A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)
LISKA András – MEDGYESI Pál: Honfoglalás kori temető részlete Medgyesegyháza-Kétegyházi út, Homokgödör lelőhelyen
HONFOGLALÁS KORI TEMETŐ RÉSZLETE MEDGYESEGYHÁZA-KÉTEGYHÁZI ÚT, HOMOKGÖDÖR LELŐHELYEN LISKA András - MEDGYESI Pál 1997. augusztus 26-án Medgye s egyháza polgármestere telefonon értesítette a Békés Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetőjét, hogy Medgyesegyháza határában, a Kétegyházára vezető út bal oldalán, a két település határának közelében, homokbányászás közben embercsontok kerültek elő 1 (1. kép 1-2). A bejelentés napján megtartott helyszíni szemle alkalmával kiderült, hogy az alig néhány napja nyitott homokbánya területéről a humuszt egy helybéli építkezéshez hordták el, a homokot pedig folyamatos kitermelés mellett eladják. A leletek bejelentését megelőzően több sírt találtak, közülük négyet megsemmisítettek. A tönkretett sírok közül az egyikben (B sír) lócsontokat és egy honfoglalás kori övveretet találtak, amelyeket a terület tulajdonosa hazavitt. Az A, C és D sírok csontjait a találók a helyszínen szétdobálták. A B sír leleteit, az övveretet és a lócsontokat sikerült még a bejelentés napján megszerezni. A helyszíni szemle során megállapítható volt, hogy a lelőhely, ahol a sírok előkerültek, egy ÉK-DNy-i irányú, kb. 200 méter hosszú és alig 50 méter széles dombháton helyezkedik el, amelynek a DK-i részén kezdték meg a homok kitermelését, itt kerültek elő az első sírok is (2. kép). 2 A dombtető egy részéről lehordták a humuszt, a területen embercsontok voltak a homok felszínén, valamint további sírok foltjai látszottak. A leletmentést másnap, 1997. augusztus 27-én Gyucha Attila, Liska András és Medgyesi Pál kezdte meg. Az 1997. szeptember 29-ig tartó ásatás egy hónapja alatt összesen 27 honfoglalás kori sírt sikerült feltárni. 3 A feltárást a terület tulajdonosa egyik munkagépének átengedésével segítette, így nem kellett kézi erővel elvégezni a humuszolást. A humuszréteg folyamatos eltávolítása után a homok felszínét kézi erővel nyestük meg, amíg a sírok foltjai láthatóvá váltak. A sírfoltok általában jól megfigyelhetők voltak, az egynemű, homokos altalajban kiválóan látszott a sírgödör foltjának kevert, általában sötétebb színű betöltése. Kivétel ez alól az a néhány sír, amelyet az ásatás első napjaiban tártunk fel, hiszen ezek a sírok a korábbi homokbányászás során kerültek felszínre, részben megbolygatva voltak. A nyesési szint ezek esetében megegyezett a sír aljának szintjével, ezért a sírgödör oldalát és így a sírfoltot sem tudtuk megfigyelni. Az ásatást a homokbányászással megbolygatott területen kezdtük el, és a további sírokat követve E-i és Ny-i irányban folyamatosan bővítettük a feltárt területet. K-i irányban a dombhát lejtőjét elérve, már nem találtunk sírokat, E-i irányban, a dombhát gerincén haladva, az utolsó síroktól csupán néhány méternyire jutottunk, ám itt sem találtunk már további sírokat. A dombtetőtől Ny-ra nem vizsgáltuk meg a területet, a feltárt területtől D-re pedig a homokbányászással kitermelték a talajt, itt további sírok nem fordulhatnak elő. A temető DNy-i részén, ahol az első sírok előkerültek, legalább 4 sír semmisült meg, tehát összesen legkevesebb 31 sírral számolhatunk. A temető jelenlegi feltártsága mégsem tekinthető teljesnek, hiszen DNy-i és Ny-i irányban is indokolt lett volna 10-15 méterrel kiszélesíteni a feltárt területet, ám erre a leletmentés alkalmával nem volt lehetőség. A megjelölt irányokban viszont további, nagyobb számú sír előfordulása nem valószínű. / MMM RégAd: 2287-2000. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani Nagy Béla polgármester úrnak, Medgyesegyháza Önkormányzatának, a terület tulajdonosának és az érdeklődő lakosoknak a munkához nyújtott önzetlen segítségükért. 2 A térképeket és a táblarajzok digitalizálását Kékegyi Dorottya, a MMM rajzolója készítette el. Segítségét ezúton köszönjük. A túblarajzok Szedő László munkái. A cikket Révész László (MNM) lektorálta. 3 A feltáráshoz semmilyen anyagi forrással nem rendelkeztünk, s a munkák leállása után nem tudtuk folytatni az ásatást. Ezúton köszönjük Gyucha Attilának a feltárásban való közreműködését, és az anyag közlésének átengedését.