A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)
BENDE Lívia – LŐRINCZY Gábor – TÜRK Attila: Honfoglalás kori temetkezés Kiskundorozsma-Hosszúhát-halomról
honfoglalás kori nyílhegykészletekben (KOVÁCS 1986, 229; RÉVÉSZ 1996, 169). Közöttük három nyílhegy vágóéle tompaszöget zár be, míg a negyediké hegyesszöget (Cs. SEBESTYÉN 1932, 194-196; Al típus). Az öv A Kiskundorozsma-hosszúhát-halomi sírba temetett harcos öve bőrből készült, amelynek a bal medencelapát mögött elhelyezkedő (E/8) átlyukasztott pénz alatt maradt nyoma (12. kép 2). A bal lábszár mellett feltárt vascsat, illetve a biztosan in situ megfigyelt érmék (E/4, 8) alapján bizonyos, hogy a halottat ezzel a harcosok számára fontos viseleti tartozékkal temették el. A mellkason, a jobb combcsont mellett és a bal térd előtt talált, átlyukasztott érmék nagy valószínűséggel ugyancsak az övet díszítették (E/3, 6-7), s ide kötjük a síron kívül elsőként talált érmét (E/l) is. Összességében tehát hat veret lehetett az övön. A honfoglalás kori leletanyagban gyakran találkozunk a kalandozásból származó ezüstpénzek díszítményként való másodlagos felhasználásával, főként a lószerszámzaton, illetve ruhadíszként. A medence környékén előkerült érméket ismerünk a honfoglalás kori szakirodalomból, 43 bizonyíthatóan övveretként azonban mindössze egy esetben, a fonyódi sírban (17. kép) figyelték meg (KÖLTŐ 1990, 85; KÖLTŐ 1996, 370; KÖLTŐ 1996a, 189). A fiatal harcos ezüstveretekkel díszített övén, az övveretek között Provence-i Hugo - II. Lothar 931-945 között vert érméi voltak felvarrva. 44 A párhuzamok kis száma ellenére a Kiskundorozsma-hosszúhát-halomi 100. sír érméinek egy része esetében megerősíteni látszik az övveretként való értelmezést az a megfigyelés is, hogy a sírban valamennyi díszítmény érme volt, az elhunyt lábbelijének és lószerszámzatának díszítésére szintén a kalandozó hadjáratok során Itáliában zsákmányolt ezüstpénzeket használták. A veretes lábbeli A sírban fekvő harcos lábbelijének maradványát is alkalmunk volt megfigyelni a feltárás során. Mindkét lábszárcsont alsó végén vastag, sötétre színeződött bőrdarabokat konzervált a fémoxid, amelyek feltehetően a bőrből készült csizma rövid szárának maradványai. A csizma szárát, kevéssel a bokák fölött, egymás mellett két helyen átlyukasztott érmék díszítették (12. kép 3) a jobb lábszár külső és belső oldalán egyaránt (E/14, E/17), illetve a bal lábszár külső oldalán (E/18). A honfoglalás kori veretes lábbelik létét Fettich Nándor ismerte fel (FETTICH 1931, 87-88), később hiteles ásatási megfigyelések alapján Csallány Dezső foglalta össze e viseleti elemet (CSALLÁNY 1970, 284-299). Anyaggyűjtését legutóbb Révész László 43 Balatonszemes-Landler J. u. I. sír (KÖLTŐ 1990, 88-89), Fonyód-Magyar Bálint Általános Iskola (KÖLTŐ 1990, 87), Kenézlől. IL, 14. sír (JÓSA 1914, 315, 319), Kiskunfélegyháza-Radnóti Miklós utca 48. (H. TÓTH 1974, 112-113), Orosháza-Dózsa Tsz 2. sír (DIENES 1965, 139-140, 142), Tiszaeszlár-Bashalom I. 13. sír (DIENES 1957, 27), Szeged-Öthalom 9. (4/1950) sír (BÁLINT 1968, 47, 54), Veszkény 5. sír (RégFit Ser. 1. No. 11 (1959) 53). Az érmék helyzetéről részletesen ld. KOVÁCS 1989, Abb. 22! Az övveretként értelmezhető érmékkel előkerült temetkezések sorából a kiskunfélegyházi és a veszkényi sírt a bolygatás miatt kizárhatjuk, Tiszaeszlár-Bashalom I. 13. sírban pedig nem került elő övcsat. A kenézlői I. temető 17. sírjában egy kupacban voltak az érmék a váz bal oldalán, továbbá ezüst övveretek is kerültek elő a sírban. Az orosházi, az öthalmi, a kenézlői 11. sír (1 db érme volt a bal medencén, a többi bizonyosan a lószerszámzaton helyezkedett el) esetében mindössze egy-egy darab érme jöhet szóba, de övcsat valamennyiben volt, ezért nem zárhatjuk ki ezt a rekonstrukciót. 44 A Balatonszemes-Landler J. úton feltárt honfoglaló sírban előkerült 2 db Berengar-érme eredeti helyét az ásató szintén az övre helyezi. Költő László véleménye szerint a két furattal ellátott véreteket — a fonyódi sír és más, hitelesen megfigyelt leletek alapján — az övre kell rekonstruálnunk (KÖLTŐ 1990, 90; KÖLTŐ 1996, 361-362; KÖLTŐ 1996a, 188-189). Valójában azonban a fonyódi az egyetlen olyan lelet — bár a véreteket csak egy ponton lyukasztották át —, ahol a felvarrt érmék a nagyszíjvég szuperpozíciójának köszönhetően minden kétséget kizáróan övveretként határozhatók meg (VÖ. KÖLTŐ 1990, 7.j.). Révész László lektori véleményében felhívta a figyelmünket, hogy a fonyódi sír — az övről készült részletrajz közlésének hiányában — nem használható fel párhuzamként az övre felvarrt érmék estében. Költő László, a fonyódi sír ásatója rendelkezésünkre bocsátotta az 1:2 méretarányban készült rajzot az övveretek elhelyezkedéséről (17. kép), illetve részletesen tájékoztatott az öv feltárásának körülményeiről, melyért ezúton is köszönetet mondunk. Az adatok alapján a következőket állapíthatjuk meg. Az övet megoldva és összehajtva helyezték a temetés során az elhunytra, így kerülhetett elő valamennyi övveret előlapjávalfelfelé, illetve a nagyszíjvég a 4. számú vereten. A 4. és 5. övveret közötti távolság a többi távolságának többszöröse, feltehetően egy hiányzó veret pótlásaként varrták fel az öv ezen szakaszára a két érmét. Az érméket peremükhöz közel, egy ponton lyukasztották át, így feltehetően az egylyukas felvarrás indokolhatja, hogy az egyik érme „ rálóg" az 5. számú övveretre. Az érmék az övveretekkel egy vonalban és mélységben kerültek elő. A nagyszíjvég a 4. számú veret mellett az egyik érmét is lefedte, így annak az övhöz tartozását bizonyítottnak tekinthetjük, illetve ehhez hasonlóan a másikét is.