A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

VÖRÖS István: A Csongrád-Bokros, bokrospusztai középső rézkor végi telep állatcsontleletei

A CSONGRÁD-BOKROS, BOKROSPUSZTAI KÖZÉPSŐ RÉZKOR VÉGI TELEP ÁLLATCSONTLELETEI VÖRÖS István Csongrád-Bokros, Bokrospusztán 1979-ben vég­zett régészeti ásatások során Hegedűs Katalin (ak­kor Szentes, Koszta József Múzeum) őskori telep részletét tárta fel. A középső rézkor végi, ún. pro­tobolerázi horizont leleteit tartalmazó nyolc gödör­ből (21., 31., 32., 34., 36., 53., 74., 78.) összesen 1397 darab állatcsontlelet került begyűjtésre. A le­letanyagban öt háziállatfaj: szarvasmarha (Bos tau­rus L.), juh (Ovis aries L.), sertés (Sus scrofa domesticus Erxleben), ló (Equus caballus L.), ku­tya (Canis familiáris L.); hat vademlősfaj: őstulok (Bos primigenius Boj.), gímszarvas (Cervus ela­phus L.), őz (Capreolus capreolus L.), vaddisznó (Sus scrofa L.), farkas (Canis lupus L.), róka (Vul­pes vulpes L.), hód (Castor fiber L.) és mezei nyúl (Lepus europaeus Pali.); továbbá vadmadár, halak és mocsári teknős csontmaradványai voltak. Az állatcsontanyag topográfiai megoszlására jellemző a heterogenitás, a leletanyag fele (709 db, 50,8%) egyetlen gödörben (78.) volt, a másik fele (688 db, 49,2%) hét gödörben volt található (3. táblázat). Ez utóbbiakra jellemző, hogy az egyik legtöbb állatcsontmaradványt tartalmazó 34. gö­dörben az összes leletanyagnak csak a 15,2%-a (212 db) volt található. Három gödörben (31., 21., 53.) 6,8-7,4-8,5%, további három gödörben (74., 36., 32.) 3,2-3,7-4,4% a leletgyakoriság. A szarvasmarha és a juh mind a nyolc, a sertés és a kutya hét, a ló csak két objektumban fordult elő. Minden gödörben volt vademlős maradványa: a gímszarvas hat, az őz három, az őstulok és a vad­disznó kettő-kettő, a farkas, róka, hód és a mezei nyúl egy-egy gödörből került elő. Az állatcsont-leletanyag bontási, étkezési és — különösen a 34. és a 78. gödörben az összefüggő végtagok — áldozati állatok maradványa. AZ ALLA TFAJOK RO VID ZOOLÓGIAI JELLEMZÉSE Szarvasmarha (678 db — 42 egyed) A hosszában, illetve a szemüreg előtt haránt hasított kopo­nyák töredékesek. Egy ép homlokfél tehéné (32.): a szűk, csúcsos fejélű koponyán kerek szarvcsaptő található (nagy átm.: 50 mm kis átm.: 42 mm, báziskörméret: 148 mm). Egy másik fejéi széles-lapos (78.). A szarvcsap­töredckck között fiatal, porózus, vékony és vastag falú egyaránt megtalálható. Egy bika szarvcsaptöredékének falvastagsága 5-6 mm (34.). A szarvasmarha postcranial is csontok közepes és nagy mérettartományba tartoznak (13. táblázat). A kisebb mé­retűek tehén, a nagyobb méretűek bika és ökör maradvá­nyai (4. táblázat). Csongrádon a szarvasmarhacsontok méreteik alapján többségében bika és ökör maradványai. A mérhető csontok között — az ujjesontokat leszámítva — a tehén-bika/ökör számaránya: 18-64. A bikák nagyközepes, az ökrök magas testmé­ret-kategóriába tartoznak (VÖRÖS 1982). A kifejlett bikák marmagassága 126,6-129 cm, az ökröké 132-139,8 cm. A szarvasmarhacsontok anatómiai megoszlását a 5. táblázat tartalmazza. A legtöbb csont a hátulsó végtag (199 db) maradványa, majd ezt követik a mellső végtag (167 db) és a fej (154 db), az ujj­csontok (96 db) és a törzs (62 db) maradványai. A szarvasmarhacsontok testrégiók szerinti megosz­lására (KRETZOI 1968) jellemző, hogy a legtöbb maradványa a húsos végtag régióba (30,7%) tar­tozik, majd azt követi a szárazvégtag- (23,3%) és a fej- (22,7%) régió. Relatíve magas az ujjeson­tok (14,2%>) és abszolút kevés a törzsrégió (9,1%) csontjainak az előfordulása (6. táblázat). A 42 szarvasmarhaegyed közül levágásukkor egy 4-6 hónapos, három 8-10 hónapos, tíz 2 éves­nél fiatalabb (juvenilis), hat 3 évesnél fiatalabb (subadultus) és 22 (52%) kifejlett (aduitus) életko-

Next

/
Thumbnails
Contents