A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

TÜRK Attila: Középkori liliomos pecsétcsűrű a Csongrád megyei Nagytőke határából

A nagytőkéi gyürü díszítésének elemei a 13-16. század között több stílustörténeti periódusban megtalálhatók. Az abroncs vonalas díszítése már az Árpád-kori balotapusztai, valamint a formai hasonlóságot is mutató, 14. századi fehértói gyűrűn is megfigyelhető.

14 Ez a díszítőelem a 15-16. századi gyűrűkön is feltűnik (pl. a budapesti ezüstlelet gyűrűje: VATTAI 1955, 215, 6. kép; Tótkomlós-Telekpuszta gyűrűi: KOVALOVSZKI 1965. IX. t. 4-8). A hosszanti, ovális mezőben, az abroncs síkjával megegyezően elhelyezett liliomos minta elsősorban a gótikus gyűrűkre jellemző (pl. Nyársapát 172. sír: BENKŐ 1980, 20. t. 5), bár egy példát ismerünk a 13. századból is (ismeretlen lh. MNM 561 l.B; LOVAG 1980, 223, 1. ábra 8). A pecsétlőlap peremén körbefutó beütögetett pontokból álló keret megtalálható 13. századi (pl. Akasztó-Pusztaszentimre), 14. századi (pl. Kiskunhalas-Fehértó) és 15. századi (Budapest) gyűrűkön egyaránt. ÖSSZEFOGLALÁS Áttekintve az analógiák fentebb vizsgált körét, elmondható, hogy a liliomos pecsétgyűrűk formai kivitele a 13-16. század között, a különböző stílustörténeti korszakokban változott, míg a liliomos minta — apró módosulásoktól eltekintve — végig megmaradt. A vizsgált tárgy időrendjének meghatározásakor ezért a minta helyett a gyűrű formai kivitelét kell elsődlegesen figyelembe venni, ez adhat biztosabb támpontot. Összegezve megállapíthatjuk, hogy a rendelkezésünkre álló adatok alapján a tárgy nagy valószínűséggel a 15. században készült, legközelebbi, datált formai párhuzamai alapján a század első felében. A lelőhelyen előkerült legfiatalabb leletek a 13. század első felére keltezhető Árpád-kori kerámiatöredékek. A későbbre datált gyürü összefüggése a teleppel ezért nem valószínű. A lelőhely közelében, annak délkeleti oldalán, valahol a mai szarvasi műút közelében vezetett a középkori oklevelekből ismert, Szentesről Szentlászló érintésével Ecser irányába vezető út. 1523-ban a csanádi káptalan, Nagyváthi Porkoláb Márton helyi földesúr kérésére, határjárást végzett a vizsgált terület közelében, és leírásában részletesen megemlékezett ennek az útnak az Ecser és Szentlászló közötti szakaszáról, a Rekettyés határrész mellett (BLAZOVICH 2000, 359), mely az általunk vizsgált lelőhely közvetlen közelében fekszik. A gyürü feltehetően az úton közlekedők révén kerülhetett a lelőhelyre, és egyben azt is jelzi, hogy az utat már a 15. század elején is használ(hat)ták. A liliomos pecsétgyűrűk elterjedési területét vizsgálva megállapítható, hogy elszórtan az egész ország területén találkozunk velük, főként azonban az Alföld középkori régészeti leletanyagában. Feltűnő, hogy a liliomos díszű gyűrűk gyakori leletek a középkori magyarországi kun köznépi temetőkben. Selmeczi László a vizsgált tárgytípust — Lovag Zsuzsa kormeghatározása alapján — felhasználta annak bizonyítására, hogy a Kiskunság területén a kunok már a 13. században használták köznépi temetőiket (SELMECZI 1992a, 103). A kunokkal való kapcsolat lehetőségét, a nagyszámú analógia mellett azért kell felvetni az általam vizsgált tárgy esetében, mivel az mindössze 2,5 km-re délnyugatra került elő az ecseri templom és a körülötte lévő Árpád- és késő középkori falutól. Ecser esetében pedig az írott források adataiból tudjuk, hogy a 13. században már kunok lakták (NAGY 1928, 42). Györffy György szerint a Maros és Körös közötti terület kun telepei a 13. század végén elnéptelenedtek, mivel a hódtavi csata után az itt lakó kun nemzetiség kiürítette ezt a vidéket és a moldvai Cumaniába költözött (GYÖRFFY 1953, 259). Más vélemény szerint azonban még a 15. század elején is éltek helyben maradt kunok a Körös és Maros közének északi részén, ezen belül Ecser területén is, akik letelepedésük után fokozatosan beolvadtak a középkori magyar társadalomba (NAGY 1928, 42). A fentiek alapján nem zárható ki, hogy ez a kunok által kedvelt ékszertípus egykori jelenlétükre bizonyíték Ecser falu térségében, a 15. század elején. Nem dönthető el, annak a kérdése, hogy a tárgyat használták-e pecsétlésre.

15 A pecsétlőlap mintájának mélysége ezt elvben lehetővé tenné, a gyü14 Továbbá: Akasztó-Pusztaszentimre, ismeretlen lh. (MNM ltsz.: 60.59.C), Szabadbattyán. 15 Az ornamentális díszítésű pecsétgyűrűk és a pecsétgyűrű-utánzatok között nehéz határvonalat vonni mind az Árpád-házi, mind a vegyes házi királyok korszakában (HLATKY 1938, 65).