A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

TÓTH Katalin: Kora bronzkori temetkezések Szeged-Kiskundorozsma határában

A MAKO-KOSIHY-CAKA -KUL TU RA TEMETKEZESEI A Makó-Kosihy-Caka-kultúra népességének eddig 32 lelőhelyről 54 temetkezését ismerjük (1-5. lista).

21 Noha nyilvánvaló, hogy ilyen kis számú temetkezés elemzéséből messzemenő következtetéseket nem vonhatunk le — annál is inkább, mert a rendelkezésünkre álló adatok is gyakran bizonytalanok —, a következőkben röviden összefoglalom a népesség temetkezéseiről való eddigi ismereteinket.

22 A temetőrészletek mérete, szerkezete és elhelyezkedése a településekhez viszonyítva A népesség eddig ismert 32 temetkezési helye közül 23 lelőhelyen 1 temetkezés került elő, és mindössze 9 olyan lelőhelyet ismerünk, ahol egynél több sírt találtak (1. táblázat). Piçcolt-,,Nisiparie" /Piskolt-Homokos domb lelőhelyen 7 (NÉMETI 1979), Kál-Legelő-III. lelőhelyen 6 (KULCSÁR-SZABÓ 2000), Oszlár-Nyárfaszögön 4 (KOÓS 1998, 11), Caka/Cseke (NOVOTNY 1955 TOCÍK-PAULÍK 1960) és Szeged-Kiskundorozsma-Nagyszék II. (M5 26/72. Nr. 34) lelőhelyen 3-3, Krásno-Kráciny/Ószéplak (VLADÁR 1966, 267-270), Kajárpéc (FIGLER 1994. 22-23, 28, Abb. 10; FIGLER 1996. 10, III. t. 1-8), Kompolt-Kistér (BÁNFFY-GOGÁLTAN-HORVÁTH- NAGYVAD A Y 1999, 20, 66, 4. ábra, 23. ábra; GOGÂLTAN 1999, 171, VI. t. 1-2, VII. t. 1-2, VIII. t. 5, 17. t. 1-5, 7-8) és Debrecen-Köntöskert (NÉMETI-DANI 2001, 103-110, 8-9. kép) lelőhelyen pedig 2-2 temetkezést tártak fel. A korszak kutatói körében általánosan elfogadott vélemény — és első pillantásra az előbbiekben felsorolt adatokból is úgy tűnik —, hogy a népesség temetkezéseinek döntő többsége „magányos" temetkezés (VLADÁR 1966, 269: KALICZ 1984, 96; KALICZ-SCHREIBER 1994, 40; KULCSÁR-SZABÓ 2000. 38). Azonban úgy vélem, hogy mindenképpen érdemes megvizsgálnunk azt, hogy az eddig ismert temetkezések milyen körülmények között kerültek elő. Véletlenül, nem hiteles feltárások során, vagy pedig 21 Nem szerepelnek a listákon a Budapest XL, Budaörs-Repülőtér, Lábatlan-Rózsa Ferenc utca és Zimandu Nou /Zimándújfalu (Ro) lelőhelyről említés szintjén ismert, közöletlen temetkezések, mert ezekről nem rendelkezünk elegendő információval az elemzés elvégzéséhez. Budapest XI., Budaörs-Repülőtér lelőhelyen telep- és sírleletek egyaránt előkerültek, de ma már nem választhatók szét a településobjektumok és a sírok leletei. Sírleleteket a lelőhelyről származó nagyszámú ép edény — köztük egy, a Budapest III. -Aranyhegyi úti szórthamvas sírban előkerülthöz (KALICZ-SCHREIBER 1994, 41, Abb. 2. a-b) hasonló, stilizált női alakot mintázó edény töredéke — alapján feltételez Kalicz-Schreiber Rózsa (SCHREIBER 1972, 152; SCHREIBER 1984, 33, 1. kép 10; KALICZ-SCHREIBER 1994, 41, Abb. 14. 