A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

TÜRK Attila: Középkori liliomos pecsétcsűrű a Csongrád megyei Nagytőke határából

A TÁRGYLEÍRÁSA Alacsony óntartalmú ónbronzból

2 készült, egy darabban öntött pecsétgyűrű (2-3. kép). Kialakítása erősen aszimmetrikus. Az abroncs szélessége, vastagsága, valamint íve erősen eltér egymástól a fej irányában kiszélesedő két végén. Jóllehet a tárgy több helyen sérült, a tárgyalt aszimmetria csak a gyürüabroncs szárainál megfigyelhető eltérő íveltség esetében magyarázható (feltételesen) a sérülésből eredő deformációként. A szélesség és a vastagság különböző kialakítása a tárgy készítésével függ össze. Felülnézetből a gyűrű abroncsa a pecsétlőlap azon hosszanti oldalának irányában tolódott el, melynek peremén a sérülés látható (2. kép 2). Oldalnézetből ez különösen az abroncs keskenyebbik kialakítású szárvégén szembeötlő (3. kép 3). Az abroncs szélessége a gyűrű alsó részén egyenletes, két oldalán pedig folyamatosan növekedik a pecsétlőfej irányában. Az abroncs alul lapos átmetszete ezzel párhuzamosan félkör alakúvá szélesedik (2. kép 1). Külső oldalán, közvetlenül a gyűrű feje alatt, az abronccsal párhuzamos irányban 2-4 mm hosszú bevésett vonalkák láthatók. A szélesebbik szárvégen két csoportban öt és négy darab, míg a keskenyebbik oldalon egy csoportban négy darab (2. kép 3). A tárgy részletes vizsgálata alapján azonban megállapítható, hogy ezek a bevésett vonalkák mindkét oldalon teljes szélességében díszítették az abroncs külső peremét. A leginkább kidomborodó középső részen azonban ezek a csekély mélységű bemetszések lekoptak. Az abroncs belső oldala a fej alatt hiányos, mely öntési hibából ered (3. kép 4). A gyűrű abroncs- és fejrészének átmenete három bordával tagolt. Ezek közül kettő még az abroncs végein található, mintegy lezárva és elválasztva azt a gyűrű fejétől és az annak tetején lévő pecsétlőlaptól. Az említett tagolást szolgáló bordák nem párhuzamosak egymással, ez különösen szembeötlő a vastagabbik szárvégen, a sérüléssel ellentétes oldalon. A bordákat elválasztó árkok többségének belső oldalát apró félgömböcskékből álló motívumsor díszíti. Kivitelükre apró méretük mellett egyenetlenség jellemző, mivel nem folyamatosan futnak végig az árkokban, több olyan helyen is egybefolynak, ahol kopásnyom egyébként nem figyelhető meg. A pecsétlölaphoz legközelebb eső borda teljesen körbefút a gyűrű felső részén, mintegy peremet képezve és elválasztva a pecsétgyűrű különálló fejrészét a karika kiszélesedő végétől (2. kép 1). A gyűrű fejrésze ellipszis alakú, szélessége alig haladja meg a gyűrű abroncsának legnagyobb szélességét. A fej magassága közel 2 mm, rövidebb oldalain az erös kopás miatt a bemélyedő árok már nem látható (3. kép 1). A pecsétőlap szélén körben, a peremtől néhány tized mm-rel beljebb, mélyedés fut körbe, melyben a fentebb leírt gyöngysorszerü minta fút végig. Az ellipszis két rövidebb, ívelt végében ez a bemélyedés az erős kopás miatt már nehezen vehető ki (3. kép 2). A pecsétlőlap közepén, az abroncs irányával megegyezően látható a díszítés, a stilizált liliom. Elhelyezése nem szimmetrikus, a sérült peremű hosszanti oldalhoz közelebb fekszik. A minta alábbi leírása a szakirodalomban használatos tájolást követi, a fent és lent, illetve ajobb és bal oldal ez alapján értendő. Felülről lefelé haladva három főbb részre osztható az erősen stilizált motívum. Felül, a szélesebbik abroncsvég felőli oldalon három bemélyített vonal látható. A középső vonal a pecsétlőlap hosszanti szimmetriatengelyével megegyező irányú, a másik két vonal pedig hegyesszöget zár be vele, így mindhárom vonal alsó vége a pecsétlőlap közepe felé mutat. A minta középső harmadában látható a görög ómega betűhöz hasonló, de fordítottan álló, bemélyített, ívelt vonal, mely a virág szélső szinnait szimbolizálja. Ez a mintarészlet sem szimmetrikus, bal oldali része, közel a pecsétlőlap peremének sérüléséhez, magasabban helyezkedik el és erősebben ívelt. Szárvégeik lezárása kis félkörben, a gyűrű peremének irányában kihajlik, és egy-egy határozottan bemélyedő pontban végződik. A szárak végei és a lezáró pontok között a bemélyítés nem egyenletes mélységű. Az ómega jel középső szárát belül egy vízszintes rovátka zárja le, melyet alul még két sekélyebb követ. A minta alsó harmadát, a felsőhöz hasonlóan, szintén három vonal jelenti, melyek a pecsétlőlap középpontja felől indulnak a gyűrű pereme felé, sugár irányban. A két szélső közvetlenül az ómega jel középső szárából indul, és alsó végük enyhén kihajlik a gyűrű peremének irányában. A közöttük lévő rövidebb, de határozottabban bemélyített vonal egyenes, és a pecsétlőlap hosszanti tengelyében található ugyanúgy, mint a minta felső harmadában a három bemélyítés közül a középső. A díszítést alkotó bemélyítések V keresztmetszetűek, az egyenes vonalak esetében középen kiszélesednek, és mélyebbé válnak, míg végeiken folyamatosan keskenyedve kifutnak a pecsétlőlap síkjára (3. kép 2). A tárgy két helyen sérült, a pecsétlőlap peremén és az abroncs alsó részén. A gyűrű abroncsának nagy átmérője alapján valószínűsíthető, hogy férfi számára készült. Méretek: Külső átm.: 25x24,4 mm; belső átm.: 21x20,5 mm; abroncs sz.: alul: 5 mm, v.: 1 mm; az abroncs keskenyebbik szárvégének sz.: 7 mm, v.: 1,9 mm; az abroncs szélesebb szárvégének sz.: 8,3 mm, v.: 3,2 mm; fej h. : 17,7 mm, sz. : 11,1 mm, v. : 1,9 mm; a pecsétlőlap h. : 14,2 mm, sz.: 9,8 mm, ma.: 0,8 mm; a minta h.: 9,2 mm, sz.: 5,5 mm; a tárgy súlya: 7,67 g. Őrzési helye Szentes, Koszta József Múzeum, ltsz.: 2001.2.1. 2 A fém vizsgálatot Márk László (Szegedi Tudományegyetem) végezte, röntgenfluoreszcens módszerrel.