A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)
FÁRI Irén - † KŐHEGYI Mihály – SZALONTAI Csaba: Reizner János és Hampel József levelezése
megírt szöveg más érzelmi töltést kapott (pl. hivatalossá vált a barátságos helyett, vagy fordítva, de arra is találunk példát, hogy pozitív hangvételű levelet változtatott meg negatívvá). 2 Reizner Pestre írott leveleinek csak egy kis része maradt meg a MNM-ban, s ezek közül azokkal egészítjük ki a levelezést, amelyeknek Szegeden nem maradt semmi nyoma. A folyamatos munkakapcsolat Reizner és Hampel között 1890-ben kezdődött, Reizner második tanulmányútja után. Hampel József mint az Archaeológiai Értesítő szerkesztője szóban felkérte a szegedi múzeum ismertetésére. Mivel Reizner készségesnek mutatkozott — volt miről beszámolni, ekkor már jelentékeny anyag gyűlt össze, és Reizner határozott, megvalósítható elképzelésekkel rendelkezett — októberben már arra kérte, informálódjon egy Szeged környéki lelőhelyről. Szakszerű jelentését Hampel elkérte az Értesítő számára. Még ugyanabban az évben, 1890 decemberében került a szegedi múzeumba a bojárhalmi lelet, melylyel Reizner azonnal kiváltotta a nagyközönség és a kis létszámú szakmai hozzáértők figyelmét. A lelet jelentőségéhez illőn gyorsan és pontosan tájékoztatta a helyi lapokat, és január 5-én bejelentkezett előadásra az Országos Régészeti és Embertani Társulat ülésére. Reizner szakértelmét, pontosságát, gyorsaságát nagyra értékelte Hampel, ami érződik levelein is. Amikor nézeteltérésük támadt a Nemzeti Múzeum megbízottja, Farkas Sándor — Reizner szerint — illetéktelen működése miatt, Hampel igyekezett az ellentéteket tompítani azon az áron is, hogy kilátásba helyezte a bizalom megvonását Farkastól. (Farkas a MNM hivatalos képviselőjeként gyűjtött régészeti és néprajzi tárgyakat Csongrád és Szentes környékén.) Hampel személyesen is meglátogatta a szegedi gyűjteményt, először mint a frissen fölállított Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének szakfelügyelője 1898-ban, majd a múzeum első kiállításainak megnyitásán, 1899. június 11-én. Valószínűleg nemcsak az udvariasság mondatta vele Reizner elhunytakor hivatali utódjához, Tömörkényhez intézett levelében: ,,Majdnem három évtizede voltam a boldogulttal barátságos viszonyban és nehezen fogom nélkülözni az ő buzgó munkásságát. " A két kiváló szakember levelezése mellett közlünk néhány olyan levelet is, amelyeket nem ők írtak, vagy nem egymásnak írták. A levelezés gyűjtése során ugyanis számos olyan levelet találtunk, amelynek témája vagy azonos a Reizner-Hampellevelek tárgyával és ezért pl. azonos iktatószámra került a kettejük irataival, vagy pedig egyikük írta egy harmadik személynek, de szintén olyan témában, amely kettejük között is élő téma volt. Minthogy ezek az esetek többségében újabb régészeti, muzeológiai adalékokkal szolgálhatnak, fontosnak éreztük ezek feldolgozását is. Reizner és Hampel levelezése nemcsak tudománytörténeti érdekessége miatt érdemes a közzé tételre, de újabb adatokkal járul hozzá a régészeti anyag értelmezéséhez is, pl. Bojárhalom esetében. Ez ideig az Archaeológiai Értesítőben megjelent rövidített változatot használták a kutatók, Reizner eredeti szövegét a Somogyi-könyvtár Irattára őrizte meg. 1. Hampel József levele Reizner János szegedi főjegyzőnek. 65/1875 Igen tisztelt tekintetes Úr! Széli Farkas^ szolgabíró úr a napokban megfordulván a n. múzeumban kijelentette, hogy az általa néhány évvel ezelőtt fölásott és igen tisztelt Uraságoknál letett érdekes pörösi leletet a n. múzeumnak átengedi. Ez elhatározásra Széli urat leginkább azon körülmény bírta, mert azon reménye, hogy e lelet egy Szegeden megalapítandó régiségmuzeumba kebeleztessék, mindeddig meg nem valósult 0 ' s így szándékát, hogy e lelet a hazai szakközönség előtt közszemlére tetessek s abból a szaktudomány kellő hasznot remélhessen ez újabb elhatározása által biztosabban véli elérhetni. 2 A Reiznerhez írott Hampel-levelekre ez a megállapítás kevéssé érvényes, de az itt közölt levelekegy részére feltétlenül igaz. 3 Széli Farkas, született 1844-ben Hódmezővásárhelyen. Több városban (Karcag, Debrecen, Budapest) bíróként működött, közben régészettel, tudománnyal foglalkozott, és eredményes ásatásokat végzett. Számos költeményt, történeti és jogi tárgyú cikket írt (SZINNYE1 1909. 647). 4 Történelmi és Régészeti Szakosztály alakult 1871-ben a Szabadelvű Körön belül. A Szakosztály célul tűzte ki a múzeumi tárgyak gyűjtését is. Bár a tagok száma 30 körül volt, a havonta tartott üléseken csak 6-8 fő vett részt, ahogyan a Szakosztály működésének alig másfél évéről rendelkezésünkre álló iratanyagból kiderül. Somogyi-könyvtár Szeged, G. e. 813. jelzetű iratcsomag.