7). Lábatlan-Rózsa Ferenc utca lelőhelyen csatornázási munkálatok során kerültek elő égett csontok és edénytöredékek (egy urna, két bögre és két tál), melyek valószínűleg egy urnasírból származnak (RégFüz I. 23 (1970) 9; MRT 5, 10/17. lelőhely, 247). Zimandu Nou/Zimándújfalu lelőhelyről a múlt század végéről származó, kisebb urnasíros temetőrészietet említenek bővebb információk nélkül, melynek leletanyagát az aradi múzeumban őrzik (ROMAN 1988, 220; GOGÂLTAN 1995, 56). 22 Az elemzés megkezdése előtt szeretnék néhány megjegyzést tenni az 1-5. listán szereplő temetkezésekkel kapcsolatban, ugyanis néhány sírnak a kulturális hovatartozása a kutatás jelenlegi állása mellett nem egyértelmű. Szerepel a népesség temetkezéseinek listáján a Kiskányán feltárt urnasír (CSALOG 1941,10, VI. t. 2), noha a lelőhelyen feltárt településrészlet — és a hozzá tartozó sír — kulturális hovatartozása kérdéses, elképzelhető, hogy a Somogyvár-Vinkovci-kultúrához tartoznak (ECSEDY 1979, 108; TÓTH 2001a, 125-126). A kultúrához tartozónak vettem a Békéscsaba, Alvégi-legelő, majorok lelőhelyen feltárt temetkezést (N1KOLIN 1991, 73-75, 2. kép; MRT 10, 2/189. lelőhely, 211-212, 41. kép), noha egyes kutatók a Gyula-Rosia-CSOporthoz (BÓNA 1992,15; MRT 10, 2/189. lelőhely, 211-212, 41. kép; DANI-KULCSÁR 2000, 45), mások a Makó-Kosihy-Caka-kultúrához (NÉMETI-DANI 2001, 116) sorolják. Véleményem szerint a sír a Makó-Kosihy-Caka-kultúrához tartozik, hiszen egyrészt hamvasztásos rítusa eltér a Gyula-Rosia-csoport barlangokból ismert csontvázas temetkezéseinek rítusától (HALASI-EMŐDl 1985), másrészt edénymellékleteit besorolhatjuk a Makó-Kosihy-Caka-kultúra késői, a Somogyvár-Vinkovct-kultúra hatásait tükröző leletei közé is. Feltételesen a népesség temetkezései közé soroltam Szarv as-Bolzakastély lelőhelyet (MRT8, 8/25e lelőhely, 403, 19. t. la-c), ahonnan egy ép kereszttalpas, belsődíszes tálat ismerünk, mely valószínűleg egy sírból származik (KULCSÁR 1998, 35), valamint Nemesvámos lelőhelyet, ahol földmunkák során 5 belsődíszes talpas tálat találtak. Az eredetileg 5, ma már csak 3 kiegészíthető darabból álló leletegyüttest Kalicz Nándor a Makó—Kosi hy-C a ka-kultúra sírjaként (KALICZ 1968, Fo. 57, 80, 81, Taf. 5. la-b, 3a-b, 9a-b) értékeli. Ecsedy István elképzelhetőnek tartja, hogy a szórványos leletek a Somogyvár-Vinkovci-kultúra településéről származnak (ECSEDY 1979,108). Szintén szerepel az elemzésben a Kajárpéc-Pokolfadombon feltárt 1. és 3. számú sir, melyeket Figler András a Somogyvár-Vinkovcikultúrába (FIGLER 1994, 22-23, 28, Abb. 10; FIGLER 1996, 10, m. t. 1-8), Kalicz-Schreiber Rózsa a Makó-Kosihy-Cakakultúrába sorol (KALICZ-SCHREIBER 1991,10; KALICZ-SCHREIBER 1994, 40), valamint a Sckwechat-„Brauerei" lelőhelyen feltárt hamvasztásos temetkezés, melyben a Kajárpéc-Pokolfadombon előkerült 1. sír leleteihez hasonló füles poharakat találtak (RUTTKAY 1995, 353-354, Abb. I, Abb. 2. 1, 3).