A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

HEINRICH-TAMÁSKA Orszolya: Megjegyzések a kora avar kori ötvösművészethez a fogazással díszített leletek kapcsán

— utólagosan, tehát az öntés után vitték-e fel az ornamentikát, s ha igen, találhatók-e a díszítés felületén további megmunkálásra utaló nyomok; — a tárgy egész felületén milyen munkaeszközök nyomát sikerült megállapítani, és azokat milyen részletek kidolgozásakor használták; — ezen belül különleges figyelmet fordítottunk: a fogazás kiképzésére és egyes berakási technikák előfordulására, mint pl. a nielló és üveg-, illetve kőberakásokra, mind egyes (cabochon), mind összefüggő felületet alkotó (cloisonné) foglalatúakra. A leletek itt említett technológiai tulajdonságainak számbavétele azzal a céllal történt, hogy ötvöstechnikai színvonalukat és előfordulásuk gyakoriságát egymással, valamint a helyi és külföldi technológiai hagyományokkal összemérve hasonlíthassuk össze. Ehhez egyrészt szükséges az egyes szempontoknál a kutatás állását felmérni, másrészt a kérdéses technikákat, fogalmakat és használatukat tisztázni. A tárgyak harmadik fontos technológiai részletére, a konstrukcióra, itt nem térünk ki részletesebben, mivel ez a rész szorosan összefügg a tárgyak tipológia értékelésével, melyre itt most nincs lehetőségünk. Itt olyan részleteknek lennejelentősége, mint az egyes részmunkafázisok összehasonlítása, úgymint forrasztás, szegecselés; a csuklós szerkezet vagy a töltőanyagok, mint pl. ólom vagy fa használata és végül a fémtárgyak felerősítéseinek módja magára a használati tárgyra. AZ ALAPANYAG KIVÁLASZTÁSA. ELŐÁLLÍTÁSI ÉS MEGMUNKÁLÁSI TECHNIKÁK Az anyagösszetétel és az előállítási technika területén az avar korszak eddigi kutatásai, különböző okokból, a késő avar korra összpontosultak.

7 Ha azonban technológiai jellegű kérdésekre kerül sor, nem hagyhatók figyelmen kívül a kora avar kori ötvössírok sem, még ha eddig leleteik inkább stilisztikai szempontú tanulmányok keretében kerültek is az érdeklődés központjába. Ezek a sírok jelentik az egyetlen konkrét kézműipari bizonyítékot az avar kori ötvösség színes- és nemesfém feldolgozásáról.

8 Az avar birodalom területén egyik periódusból sem ismerünk ilyen jellegű településnyomokat, pl. műhelyeket, kemencéket vagy az ötvösmunka egyéb nyomait. Ezzel szemben a szomszédos területeken kerültek elő hasonló korú, fémmegmunkálással kapcsolatos leletegyüttesek (BÜHLER 1999, 172. j.). Ismereteinket a kora avar kor ötvösmüvességéről az említett sírokon túl csupán szórványként előkerült préselő minták és természetesen maguknak a leleteknek a technológiai megfigyelései egészítik ki.

9 Ez utóbbi fordított analízist jelent, mivel a tárgyban, illetve a tárgyon megmaradtjeleket mint az előállítás egyes lépéseit kell értelmezni. A következőkben is ehhez a módszerhez folyamodunk, mikor a fogazásos leleteken az anyag választásának és az ezt követő feldolgozásnak a lehetőségeit vizsgáljuk. A leletek nagy része színes- és nemesfém ötvözetből készült, kétszer azonban vassal is találkozunk (ld. katalógus). A megmunkálás öntéssel, kovácsolással, trébeléssel vagy préseléssel történt, melyek közül a préselést már fémforgács, tehát 7 Összefoglalóan legutóbb: BÜHLER 1999, 441-443. 8 Adony (HAMP EL 1905, II. 391-392; HAMPEL 1905, III. Taf. 284; FETTICH 1926, 63, Taf. VI; Stadler, P.: Die Seriation awarischer Gürtelgarnituren. Doktori értekezés. Universität Wien 1985, 175-182); Fönlak (HAMPEL 1905,11. 392-396, 747-751; HAMPEL 1905, III. Taf. 446; FETTICH 1926, 62-63, Taf. 1V-V; Stadler, P.: Die Seriation... 168-175); Gátér 11. sír (KADA 1905, 368-370); Kunszentmárton (CSALLÁNY 1933; WERNER 1970, 71-73; Stadler, P.: Die Seriation..., 186-193); Kölked-Feketekapu B 80. sír (KISS 2001, Taf. 24-27); Jutas 166. sír (RHÉ-FETTICH 1931, Taf. IV/12-20); Csákberény 322. sír (publikálatlan, I KM); Aradac/Aradka 18. sír (NAGY 1959, 57, Taf. V); Rákóczifalva-Kastélydomb B sír (SELMECZI-MADARAS 1980, 146, Taf. 7/B); Dunacséb (BUNARDÍ1C 1978, 51, Taf.XII/6). A kutatás az adonyi és fönlaki leleteket, bár az eredeti lelőkörülmények nem ismertek, mint zárt leletegyütteseket, illetve ötvössír mellékleteit tartja számon. Lásd fent, valamint Stadler, P.: Die Seriation..., 168ff. Többnyire elég egy préselő, illetve öntőminta előkerülése egy sírból ahhoz, hogy az együttest ötvössírnak nevezzük. Azonban az egyes leletegyüttesek között mind mennyiségben, mind minőségben is alapvető különbségek vannak, amit érdemes az értelmezésnél is figyelembe venni. 9 Pl. Zamárdi 1623., 1999. sír (BÁRDOS 2000, 112, cat. 101); Biskupija-Pliskov (KOROSEC1958, Taf. 1-1V); ismeretlen lelőhelyek (GSCHWANTLER-WINTER 1991, 108-112, 116-117, Taf. 1/1-3, Taf. 2/4-5, Taf. 3/10-11; FETTICH 1926, Taf. VII/1-6). Mint az egyik legrészletesebb és ötvöstechnikai szempontból is rendkívül precíz leletleírást a kunbábonyi monográfiát említhetjük (TÓTH HORVÁTH 1992).