A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

BENDE Lívia – LŐRINCZY Gábor – TÜRK Attila: Honfoglalás kori temetkezés Kiskundorozsma-Hosszúhát-halomról

biztosan obulusként előforduló ennék mellett számításba vette az átfúratlanul, de pontos megfigyelések nélkül előforduló érméket is.

29 Az egyre gyarapodó, hitelesen megfigyelt obulusként előkerült 9-10. századi dirhemek, nyugat-európai, bizánci és római érmék alapján e szokás nem volt általános a honfoglalás kor teljes századában. E temetkezési rítus a 10. század második felében kezdett szokásba jönni,

30 de igazán gyakorivá csak István uralkodása idején, a magyar pénzverés kezdete után vált. Bóna István a Kárpát-medencei évezredes szokás 10-11. századi feléledésére gondolt (BÓNA 1980, 90). Az általunk vizsgált területről ismert 10. századi temetkezések kis számához és ezen belül a kevés hitelesen feltárt sírhoz képest igen magasnak tűnik a sírobulust tartalmazó vagy annak egykori meglétét feltételező sírok száma.

31 Az érme mint a szemfedő része A Kiskundorozsma-hosszúhát-halomi sír tágabb környékén nem volt ismeretlen a szemfedőre, az arc nyílásai fölé varrt/helyezett ezüstlemezek használata. A 83 sírós algyői temetőben 9 temetkezés esetében figyelt meg az ásató a halotti szemfedőt takaró ezüstlemezeket (KÜRTI 1980, 339; KÜRTI 2001, 39), e sírok döntő többségükben a temető déli felében kerültek elő (KÜRTI 2001, 38). A sándorfalvai 105 sírós temetőben két esetben — a 16. és a 18. sírban — voltak a szemek és a száj felett ezüstlemezek (FODOR 1985, 30; FODOR 1996, 348). A Kiskundorozsmához közelebb fekvő Szeged-Csongrádi úti temető 1. és 36. férfisírjában szintén kerültek elő szemfedő ezüstdíszei (KÜRTI 1996a, 60). Lelőhelyünkhöz legközelebb, Kiskundorozsma-Subasán, a kirabolt 143. sírban dokumentálták a két szemüreget takaró ezüstlemez megmaradt töredékeit. A számtalan, egyre gyarapodó megfigyelés ellenére a szemfedős temetkezések szisztematikus felgyűjtése még nem történt meg, márpedig a temetkezési szokás Kárpát-medencei értékelése e nélkül lehetetlen. Az újabb adatok alapján annyi megfogalmazható, hogy e temetkezési szokás nem csak a gazdag sírok sajátja. Úgy véljük, a téma feltétlenül megérne egy teljes körű feldolgozást, mert például a karosi III/12. kirabolt sírból előkerült koponya két szemöldökcsontján és a fogazaton megfigyelt patinanyomok (RÉVÉSZ 1996, 191) akár érméktől is származhattak. Hiteles feltárásból származó, a szemfedőt takaró érme igen ritkának számít a korszak temetkezéseiben. A halott szemére helyezett pénzek a szemfedőre varrt veretek használatának szokását követik (MESTERHÁZY 1997, 65), amelyet Mesterházy Károly feltételesen a szokás elkeresztényiesedő változataként értelmez (MESTERHÁZY 1993,303). A jelképes trepanációról A Kiskundorozsma-hosszúhát-halomi sírban fekvő férfi koponyáján, a sutura sagittalis jobb oldalán megfigyelt 0,8 cm átmérőjű jelképes trepanáció nem egyedi jelenség, de a temetkezés szűkebb környezetében nem mondható gyakorinak. Az algyői temetőből 4 (7?) jelképesen trépanait felnőtt sírja 29 A régi és új feltárások közlése nyomán az obulussal eltemetettek száma bizonyára bővülni fog. A kérdés árnyalt megközelítést igényel, mivel a Kovács László által összeállított lista alapján (KOVÁCS 1988. 167) vannak olyan temetkezések, ahol átlyukasztott érme volt obulusként, tehát az ismeretlen helyen előkerült, átlyukasztott érmék között is lehetnek olyanok, amelyeket a temetés során obulusként helyeztek a halottra. Másrészt az átfúratlan érmék nem csupán obulusként, hanem — a hosszúhát-halomi temetkezés alapján — akár szemfedőként is használatban lehettek. Ugyanakkor Kovács László felsorolása nem tartalmazza a félpénzeket vagy a töredékes példányokat (KOVÁCS 1985. 51.}.), amelyek között obulusként előkerül érmék is lehettek. A kis esetszámok miatt minden számításba vehető temetkezés egyedi elbírálást igényel. A 10. században obulust döntő többségben — a közel egykorú érmék tanúsága szerint — felnőtt nőknek és férfiaknak adtak. 30 A Kiskundorozsma-hosszúhát-halomi és a Szeged-Csongrádi úti két sír egyértelműen erre az időszakra keltezi e szokás dél-alföldi megjelenését. A 10. századi temetőkben obulusként értelmezhető római érméket tartalmazó temetkezéseket a síregyüttesek leletei alapján a 10. század másodikfelére valószínűsíthetjük (KOVÁCS 1988, 168). Ebbe a képbe nem igazán illeszkedik az első generációs temetkezésnek meghatározott karosi 11/52. sír, ahol egy dirhem az elhunyt fogain és egy dirhem a mellkasán került elő (RÉVÉSZ 1996, 191; RÉVÉSZ 1996a, 39). Amennyiben a fogakon és a mellkason talált dirhemet a halotti szemfedő részeként értelmezzük, akkor az időrendi probléma feloldódik. Ma még nem dönthető el egyértelműen, hogy a karosi H/2, sír (a kulcscsontok találkozásánál, negyedbe vágva, átlyukasztás nélkül), illetve a 11/1. sír dirheme (a jobb oldali bordák és a jobb könyök között, szétkalapálva, lyukasztás nélkül), valamint a 11/15. sírból (a koponya jobb oldalán) a Berengar rex denar (RÉVÉSZ 1996. 15-16, 19. 26, 187) mennyiben tekinthető halotti obulusnak és mennyiben a halotti szemfedő díszének. Mi ez utóbbi lehetőségét tartjuk valószínűbbnek Karos esetében. 31 Helyi folytonosságot nem lehet kimutatni az obulusadás szokásánál sem, hiszen az 1. István obulusainak elterjedését ábrázoló térképen a Maros-torok környéke ilyen szempontból leletmentes (BÁLINT 1991, Abb. 46).