A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

LISKA András – MEDGYESI Pál: Honfoglalás kori temető részlete Medgyesegyháza-Kétegyházi út, Homokgödör lelőhelyen

A LELETANYAG ERTEKELESE Ékszerek Nyitott hajkarikák (2., 4., 6-8., 12., 14. sír). A temető 7 sírjában összesen 8 darab hajkarikát találtunk. A 2. női sírban két bronz hajkarika (4. kép 2-3) volt. Kerek átmetszetű huzalból készültek, végeik egymásra hajlanak. A sír megbolygatóitól szereztük meg őket. A 4. számú sírban a férfi kimozdult jobb kulcscsontja mellett egyetlen nyitott, bronz hajkarika (5. kép 3) került elő. A 6. számú női sírban egyetlen hajkarikát (4. kép 7) találtunk a koponya alatt. Kerek átmetszetű bronzhuzalból készült, végei összeérnek. A 7. számú férfisírban szintén egyetlen bronz hajkarika (8. kép 2) volt, mely a balra fordult koponya jobb oldalánál került elő. Végei nem érnek össze. A 8. számú férfisírban is egyetlen bronz hajkarikát (10. kép 1) találtunk, mely a koponya jobb oldalán volt. Végei összeérnek. Nagyon töredékes bronz hajkarika darabjai (15. kép 1) kerültek elő a 12. férfisírban, a koponya alatt. A 14. sírban fekvő nő koponyája alatt, a bal oldalon bronz haj karika (16. kép 3) került elő, végei összeérnek. Mint láttuk, csak a 2. sírban volt két hajkarika, a többiben egy-egy darab került elő. Valamennyi bronzból készült. Három sírban feküdt nő, a többiben férfi vázát találtuk. A karikák helyzetét a 2. sírban nem tudtuk megfigyelni. A 4. sírban a jobb kulcscsont környékén, a 6. és a 12. számúban a koponya alatt, a 7. és 8. sírban a koponya jobb oldalán kerültek elő. A férfiak és nők hajkarika-viseletében nem tudtunk eltérést megfigyelni. A nyitott haj karikák kutatásával többen foglalkoztak. A 10. században ezek a tárgyak elsősorban a férfiak ékszereként értékelhetők (SZŐKE 1962, 35; KÜRTI 1980, 325; RÉVÉSZ 1996, 79). A 970-es évektől az S végű haj karikák szorítják ki ezeket (TÖRÖK 1962, 41; SZŐKE 1962, 35). Valójában all. században is tovább él a viseletük szokása (KOVÁCS 1994, 12, 152. j.). Ezt figyelte meg Bende Lívia és Lőrinczy Gábor is a szegvár-oromdűlői 10—11. századi temetőben (BENDE-LŐRINCZY 1997, 227). Az ÚjkígyÓSSkoperda-tanyánál feltárt 10—11. századi temetőrészlet 14. sírjában a nyitott hajkarikák 11. századi pénzzel, a 15. számúban 11. századi pénzzel és S végű haj karikával együtt kerültek elő (MEDGYESI 2002). Ruhadíszek Rombusz alakú ingnyakdíszek (17. sír). A 17. sírban 14 darab rombusz alakú ezüst ingnyakdíszveret (17. kép 1-14) került elő. A veretek közül 11 darabot a nyaknál találtunk meg, oly módon, hogy 7 darab V alakban helyezkedett el, egy ezzel párhuzamos, másik V alakú sorból a bal oldalon egy, a jobb oldalon három veret maradt a helyén. Egy további darabot a bal könyök mellett kívül, egyet a koponya alatt és egyet a bal kulcscsont alatt találtunk. Ezek valószínűleg kimozdultak eredeti helyzetükből, s eredetileg két sorban díszítették az ing V alakú kivágását. Mindegyik sorban 7-7 darab veret foglalt helyet (18. kép 1). A felerősítésük két-két visszahajlított füllel történt. A füleket átnyomták a szöveten, s a fülek végét visszahajlították. A visszahajlítás iránya eltérő. Van olyan, ahol a veret hosszanti irányára merőlegesen hajlították őket vissza, de néhány fúl esetében a hosszanti irányban történt a visszahajlítás. A fémvereteknek a ruhára való felerősítési módjára a madarasi temető egyik sírjában (6. sír) tett megfigyelések révén következtethetünk. Itt a felerősítés úgy történt, hogy a füleket átnyomták a szöveten, a túloldalon vastag lencérnára fűzték őket, a selyemszövet szélét pedig behajtották, s Összevarrták (KŐHEGYI-T. KNOTIK 1982, 195-196). Szeged-Algyőn több sírban figyeltek meg hasonló megoldást,

7 a 72. sír esetében pedig egy belső vászonhurka tette merevebbé a selyemszövetet (KÜRTI 1980, 28. j.; KÜRTI 1996,150, 3-A. kép). Ilyen funkciója lehetett annak a háromszorosan összehajtott selyembevonatú vászonhurkának, mely Tímáron, a 8. sírban került elő (KOVÁCS 1988, 151). A felerősítési változatokat vizsgálva Bende Lívia és Lőrinczy Gábor a következő variációkat sorolja fel: a felerősítés történhetett egy vagy két, lyukas, hegyesedő végű füllel, egy vagy két, egyik végén rögzített, azonos irányban vagy egymással szemben visszahajlított, lekerekített lemez-, illetve hegyes kampóval, egy vagy két nittszeggel, a perem közelében levő lyukkal (BENDE-LŐRINCZY 1997,232). A rombusz alakú ingnyakdíszek főként a Középés a Felső-Tisza-vidékén kerülnek elő. Legnagyobb számban a Maros-Körös-Tisza környékén és a Duna-Tisza közének azzal szomszédos sávjában ta7 A 42. és a 93. sírról van szó.