A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

VÖRÖS István: A Csongrád-Bokros, bokrospusztai középső rézkor végi telep állatcsontleletei

legnagyobb számban (11. táblázat). A sertés eltérő gyakorisággal, de mindenütt — a gazdasági haszonállatok között — a harmadik helyen található. Csongrádon a ló előfordulása „szórványnak" tekinthető. A késő rézkorban a lócsontok vagy hiányoznak, vagy számuk alacsony. Két kivétel ismert, a korai időszakban Vác-Székhegy, ahol a ló gyakorisága 5,1% (149 db), és a késői időszakban Szigetcsép-Tangazdaság, ahol a gyakorisága 8% (71 db) (VÖRÖS 1988). A 78. gödör leletanyagára jellemző, hogy a háziállatcsontok 51%-a, a szarvasmarhacsontok 54,2%-a, a juhcsontok 56,2%-a volt benne megtalálható. Tehát több, mint a másik hét gödör leletanyaga együttvéve. A sertéscsontok alacsony, 27,5%-os (52 db) előfordulását a 34. gödörben talált 66 db csontból álló, összefüggő sertéstörzslelet múlja felül. A többi gödörben a sertés gyakorisága 10% alatt található. Az egyes gödrökben talált háziállatok, de különösen a gazdasági haszonállatok leletegyüttesei megegyeznek egymással, vagy minimális eltérés tapasztalható. Ez az egyezés még olyan minőségi összetételben is jelentkezik, mint az egyes fajok csontjainak testrégiók szerinti megoszlása (6. táblázat). A 78. és a másik hét gödörben a három gazdasági haszonállat esetében a négy testrégióban hasonló, vagy közel azonos a csontok előfordulása. Az eltérés egyedi: a 78. gödörben a szarvasmarha-fejrégió maradványainak gyakorisága kb. 50%-kal, a juh húsosvégtag-régiója maradványainak gyakorisága pedig 69%-kal magasabb, mint a másik hét gödör leletanyagában. A gödrökben — a feldarabolt testrészeken kívül — 17 db fejet (koponya és/vagy mandibula), illetve 14 db lapocka (scaphum-rad) és 14 db comb (pelvis-fem-tib) összetartozó vázrészt lehetett rekonstruálni. Összefüggő szarvasmarha-végtagcsontok más késő rézkori településről is ismertek, így pl. Gyöngyöshalász 5. gödör, Pilismarót-Szobi rév 95., 197. gödör, Szigetszentmiklós-Üdülősor 191. gödör, Tiszavasvári-Eszlári út 2a gödör és Káposztásmegyer 2. sír. A csongrádi településrészleten — a 34. gödör kivételével — nincs, vagy alig fordul elő törzscsont (csigolya, borda). A Boleráz-kultúra időszakából ez idáig szarvasmarha-temetés (teljes csontváz) nem ismert. Hamvasztásos temetkezésből szarvasmarha-vázrészek (Kétegyháza: ECSEDY 1973), borjúszobor (Pilismarót-Basaharc 359. sír: TORMA 1972), illetve marhafejes edény (Kisvác: KŐVÁRI 1993) ismert. A badeni kultúra korai szakaszából is csak két helyen van szarvasmarhacsontváz (Andocs, Szeghalom), illetve feldarabolt szarvasmarha „részleges csontváz" Baján, egy női sír mellett és Tahitótfalun, egy nagy hombárban (VÖRÖS 1985). A csontvázas temetőkben és településeken előforduló szarvasmarha-áldozatok a badeni kultúra klasszikus időszakára jellemzőek.

2 Magyarországon a késői rézkori szarvasmarhák rendkívül változatos testalkatúak és testméretüek. A tehenek marmagassága 96,3-129 cm, a bikáké 126,6-135,4 cm és az ökröké 127,8-139,8 cm. A törpe szarvasmarha az Alpok vidékéről, a magas szarvasmarhák a Német-Lengyel-alföld délnyugati területéről származtathatók. A csongrádi településen az állatvágások időpontjának — a leölt állatok életkorának — ismeretében megállapítható az egyes gödrök betöltésének periodicitása, azaz a fiatal állatok előfordulása a gödrökben. Ősz (IX/X. hó) és tél (IX/XIE, XII/II. hó): 31., 36. gödör. Nyár (VII/V11I. hó), ősz és tél: 78. gödör. Tavasz (I1I/IV/V. hó) és ősz: 21., 32. gödör. Tavasz, nyár és ősz: 34. gödör. Tavasz, nyár és tél: 53. gödör. Tavasz, ősz és tél: 74. gödör. Nem ismerve a gödrökben az állatcsontok vertikális eloszlását, le kell mondani arról a lehetőségről, amivel a gödrök feltöltődésének a folyamata, évszakos ciklusa, illetve a gödrök egy vagy eltérő idejű használata rekonstruálható lenne. A 31. és a 36., illetve a 78. gödör leletanyaga sejteti, hogy ezekbe „csak" ősszel és télen, a 78.-ba már a nyár végén is kerültek fiatal állatok csontmaradványai. Mindhárom gazdasági haszonállat húsát fogyasztották. A szarvasmarhának az igaerejét és málházhatóságát, a juhoknak a gyapját és prémjét/bőrét is felhasználták. A településen a „status" — egyébként húsállat — ló tartásának, úgy tűnik, nem volt jelentősége. A csongrádi középső rézkor végi település — a csontmaradványok összetétele (5., 6., 9., 10. táblázat) alapján — tipikus fogyasztói település volt. A település feltárt részén „csak" bontott, ún. mészárszéki állatrészek csontmaradványai kerültek elő. Jellemző a húsos végtagcsontok dominanciája, a törzs és az ujjesontok alacsony száma. A település lakói ritkán vadásztak, a húsvadak elejtése nem volt élelemkiegészítő foglalkozás. A 2 Endrődi A. - Vörös I: Késő rézkori szarvasmarha-áldozatok Magyarországon. Kézirat. Budapest 1994.