A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

BALOGH Csilla - † KŐHEGYI Mihály: Fajsz környéki avar kori temetők II. Kora avar kori sírok Fajsz-Garadombon

Gátér-típusú véreteket tartalmazó temetkezések a Kárpát-medencében (1. táblázat): 1. Fajsz-Garadomb A sír (2. kép 1-5), 2. Gátér 212. sír (KADA 1906,216), 3. Győr-Téglavető dülő 58. sír (BÖRZSÖNYI 1902, 19), 4. Jászapáti-Nagyállás 264. sír (MADARAS 1994, Taf. XXXVII. 7), 5. Jutás 102. Sír (RHÉ-FETTICH 1931, Taf. I. 16), 6. