A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

BALOGH Csilla - † KŐHEGYI Mihály: Fajsz környéki avar kori temetők II. Kora avar kori sírok Fajsz-Garadombon

Fegyverek A tárgyalt nyolc sír közül három kivételtől eltekintve valamennyiben került elő fegyver. Az A sír leleteit a munkások adták elő, a 3. sírt a bányászat során gyakorlatilag megsemmisítették. Ezeken kívül tehát csak a 2. sírban nem volt fegyver. A fennmaradó négy sír esetében azonban feltűnően sok a fegyvermelléklet. Ezüstszereiékes kard (11. kép 2). A C sírból származó vaskard egyértelműen a kora avar kardok domináns típusába, az egyenes, egyélű, keresztvas nélküli csoportba tartozik. A kardhoz tartozó ezüstszerelékek töredékessége és hiányossága azzal magyarázható, hogy a leleteket a munkások találták meg, és nem önként szolgáltatták bc a múzeumba. Mindennek ellenére valamennyi előkerült darabnak az eredeti helyét valószínűsíthetjük. A kard teljes hossza 77,5 cm volt, ebből markolata 7 cm. Téglalap keresztmetszetű markolatvasát a penge szerves folytatásaként, vagyis a pengével egy alapból alakították ki. A markolaton az egykori fátokra utaló famaradványok láthatók, azonban ennek a faborításnak a markolatvashoz való rögzítéséről nincs adatunk. Mivel a markolatnyél hoszszúsága kisebb, mint az átlagos tenyérszélesség mértéke, ezért valószínűleg a markolat farésze hosszabb lehetett a markolatvasnál. A kardpenge hossza 70,5 cm volt, ami lényegesen rövidebb, mint a korszakban ismert hasonló típusú kardok leggyakoribb hosszúsága (83,1-95,9 cm), s 2,8 cm-es pengeszélessége is a leggyakoribb szélességi adatok (3-3,9 cm) alatt marad (SIMON 1991, 270-271). Kardunkhoz méretben legközelebb a Szekszárd-Bogyiszlói út 350. sírjából (ROSNER 1999, 48-49, Taf. 24. 350. 14) előkerült, kb. 70 CIÏ1 hosszú, hasonló típusú kard áll. A keskenyedő penge a foka felé ívelten lekerekített. A pengén lévő famaradványok a kardtokra utaltak, amit valószínűleg valamilyen bőrrel borítottak és csak ezután kerültek rá az ezüstlemezből kinyírt és összeforrasztott díszítések. Mivel a szép számmal ismert P/D-füles, fémszerelékes kardoknál a díszítés rendszere meglehetősen egységes (SIMON 1991, 276), ezért az ezüstszerelékek feltehetően a következő módon díszítették a kardot. A két darab, sima ezüstlemezből kinyírt D alakú fül (4. kép 9-10) rendeltetése egyértelmű. Ezekhez a fabélletek hátsó oldalán szintén tartozhattak hasonló D alakú veretek, azonban ezek előkerüléséről vagy elporladásáról nincs adatunk. Mivel az ismert kardfüggesztők szinte kivétel nélkül a kardhüvely elől nézetbeli jobb oldalán, közvetlenül a hüvelytorkolatnál vagy kissé lentebb és a tok közepe táján nyertek elhelyezést (SIMON 1991, 278), ezért nincs okunk esetünkben ezeket máshová helyezni.

14 A kardtokhoz ezeket két-két bordázott rögzítőpánttal erősítették fel, amelyből csak egy U alakban meghajlított pánt (4. kép 11) került elő, az is hiányosan. A függesztők melletti tokrészek díszítctlcnck voltak. Arról nincs adatunk, hogy az övre hogyan lehetett felfüggesztve a kard. Ezzel kapcsolatosan a régészeti irodalomban két megoldási lehetőség is felmerült: Fettich Nándor a zsámboki 2. sír kardja esetében a íüggesztőfülek belsejét kitöltő fabéllethez rögzített fémpántot rekonstruált (FETTICH 1926, 4), amire kevés adatunk van (Kishegyes/Mali Idos 84. sír (Yu), Tápé 11. sír, Tiszavárkony-Hugyinpart 84. sír, Vác-Kavicsbánya 301. sír). Ez a megoldás nyilvánvalóan inkább a díszítetlen kardoknál lehetett gyakori, s vélhetően gyakran a korrózió áldozata lett a sírban. Ezzel szemben a nemesfém veretes kardoknál gyakran alkalmazott megoldás a bélésfához rögzített kengyelszerű pánt alkalmazása (SIMON 1991, 32). Esetünkben a füleken látható szegecshelyek alapján mindkét megoldás elképzelhető. A három bordázott peremű hüvelyborítás elhelyezkedését a tápéi kardhoz hasonlóan képzelhetjük el (SIMON 1991, 31): a leghosszabb és egyben legkisebb átmérőjű dísz (4. kép 8) egészen biztosan a hüvely kissé keskenyedő végét borította, a két azonos átmérőjű veret pedig vélhetően a markolaton vagy annak közelében a tokon volt, mert az ásatási napló bejegyzése szerint... ezüstveretes és ezüstmarkolatos kard,..." került elő. A rövidebb (4. kép 6) esetlegesen a markolat végén kerülhetett felszerelésre, a hosszabbat (4. kép 7) pedig a tokra, a két fül közé, középre rekonstruáljuk, így adva meg a kard ezüstdíszeinek ritmusát. Az ismert esetek többségében az egyenes végű markolat tetejét sima, a markolatverethez illő, odaforrasztott lemez zárja, aminek egykori megléte a fajszi kard esetében is joggal vetődik fel. Összességében a C sír ezüstszereiékes kardjáról tehát megállapítható, hogy mérete lényegesen elmarad a korszak többi kardjának méretétől, díszítése azonban beleillik a többi hasonló típusú kard dí14 Kivételt a Backo Petrovo Selo 28. sírjának bronzszereiékes kardja jelent, ahol a két P alakú tartójiil a hüvely torkolatnál, egymással szemben, ellentett helyzetben került elő (BRUKNER 1968, 172, Taf. LIX. 1).