A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

K. ZOFFMANN Zsuzsanna: Szeged környéki kora bronzkori temetkezések embertani leletei a Tisza jobb partjáról

SZEGED KÖRNYÉKI KORA BRONZKORI TEMETKEZÉSEK EMBERTANI LELETEI A TISZA JOBB PARTJÁRÓL K. ZOFFMANN Zsuzsanna BEVEZETÉS A Szeged környéki korai bronzkorban, a Tisza folyó jobb partján, régészetileg egy új csoport körvonalazható (V. SZABÓ 1999). Hordozóinak temetkezései több helyről is ismertté váltak már; a jelen dolgozat három ilyen lelőhelyen végzett régészeti ásatás megmentésre került embertani leleteit ismerteti. Az embertani feldolgozás során az alábbi módszert alkalmaztuk: nemmeghatározás (ÉRY-KRALOVÁNSZKY-NEMESKÉRI 1963), életkor-meghatározás (SCHOUR-MASSLER 1941; NEMESKÉRI-HARSÁNYIACSÁDI 1960), morfológiai és metrikus adatfelvételezés (MARTIN 1924), a koponyaméretek kategorizálása (ALEKSEJEV-DEBEC 1964), testmagasság kiszámítása (MANOUVRIER 1893; PEARSON 1899; BREITINGER 1938; BACH 1966), taxonok és típusvariációk meghatározása (LIPTÁK 1962)

1 A LELETEK ISMERTETÉSE

2 Kiskundorozsma-Hosszúhát-halom Bende Lívia és Lőrinczy Gábor ásatásán 1999-ben önálló sírcsoportként öt kora bronzkori sír került elő (BENDE-LÖRINCZY 2002). Közülük a 65. számúban nem volt embertani lelet, a másik négy sírban viszont egy-egy felnőtt került eltemetésre. A bronzkori sírok az e helyen feltárt későbbi korszak objektumaival folyamatos számozásra kerültek. 15. sír (ltsz.: 17 156): 20-25 éves nő. A lelet igen töredékes koponyából és az alsó végtagok töredékes csontjaiból áll, melyek részletesebb elemzésre nem alkalmasak. Az igen gracilis csontokon kóros elváltozás nem volt megfigyelhető, az összesen 19 megőrződött fogon caries nincs. A fogak abráziója 1. fokozatú. 55. sír (ltsz.: 17 157): 23-28 éves nő. A sírból származó koponya töredékes és kissé vetemedett, a vázcsontok ugyancsak töredékesek. A gracilis és feltűnően kis méretekkel rendelkező agykoponya spheroid, illetve bomba alakú, középhosszú, középszéles, igen alacsony, brachy-, hyperchamae-, hypertapeinokran. A tarkó curvoccipitális profdú, a középszéles homlok stenometop. Az arci rész töredékes, nem mérhető, csak annyi állapítható meg, hogy lefelé keskenyedő körvonalú lehetett. A számított testmagasság kicsi-kisközepes. Tipológiailag a sírban eltemetett igen gracilis fiatal nő, minden valószínűség szerint a curvocipitális brachykran típusvariánsba sorolható. A lambadvarrat bal oldalán négy-öt, míg a lambda mérőpontban három nagyobb méretű varratcsont látható. Mindkét humerus esetében perforatio fossae olecrani figyelhető meg. A csontokon kóros elváltozásként csupán a mindkét oldali, gyenge fokozatú cribra orbitalia említhető. A meglévő 29 fogon caries nincs; az alsó metszők esetében torlódás figyelhető meg. Az abrázió 1. fokozatú. 56. sír (ltsz.: 17 158): 46-50 éves nő. A koponya annyira vetemedett, hogy metrikus elemzésre jóformán alkalmatlan, és a vázcsontok megtartottsági állapota is gyenge. A spherikus, bomba körvonalú agykoponya eredetileg rövid, széles, alacsony, hyperbrachy-, chamae-, tapeinokran lehetett. A tarkóprofil curvoccipitális, a homlok stenometop. Az alacsony arc arányai nem rekonstruálhatók, de az arc körvonala mindenképpen lefelé keskenyedő volt. 1 Zoffmann Zs.: Kelet-Kárpát-medence neolitikus és rézkori népességeinek embertani vázlata. Kandidátusi disszertáció. Budapest 1992. 2 Az ismertetett embertani anyagot a SzTE Embertani Tanszékének gyűjteményében őrzik, s ezúton is szeretnék köszönetet mondani Lőrinczy Gábor régésznek és B. Marcsik Antónia antropológusnak, akik a leletek vizsgálatát számomra lehetővé tették, illetve V Szabó Gábor régésznek a történeti kérdéseket érintő segítségéért.