A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)
TÓTH Gábor: A keszthely-fenékpusztai 5. századi tömegsírok embertani anyaga
és a fogak transparentiájának (LAMENDIN ET AL. 1992), valamint a fogazat kopásának összehasonlító vizsgálatával egészítettem ki (BROTHWELL 1981 4 ). A nemi hovatartozás a vázon és a koponyán vizsgálható huszonhárom jelleg súlyozás nélküli értékelése alapján került meghatározásra (ÉRY-KRALüVÁNSZKY-NEMESKÉRI 1963). A szükséges csontok hiányai esetén a robusticitasra vonatkozó összehasonlítások eredménye is támpontot jelentettek. A méretek és indexek felvételében Martin és Saller (MARTIN-SALLER 1957), klasszifikációjában pedig Aleksejev és Debec munkáját követtem (ALEKSEJEV-DEBEC 1964). A testmagasság kiszámítása SJ0vold europid rasszkörre kidolgozott módszerén alapul (SJ0VOLD 1990). A testtömeg meghatározása Debec és Dyrnovo munkáját követi (DEBEC-DYRNOVO 1971), a vállszélességet pedig Piontek ajánlása alapján számítottam (PIONTEK 1979). A koponyakapacitás az M.l, az M.8 és az M.17-es koponyaméretek felhasználásával Lee és Pearson módszerét követi (LEE-PEARSON 1901). A CSONTVAZLELETEK VIZSGALATÁNAK EREDMÉNYEI A vizsgálatba bevonható alacsony reprezentációs értékű csontanyag az eredeti népességnek csupán kis töredékét jelenti. Ezért a feltárt tömegsír és részlet embertani és demográfiai következtetések levonására alkalmatlan. A vizsgálat eredményei csupán a régészeti eredmények kísérő adataiként értelmezhetők. Megállapítható, hogy a felnőtteken végzett osteometriai vizsgálat eredményei alapján a koponyák alkata, valamint a testmagasságok értékei illeszkednek a szakirodalmi adatok sorába. A nemi hovatartozás vizsgálata a tizenegy személy közül két esetben női, két esetben férfi, három esetben nagy valószínűséggel női hovatartozást valószínűsít, négy esetben pedig a vizsgálat eredménye nem tudta a nemiséget eldönteni. A négy indifferens eset oka a gyermek/ifjúkorra tehető halál időpontja — amikor a morfológiai módszerek alkalmatlanok a nemi hovatartozás eldöntésére —, és az alacsony reprezentációs értékű csontanyag. Az életkori megoszlás az alábbiak szerint alakult: Neonatus: Infans I (0-7 év): Infans II (7-14 év): 2 személy Juvenilis (14-18/20 év): 5 személy Aduitus (18/20-40 év): 1 személy Maturus (40-60 év): 3 személy Senilis (60-x év): Az anatómiai variációk közül a jobb felső 2-es metszőfog rendellenes állása egy (1995/6. váz), sutura metopica és os incae egy esetben (1995/10. váz), foramen olecranii szintén egy esetben (200l/A váz) fordul elő. Pathologiás elváltozás három személynél figyelhető meg, összesen öt kóros elváltozás képében. Törés és fizikai stressz két-két esetben, koponyaűri folyamat gyanúja egy esetben fordult elő. A halál okával kapcsolatba hozható sérülést, elváltozást találni egy esetben sem sikerült. 5 1995/1. váz: bal oldali humerus, bal oldali ulna, bal oldali radius darab, kézközépcsontok. Szórványként: aduitus korú személy bal oldali radiusa. A nemi hovatartozás nem eldönthető. A biológiai életkor a csontméretek és ajuvenisek alapján 15-20 év. 1995/2. váz: két bordatöredék, kézközépcsontok és kéztőcsontok. A nemi hovatartozás nem eldönthető. A biológiai életkor a bordavég alapján 18-25 év. 1995/3. váz: jobb oldali scapula, jobb oldali clavicula, jobb oldali humerus, jobb oldali radius töredéke jobb oldali bordák töredékei. A nemi hovatartozás a csontok gracilis megjelenése miatt nőnek valószínűsíthető. A biológiai életkor ajuvenisek alapján 15-20 év. 1995/4. váz: arc- és agykoponya darabjai, két scapula töredéke, nyakcsigolyák. A nemi kifejezettség vizsgálatába tizenkét jelleget lehetett bevonni, valamennyi a koponyán vizsgálható. A nemi kifejezettség értéke +1,25: férfias. A biológiai életkor az obliteratio, a transparentia és a fogkopás alapján 40-50 év. Fogkopás: media-profunda compensata. Régészeti fogindex: 0,97. Jobb felső 5-ös: radix, 6-7 intra vitám hiány. Bal felső 4-5 radix, 8-as post mortem hiány. Jobb alsó negyed ép, bal alsó 6-os caries. Koponyajelző értéke: 72,34 dolichocran. A számított koponyakapacitás értéke (M. 38-as méret): 1476,75 cm 3 , nagynak tekinthető. Jellemző a hosszú, hosszú alapú és keskeny koponya, az igen keskeny homlok és az igen széles nyakszirt. Az agykoponya magas, kerülete közepes. A szemüreg keskeny és igen alacsony. A bicondylaris szé4 Huszár Gy.: A fogkopás vizsgálatának újabb módszerei és ezek alapján végzett összehasonlító értékelések eredményei (kézirat, Budapest 1976) ajánlásainak figyelembe vételével. 5 Az osteometriai vizsgálat eredményeit az 1. és 2. táblázat, a nemi kifejezettség értékeit a 3. táblázat mutatja be.
