A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

VÖRÖS Gabriella: A vaskúti szarmata halmok leletei (Adatok a szarmata koporsók és gerenda-kamrák köréhez)

lat alakítva ki. A markolat vége enyhén kiszélesedik, törött. A penge hegye hiányzik. A kard meggörbült, enyhén hullámos. Mérhető teljes h.: 29,1 cm, markolat h.: 8,9 cm, penge sz.: 4,0 cm. 5. Vaskard töredéke (3 kép 5). Erősen korrodálódott kétélű kard darabja, nyújtott kúpos formájú markolattüskével. Állapota miatt egyéb jellemzői bizonytalanok, méretei szintén. Mérhető h.: 22,4 cm, a penge mérhető sz.: 5,0 cm. 6. Vaskard töredéke (3. kép 4). Kétélű vaskard pengéjének és markolattüskéjének töredéke. A markolat kúpos, a pengéhez vállasán csatlakozik. A pengetöredék erősen keskenyedik, elképzelhető, hogy eredetileg rövid kard volt. Mérhető h.: 18,4 cm, sz.: 5,0 cm. 7. S alakú vaskapocs (4. kép 1). Nyújtott S formájú vaskapocs, félkör formájúra, ellentett irányba hajlított végekkel. Mindkét oldalán farost lenyomatokkal, egyik szélén éllel. Átmetszete nyújtott háromszög formájú. Mérete alapján a kamra gerendáinak összeerősítésére szolgálhatott. H.: 46,5 cm, sz.: 2,7 cm. 8. Vaskapcsok. Nyújtott S formájú, az előző darabhoz képest kevésbé begörbített végű, kovácsoltvas kapcsok. A 8 db kapocs 4 különböző méretbe tartozik, 2-2 azonos méretű, sőt anyagának vastagsága és szélessége alapján is párba állítható. Valamennyi darab ép, felületükön jól látható farost lenyomatokkal. H.: a) 15, 16 cm, sz.: 3,5 cm (4. kép 7-8), b) h.: 22,7 cm, sz.: 3,5,3,1 cm (4. kép 5-6), c) h.: 27,5, 29,5 cm, sz.: 2,5,3,3 cm (4. kép 3-4), d) h.: 30,3 cm, sz.: 3,8 cm, 4 cm (4. kép 2, 9). 9. Vasszegek. 9/a A vasból kovácsolt szegek egyik csoportjának közös jellemzője, hogy fejük nyújtott téglalap formájú. A szeg teste négyzetes, illetve a legnagyobb darab esetében téglalap átmetszetű. A hegye mindegyiknek erősen kopott, de az jól látszik, hogy majdnem a végükig négyzetes átmetszetűek, csak közvetlenül a hegyüknél alakulnak át kör formájúvá. A szegek között öt olyan darab van, amely különböző mértékben ívelt. Az ívelődés és a szegfejek téglalap formájának iránya között nincs egyértelmű összefüggés: három esetben a görbületre merőleges a hosszanti téglalap, két esetben pedig nem. A szegek jó állapotúak, jó megtartásúak, felületükön csak a legritkább esetben fedezhetők fel kereszt irányú, halvány farostlenyomatok (pl.: 5. kép 7). Méretüket illetően három csoportba osztható ez a típus. 6 db csaknem egyforma hosszúságú: 15,4-16,9 cm. Egyetlen, valamivel rövidebb található közöttük, amely 12,7 cm. A leghosszabb 20,9 cm, egyben ennek maradt meg legépebben a feltűnően hegyes vége is. A fejek mérete, tehát a téglalapocskák hossza és szélessége nem hozható összefüggésbe a szegek hosszával: 1,8 cm és 2,7 cm között változnak, a szélességük átlagban 1,1-1,5 cm között mérhető. A bizonytalanság oka a néhány esetben bizonyítható korrodálódás vagy a feltételezett törés. Az egyik darab fejét (5. kép 4) jól láthatóan a szeg szélesebbik végének visszahajlításával alakították ki. Valószínűleg így készülhetett az összes többi is, de ennél a darabnál lehet leginkább a technikát azonosítani. Ebből a szempontból figyelemre méltó még néhány darab (5. kép 1-2, 6), ahol a szegfej alsó ívének vizsgálatakor szemmel látható, hogy eltérő a szöge, tehát a tompaszögű rész a hajlítási oldal, az éles hegyesszögben csatlakozó pedig a visszahajlított véget jelenti. 