A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

STRAUB Péter: 5. századi tömegsírok Keszthely-Fenékpusztán

akik a leölt, 14 már oszlásnak indult temetetlen hol­takat a korábban kenyérsütésre használt nagymére­tű kemencékbe, illetve hulladékgödrökbe szórták (SÁGI 1983a, 117-119). 15 Amennyiben a rómaiak ma­guk temették volna el társaikat, akkor az minden bizonnyal hasonló kegyeleti szertartás keretében történt volna az erődön kívül, 16 mint kétszáz évvel korábban a geldubai (Krefeld-Gellep) római erőd­ben, ahol külön sírgödrökbe temették a halottakat, sőt az elesetteknek mithreumot is építettek a túl­élők (P1RLING 1986). Az, hogy az erődben a gót megszállás időszaka alatt több helyen is helyreállítás, illetve építkezés történt, olyan számottevő, a római ipari hagyo­mányt ismerő, életben maradt környékbeli népessé­get feltételez, akiket a gótok a továbbiakban is munkára tudtak fogni. Velük magasíttatták meg az erődön átvezető utat, bontatták le a déli erődkapu hátraugró szárnyait, s az erődtornyokat is kijavít­tatták. Minderre azért lehetett szükség, mert a gót szállásterület északi harmadán népével megtelepe­dő Thiudimer király az erődöt választhatta székhe­lyéül. A tóparti erődítményt használó közösség te­metője az erődtől délre került napvilágra. A feltárt harmincegy temetkezés legfőbb kuriózumát az adja, hogy a cirkulárisan torzított koponyájú vázak számaránya eurázsiai viszonylatban is egyedülálló­an magas, huszonegy egyén viselte magán e gyer­mekkori eljárás emlékét (PAP 1983: PAP 1984). A sí­rok szegényes mellékleteiből kiemelkedő, részben aranyozott ezüst ékszerek és kétsoros csontfésük (ERDÉLYI 1982; STRAUB 2002) ugyan nem reprezen­tálnak olyan gazdag leletanyagot, mint amilyet egy gót uralkodó, illetve trónörököse kíséretétől elvár­hatnánk, figyelembe kell venni azonban, hogy a te­metkezések felét sírrablók megbolygatták. A tömegsírokba temetettek hozzátartozói/le­származottai csak a gótok 473. évi Pannoniából történt kivonulását követően nyerték vissza újra az erőd birtoklásának lehetőségét. A környék akkora már bizonyosan erősen megfogyatkozott, a tizenhét évnyi szolgaságtól meggyötört romanizált népessé­ge az elkövetkező évtizedekben, ha rendkívül sze­rény körülmények közt is, de lényegében békében folytathatta életét a falak közt. 17 IRODALOM ALFÖLDI 1938 Alföldi A.: A kereszténység nyomai Pannoniában a népvándorlás korában. In: Szent István Emlékkönyv I. Szerk.: Serédi J. Budapest 1938, 149-171. BARKÓCZI 1961 Barkóczi L.: Adatok Brigetio ké­sőrómai történetéhez. — Zur spätrömerzeitlichen Geschichte Brigetios. FolArch 13 (1961) 95-115. BARKÓCZI-SALAMON 1976 Barkóczi, L. - Sala­mon, Á.: Das Grüberfeld von Szabadbattyán aus dem 5. Jahrhundert. MittArchlnst 5 (1974-1975) 1976, 89-1 11. BARKÓCZI-SALAMON 1984 Barkóczi, L. - Sala­mon, Á.: Tendenzen der strukturellen und orga­nisatorischen Änderungen pannonischer Siedlun­gen im 5. Jahrhundert. Álba Regia 21 (1984) 147-187. BONA 1969 Bóna I.: Eugippius: Vila SanctiSeverini Sever iana (Bevezetés és kommentár Eugippius; Vita Sancti Severini első magyar fordításéihoz). AntTan 16 (1969) 265-290. BÓNA 1971 Bóna I.: A népvándorlás kora Fejér me­gyében. Székesfehérvár 1971. BÓNA 1984 Bóna I.: A népvándorlás kor és a korai középkor története Magyarországon. In: Magyaror­szág története 1/1. Előzmények és a magyar történet 1242-ig. Főszerk.: Székely Gy. Budapest 1984, 265-373. BÓNA 1993 Bóna I.: Hegykő-csoport. In: Hunok­gepidák-iangobardok. Szerk.: Bóna I. - Cseh J. ­Nagy M. - Tomka P. - B. Tóth Á. Szeged 1993, 148-149. 14 Ugyan az 1970. évi feltárás embertani anyaga nem áll rendelkezésre, az ásatási dokumentációhoz tartozó több tekercsnyi fotófelvétel azonban számos esetben valószínűsít fegyverektől származó sérülésnyomot (KBMAd. 84.242.1., 84.243.2-4.). 15 Hasonló méretű barbár pusztítás emlékét őrző római tömegsírról, illetve temetetlenül hagyott lemészárolt áldozatokról két helyről van még tudomásunk Pannoniából. A két közöletlen Fejér megyei (Csákvár-Széchenyi u., Szabadbattyán-Malom­csatorna) emlék kapcsán ásatójuk azonban inkább korábbi, 4. század végi támadást valószínűsít (Nádorfi Gabriella szíves tájékoztatcisa). 16 A lakott területek falain belül (infra mitros) a római törvények ugyanis tiltották a temetkezést (BÓNA 1971, 13), a belső erő­dök területén éppen ezért csak elvétve fordulnak elő sírok (TÓTH 2000, 298). 17 Az északi erődfainál 1971-ben feltárt temetkezések horizontstratigráfiailag (MÜLLER 1979, 145-149) a déli erődfalnál 2000-ben előkerült egyik sír pedig radiokarbon eredménye alapján (STR.4UB 2001, Anni. 81) keltezhető biztosan az 5. század második felére, sőt akár a 6. század elejére. A tanulmány lektorálásáért Müller Róbertnek tartozom köszönettel.

Next

/
Thumbnails
Contents