A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

NAGY Margit: A gepida sasfejes csatok és kapcsolataik

mintája.

21 A keresi csat sasfejének és nyakának keresztben rovátkolt szalagdísze (9. kép 24) ugyanakkor a Tisza-vidéki csatlemezek keresztben rovátkolt keretmintáihoz (10. kép 1-4) hasonlít. A keresi csatlemez indadíszes keretének sarkaiban az erdélyi csatlemezek spirálvégű állatlábmotívuma is megtalálható (10. kép 12; 15. kép 3). Stílusának eklektikája és a lemez elnagyolt kidolgozása miatt az üvegberakásos keresi csatot nem tarthatjuk a gepida csatok korai példányának. Az Észak-Szerbia lelöhelyű csat középlemeze a négyszirmú rozetta (5. kép 2). Ugyanez a motívum a szentes-nagyhegyi 77. sír csatlemezén még négyszögletes keretezésű, szabályos virágforma, mely a kiszélesedő szárú keresztet határolja (2. kép 2). Az észak-szerbiai példány téglalap alakú keretbe foglalt középrésze (5. kép 2) már a kora avar kori rozettamintákhoz hasonlít,

22 tervezője láthatólag a szirmos virág ábrázolását tartotta fontosnak, a kereszt megjelenítéséről nem tudott. Mandula formájú mintákkal van díszítve a kissé ívelt oldalú madárnyak is (9. kép 25). A csat felerősítésére — a sasos csatoknál szokatlan módon —, nagyméretű, félgömbös fejű szögeket használtak (10. kép 13). A Duna-vidéki csoport két bulgáriai példánya (5. kép 3-4) a spiráldíszes lemezű előképre vezethető vissza. Ezek a csatok már nem az itáliai keleti gót csatokhoz hasonlítanak, hanem az ún. bosporusi típusú keresi és krími példányokhoz. A keresi 152. kamrasír felső temetkezésében nyugvó asszony derékövén — egyedülálló módon —, két ilyen típusú csatot viselt (7. kép 1

0).

23 A sasos csatok bulgáriai példányai (7. kép 6-7) formájukat és díszítésüket tekintve ehhez a bosporusi spirálmintás lemezű csattípushoz állnak közel, sőt annál későbbiek is lehetnek: a Iatrusból előkerült csatlemez mintázata értelmetlenné torzult (10. kép 14). Hogy a bosporusi típusú csatokat megelőzte az erdélyi csoport, azt a keresi 152. kamrasír szuperpozíciós helyzetű temetkezései igazolják: az alsó sírból került elő a szamosjenői csattal megegyező példány (7. kép 8), a felső temetkezés övét bosporusi típusú csatok díszítették (7. kép 10). A krími gótok és az erdélyi gepidák kapcsolata, a sasos csatok alapján, az erdélyi típusú csatok készítésének idején bizonyítható (AMBROZ 1988. 10). Időrend A gepidákkal kapcsolatba hozható sasos csatok relatív kronológiai sorrendje az elmondottak alapján a következő: a stílusjegyek szerint a legkorábban a Tisza-vidéki csoport geometrikus díszű példányai készültek. Valamivel később, már a Tisza-vidéki csatok ismeretében tervezték meg az erdélyi típusú csoport korai csatjait, a szamosjenőit (Fundatura, Ro) (= Keres 152. alsó sír) és a maroscsapóit (Cipau, Ro). Az erdélyi csoport tipológiai sorát a valentine-i csat zárja le. A Duna-vidéki csatok közül a kovini csatlemez, rekeszes díszü középlemeze szerint, egykorú a maroscsapóival. A valentine-i csatlemez díszítésének beosztása (a sarkok felé tartó ívekkel) a rekeszes díszű keresi példánnyal állítható párhuzamba; utóbbi, stílusát tekintve, mindhárom csoporttal kapcsolatban van. Az észak-szerbiai példányról csak annyit lehet megállapítani, hogy a Tisza-vidékieknél később készült. A kovini csatlemez korábbi, mint a keresi üvegberakásos díszü csat. A spirálos keretű sasos csatok a nagyváradkapolcsi csattípust (5. század közepe és második harmada) követően készültek. A bulgáriai csatok a krími-bosporusi típus legkorábbi példányaival egyidejűeknek (6. század közepe és második fele) tarthatók. A gepida sasos csatok készítése tehát az 5. század utolsó harmada és a 6. század harmadik harmada közé tehető. Mivel a gepida csatokkal együtt eddig még nem került elő olyan lelet, melynek segítségével szűkebb időhatárokat lehetne megállapítani, ezért az abszolút kronológiai helyzet megközelítéséhez „vegyes érvelés"-hez kell folyamodnunk. Ha elfogadjuk azt a nagyon valószínű feltevést, hogy a tipológiai sor végén álló valentine-i csat a szerémségi gepidák 523-as Galliába telepítése során került Dél-Franciaországba (VINSKI 1968, 323-325; BÓNA 1974, 58; BÓNA 1976. 58), akkor a diagonális beosztású csatok a 6. század első két évtizedében, a sor elején álló Tisza-vidéki példányok pedig az 5. század utolsó harmadában készülhettek. A szorosabb időrend kidolgozásához a sasos csatok további példányaira és a síregyüttesek analízisére lesz szükség. 21 Pl.: Apahida II., Kolozsvár-Szamosfalva, Fertőszentmiklós, Blucina stb. 22 Példák: NAGY 1998, 425-426, Abb. 21. 11. 23 A bronz- és ezüstcsatos öv viseletének rekonstrukciója: DAMM 1999, 82-83, Abb. 62.