A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

BENDE Lívia – LŐRINCZY Gábor – TÜRK Attila: Honfoglalás kori temetkezés Kiskundorozsma-Hosszúhát-halomról

A TEMETKEZES ,4

C-ES VIZSGALATÁNAK EREDMÉNYE Míg a Kárpát-medencei ősrégészeti korok időrendjének meghatározásakor egyre gyakrabban támaszkodnak a régészeti módszerekkel keltezett kultúrák és horizontok ,4

C-es vizsgálattal való kontrollálására (pl. RACZKY-HERTELENDI-HORVÁTH 1992, 45; FORENBAHER 1993, 243-244, 249-250 Stb.), addig a népvándorlás

51 és Árpád-kor esetében ez a módszer még nem vált széles körben elfogadottá.

52 Pedig a történészek részéről hosszú ideje szinte folyamatos az elvárás (pl. KRISTÓ 1997, 253). A Kiskundorozsma-hosszúhát-halomi sír kitűnő lehetőséget adott arra, hogy az érmék keltező értékét és a l4

C-es vizsgálat eredményét ütköztessük a régészeti leletanyagból levonható — a temetkezés Lelőhely és sirszám Fundort und Grüberzahl / Sigma cal. Ad (68,3%) 2 Sigma cal. Ad (95.4%) Az érme verési ideje/hagyományos régészeti keltezés Prägungszeit der Münze/traditionelle archäol ogische Datierung Irodalom Literatur Az elvégzett vizsgálat helye és azonosító száma Ort und Kode der Untersuchung Celarevo/Dunacséb 1004-1174 969-1227 max. 9. század 53 vege BÁLINT 1989, 186; VÁLYI 1996, 52 a British Museum laboratóriuma Csongrád-Várhat'

4 1168-1236 1043-1122 1128-1269 1300-1

360

55 deb-2753 Kiskundorozsma-Hosszúháthalom 100. sír 799-888 774-955 945-950 dcb-8072 Opusztaszer-Kiszner-tanya l.(?)sír 995±35 9 11. század eleje VÁLYI 1996, 51 ? Szesívár-Oromdülő

56 289. sír 1143-1212 1032-1248 1063-1074 BENDE-LŐRINCZY 1997, 207 deb-5212 Szegvár-Oromdülő 376. sír 1045-1115 1130-1182 1025-1205 1046-1060 BENDE-LŐRINCZY 1997, 209 deb-5204 Szegvár-Oromdülő 593. sír 1021-1056 1080-1137 101 l-l 172 1063-1074 BENDE-LŐRINCZY 1997,218 deb-5202 Sze.uvár-Oromdülö 630. sír 1016-1170 1002-1197 1046-1060 BENDE-LŐRINCZY 1997,219-220 deb-5240 Szegvár-Oromdülő 767. sír 1021-1168 1008-1192 1046-1060 BENDE-LŐRINCZY 1997, 221 deb-5214 /. táblázat: 9-12. századi dél-alföldi lelőhelyek radiokarbon vizsgálati eredményei Tabelle 1: Radiokarbondaten der Fundorte aus dem 9. bis 12. Jahrhundert in der südlichen Tiefebene 51 P. Stadler: Absolute Chronology for Early Civilisations in Austria and Central Europe using l4

C Dating with Accelerator Mass Spectrometry. Wien 2000. 52 Nem minden alap nélkül, hiszen az őskori keltezésnél elfogadott nagy>obh tűréshatár a kora középkorban használhatatlan. A tartózkodás másik magyarázata a vizsgálat anyagi vonzata: Debrecenben egy minta ma kb. 40 000 Ft, a bécsi Vienna Environmental Research Accelerator Laboratory-ban 2000-ben 5000 A TS-ért végeztek el egy vizsgálatot. A harmadik lehetséges indok a laborok túlterheltsége. A bécsi intézménynek 1998-ban elküldött mintákat a mai napig nem vizsgálták meg a beérkezett nagy mennyiségű anyag miatt. Hasonló a helyzet a debreceni A TOMKI esetében is (Dr. Peter Stadler levél- és Dr. Szántó Zsuzsa szóbeli közlése). 53 A pontos sírszám ismerete nélkül régészetileg nem lehet keltezni a minta síregyüttesét. A táblázatban szereplő 9. századot provizórikusan, inkább csak tájékoztató jelleggel írtuk be. Valójában az a gond, hogy a legkésőbbi késő avar időszak kormeghatározása — a dendrokalibrációs görbe kedvezőtlen alakulása következtében — l4

C-es vizsgálattal, a mai tudásunk szerint, nem lehetséges. 54 Az 1992-ben Dr. Hertelendl Edének elküldött faszén minta alapján végzett vizsgálat végeredménye 1993 augusztusában készült el, így a téglaégetőről készült publikációba (LŐRINCZY 1992) már nem kerülhetett be. 55 A téglaégető kemencék használatának ideje az archaeomágneses kormeghatározás szerint (LŐRINCZY 1992, 167). A várháti téglaégetőkben készült téglákat a feltételezés szerint (LŐRINCZY 1992. 179) az ellesi monostor építéséhez használhatták fel. amelynek építési ideje all. század vége, a 12. század első évtizedei (PÁVAI 2000, 229). 56 A Dr. Hertelendi Edének 1995 végén elküldött vizsgálati anyagból 1997 augusztusában, a temető kéziratának (BENDE-LŐRINCZY 1997) lezárása után megérkezett eredményeket már nem lehetett a feldolgozásba beépíteni.