A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

BALOGH Csilla - † KŐHEGYI Mihály: Fajsz környéki avar kori temetők II. Kora avar kori sírok Fajsz-Garadombon

a tokján ezüstdíszek voltak, az ásatási napló utal: „ ...egy ezüstlemezzel borított kis tőrt. A tőrt faburkolat fedte teljes hosszában, felét borították ezüst lemezzel. A lemez között a famaradványok még látszanak...".

16 A sírhoz tartozó leletek közül a két ezüstlemezből kinyírt, préselt díszítésű hüvelyborítás (4. kép 1-2) tőrhöz való tartozását csak valószínűsíthetjük rosszabb minőségű, vékonyabb anyaguk és szerkezetük alapján. Tartozhatnának ugyan az ezüstszereiékes kardhoz is, mint pl. a D alakú függesztőfülek melletti tokveretek, hiszen díszített fémszerelékekre akad jó néhány példa a korszak kardjai között, bár azoknál a térkitöltő minták vagy a függesztővereteken (pl. Kunmadaras, Bocsa, Páhi), vagy a markolatgombon (Kecel, Nagykőrös) fordulnak elő. Kivételt csak a kunágotai kard jelent, ahol az eredetileg bizánci ládikát díszítő lemezek másodlagos felhasználásával kialakított összes veret díszített (LÁSZLÓ 1955, XIL. t. l). Felvetésünknek azonban ellent mondani látszik az, hogy az 5 cm-es szélességű lemezek és a 6 cm-es fülek nem illenek össze. Ezt a különbséget áthidalhatták volna a fülek rögzítését szolgáló bordázott pántok, de ezek egykori meglétének a lemezeken nincs nyoma. A két ezüstlemez késtokon való elhelyezésének rekonstruálásánál az ásatási napló megjegyzésein kívül kevés kapaszkodónk van, ugyanis a korszak rangosabb temetkezéseiben — gyakran nemesfém szerelékes kardok társaságában — előforduló hasonló hosszú vagy harci kések, tőrök (Kunszentmiklós-Bábony, Bocsa, Budapest-Szőlő köz 2. 26. sír, Cibakháza), tokjának szerelékei más rendszerűek: végeiken ívelt fémkoptató található, a tok tövénél és a tok testén bordázott vagy gyöngysordíszes keskeny pántok vannak. A fajszi késtokhoz díszítésében közelállót nem ismerünk. A rendelkezésünkre álló adatok alapján a hosszú kés feltehetően bőrrel bevont fatokjának unikális díszítését úgy képzelhetjük el, hogy az egyik ezüstlemez közvetlenül a torkolatnál helyezkedett el, míg a másik a tok alsó harmadában ott, ahol a késhegy felé még nem kezdett szűkülni a tok. Mindkét veret körbefogta a tokot, és annak hátoldalán a lemezek lekerekített szélét ráhajtották az egyenes szélekre, majd pedig három szegeccsel rögzítették. Az egyik hüvelyborításnál a rögzítő szegecsnél megmaradt bronz pánttöredék alapján feltételezhetjük, hogy ennek segítségével lehetett a késtok az övre rögzítve. íjászfelszerelések. Az 1. (6. kép 14-18) és 4. (8. kép 1-8) sírból korai, keskeny karú íjak csontmerevítői kerültek elő rossz megtartású, töredékes állapotban. A sírlapokon rögzített helyzetük alapján mindkét esetben ajzatlanul fektették a halottra az íjakat, az 1. sírban ajobb, a 4. sírban a bal oldalra. Az előbbi esetben az alsó íjvégcsontok a bolygatás következtében nem kerültek elő, a felső íjvégcsontok és az íjközépcsontok egymástól 43 cm-re feküdtek. A 4. sírban a két íjvégcsont egymástól 141 cm-re került elő, s távolságuk alapján egy elég nagy méretű fegyverre következtethetünk. Mindkét esetben tartozott az íjászfelszereléshez karcolatokkal díszített bogozó (6. kép 13; 8. kép 9), amelyek a viseleti helyüknél, ajobb oldalon kerültek elő. A felszereléshez tartozó nyílcsúcsok azonban már csak a 4. sírból kerültek elő. A három darab háromszárnyú vas nyílcsúcs (8. kép 10-12) a sírleírás szerint a férfi ágyékánál feküdt. Tegezre utaló lelet ugyan nem került elő a sírból, de nem zárhatjuk ki, hogy a nyílhegyek a korszakban megszokott csontlemezes tegeztől eltérő szerkezetű, famerevítős bőrtegezben voltak, amit leoldva az övről a medencére tettek. Ezzel magyarázatot nyerünk arra, hogy a nyílcsúcsok miért nem a tegezviselctnek megfelelő helyen, a jobb combcsont mellett kerültek elő. A temetkezésben a nyílcsúcsok az íjjal és a bogozóval együtt az íjászfelszerelés részét képezték, ezért kétség kívül fegyvermellékletként kerültek a sírba. A halottnak a közösségen belül betöltött rangjára a nyílcsúcsok számából következtethetünk (LÁSZLÓ 1955, 82-83). Ezen kívül nyílcsúcsok a C sír leletei között is előfordulnak. A hét darab nyílcsúcs (3. kép 7-13) töredékes állapotban került elő, azonban közülük hatot biztonsággal a korai avar emlékanyag belső-ázsiai rétegéhez tartozó, háromszárnyú nyílhegy közé sorolhatunk. A hetedik darabra csak a tüskéje utal (3. kép 11). A két legjobb megtartású nyílcsúcs közül az egyik levél alakú, a szárnyak alsó harmadában egy-egy kerek áttöréssel (3. kép 8), a másik pedig a korszakban gyakran előforduló csapott hegyű típushoz tartozik (3. kép 10). A többi darab igen rossz megtartásúnak bizonyult, ezért típusuk közelebbi meghatározása bizonytalan. A hét db nyílcsúcs esetében valószínűsíthetjük a babonás célú mellékelést, hiszen e szám jelentősége jól adatolt a steppei nomád népek hitvilágából. Ugyanak16 Az ásatási naplóban tőrről történik említés, de a megmaradt töredékek alapján hosszú, ún. harci kés is lehet.