilemlékek vizsgálata és megőrzése is. Rövid tanulmányának második részében a shanpulai textilmaradványok általános leírását