9/b A szegek második, kisebb csoportjának közös jellemzője, hogy a fejüket kör vagy körhöz hasonló formájúra alakították ki. Jól látható, hogy a szeg végének kalapálásával érték el ezt a formát, középen vastagabb, a szélük felé elvékonyodó lemezt alakítva ki. Pontosan ez utóbbi vezetett arra, hogy a szegfejek pereme — különösen a nagyméretű és vékony példányoknál — letörött, hiányos. A legmasszívabb darabon, amely épen maradt, figyelhető meg az enyhén domború fej és a kicsit hullámos, szabálytalan forma. Ez utóbbi egyaránt lehet az elkészítés vagy a használat következménye is (5. kép 10). A csoportba tartozó szegek közül kettőnek a vége törött. A fej és a hossz minden darabnál különböző. H.: 12,2 cm, fej átm.: 5 cm (5. kép 9), mérhető h.: 10 cm, fej átm.: 3,4 cm (5. kép 10), h.: 9,4 cm, fej átm.: 1,7 cm (5. kép 11), h.: 13,5 cm, fej átm.: 2,5 cm (5. kép 12), mérhető h.: 15 cm, fej átm.: 2,9 cm (5. kép 13), h.: 16,5 cm, fej átm.: 2,1 cm (5. kép 14). 10. Vaspántok töredékei. Különböző szélességitek, némelyik enyhén hullámos vagy ívelt, feltehetően deformálódott. Némelyik felületén a pánt hosszanti tengelyére merőleges farost lenyomatok figyelhetők meg (pl.: 6. kép 1-2, 4). Ezeknél a daraboknál egyértelmű, hogy csak az egyik oldalon találhatók a lenyomatok, mégpedig a felszegecselt oldalukon. A pántokat áttörő szegecsek egyöntetűen 2 cm hosszúak, fejük négyzet, illetve téglalap formájú, de ovális alakú is előfordul. Egyetlen egy darabnál figyelhető meg a pánt végződése, ahol a vékonyra elkalapált négyzetes átmetszetű, hegyes vég egy ácskapocs formájú eszköz végződését mutatja (6. kép 3). Sajnos egyetlen egy darab eredeti hossza sem ismert. A szélességük 3-6,5 cm között mozog, többségük a széles típusba tartozik. (Egyetlen egy darab sorolható a kettő méret közé, mely 5 cm.) Szemmel is jól kivehető, hogy a pántok elkészítésénél a legkevésbé ügyeltek arra, hogy azok szélessége milliméterre pontosan egyforma legyen. Funkciójuk egyértelműen faszerkezet összefogására, erősítésére szolgált. A legkeskenyebb mérhető h.: 27,3 cm, sz.: 3 cm (6. kép 3), a közepes mérhető h.: 17,3 cm, sz.: 5 cm (6. kép 5), a legszélesebb pántok közül a szeggel ellátottak mérhető h.: 24 cm, sz.: 6,5 cm (6. kép 1), mérhető h.: 27 cm, sz.: 6 cm (6. kép 2), mérhető h.: 23,1 cm, sz.: 6 cm (6. kép 4). Szegecs nélküli pántok közül kettő jól láthatóan összetartozott, szélessége mindkettőnek 6 cm, mérhető h.: 18,2, 13,7 cm (7. kép 2-3). Az együtteshez egy keskenyebb darab is tartozik. H.: 35,7 cm, sz.: 5 cm (7. kép 1). Mindhárom darab enyhén ívelt, a szeggel ellátottakkal ellentétben, melyek inkább hullámosak.