A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

BENDE Lívia – LŐRINCZY Gábor – TÜRK Attila: Honfoglalás kori temetkezés Kiskundorozsma-Hosszúhát-halomról

helyzetben állt a sír északi oldalának támaszkodva. Formája erősen aszimmetrikus, körte alakú, füle széles, trapéz alakú, a kengyelszíj átfűzésére szolgáló nyílás a fül alsó harmadában található, adatai az erőteljes rozsdafoltok miatt nem mérhetők. A lapos szárak ívelten futnak le, átmetszetűk téglalap alakú. A rövidebbik szár éles szögben törve kapcsolódik a talphoz, amely mindkét oldalon a szárvégek szerves folytatása. A talp homorú kialakítású, amely puha talpú lábbeli viseletére enged következtetni. A talp szélei lekerekítettek, alul merevítő borda fut végig. A kengyel talprészén, belül famaradványok Figyelhetők meg. A tárgy rossz megtartású, a felszedés során darabokra esett szét, lemezesen mállik. A másik kengyel a lókoponya északi oldalán feküdt, az egyik emberi lábfej alatta volt. Szintén aszimmetrikus és az ún. körte alakú típusba tartozik, azonban szárai kevésbé íveltek, meredekebb lefutásúak. A fül keskenyebb és téglalap alakú, a kengyelszíj áttörése a fül középpontjában található, és feltűnően keskeny. Téglalap átmetszetű szárai és lapos talpa a fent leírt párjával azonos. A kengyelek általános honfoglalás kori típusok. Az egy páron belüli eltérő méretezésre, illetve típusra számos párhuzamot ismerünk. Ezen megfigyelések alapján a kisebb belméretű kengyelt a nyereg bal oldalára rekonstruáljuk, mivel a felszálláskor a kéz segítségére ezen az oldalon volt lehetőség, míg a jobb lábat már menet közben dugták a nagyobb méretű, ezáltal segítség nélkül is elérhető kengyelbe (DIENES 1966, 232). A nagyméretű hevedercsat enyhén trapéz alakú, a csatpecek vége felőli rövidebb oldala ugyanis kissé kiszélesedik. A két hosszabbik oldal ívelten befelé hajlik. A tárgytípus ritkábban fordul elő a honfoglalás kori hevedercsatok között, mint a szabályos téglalap, illetve az ovális típus. A nyereg meglétét mindössze feltételezni tudjuk a kengyelpár és a hevedercsat sírba helyezése alapján, illetve az egyik kengyellel kapcsolatos ásatási megfigyelés kapcsán. A kisebb méretű kengyelt a sír keleti végében, az utólag a sír végére ásott gödör E-i fala mellett, a lókoponyával ellentétes, északi oldalon találtuk függőleges állásban. Ebben a helyzetben feltehetően az oda helyezett nyereg tartotta meg a tárgyat. Véleményünk szerint a lókoponya és az említett kengyel között, a váz irányával megegyezően helyezték a sírba a nyerget. További bizonyíték a nyereg sírba tételére a függőleges helyzetben talált kengyel talprészének peremén és belső oldalán megfigyelt famaradvány, amely a hozzáérő, illetve belenyúló nyeregtalp végének maradványa. A kengyeleket, a sírban megfigyelt helyzetük alapján, a nyeregre felszíjazva helyezték a lócsontok mellé. A lószerszámveretek A honfoglalás kori leletek között több alkalommal megfigyelték, hogy a kalandozó hadjáratokból származó, átlyukasztott ezüstpénzekkel díszítették a lószerszámzat szíjazatát.

47 Az általunk feltárt sírban a szíjazat díszítésére 5 db érmét használhattak. Azonban a lovat nem felkantározva temették el, ezért nem tudjuk megmondani, hogy a fej- vagy a farhámot díszítették-e. A kis darabszám alapján feltételezzük, hogy veretek csak a fej hámon voltak. Az érmékkel díszített lószerszámok egy kivételével előkelő, gyakran fegyverrel eltemetett férfiak sírjaiban voltak, amelyek közül a benepusztai kiemelkedik mint a leggazdagabb. Révész László véleménye szerint a társadalom középrétegéhez tartoztak, rangban nagyjából megegyezően azokkal, akik ezüstlemezekkel díszítették lovuk kantárját (RÉVÉSZ 1996, 77). Az egyetlen női sír, amelyben érméket használtak a lószerszámzat díszítésére, a karosi 11/15. sír, amely egy kislányé, és valamennyi mellékletét a lószerszámzatra felvarrt, összesen 20 db érme jelenti. A karosi II/7. sír azért érdekes, mert egyedül itt találunk nagyobb számban arab dirhemet lószerszámveretként, a többi esetben nyugati, főként itáliai pénzeket használtak (RÉVÉSZ 1996, 77, 251. j.). A pénzek típusai és párhuzamai

48 1. típus: Berengar rex (888-915), Milánó. Gyakori verettípus, a Kiskundorozsma-hosszúhát-halomi sírban 1 db (E/l) volt átfúrva(?). A Maros-torokkal szemközti vizsgált területen a Kürti Béla 47 Bátorkeszi (Vojnice, okr. Komarno, Sk)-Papajtó 5. sír, Karos 11/15., H/7, sír, Kenézlő

I/Î1. sír, Kiskunfélegyháza-Radnóti utca (KOVÁCS 1989, Abb. 22; RÉVÉSZ 1996, 77). A bátorkeszi sírban pontosan az a négy fajta itáliai pénz fordul elő, összesen nyolc darab, amely az általunk feltárt sírban is napvilágot látott. 48 A honfoglalás kori kalandozó hadjáratok során szerzett érme típusok Kárpát-medencei elterjedéséről és másodlagos felhasználásáról részletesen ld. KOVÁCS 1988; KOVÁCS 1989! Az általunk közölt párhuzamok a Maros-torokkal szemközti, vizs-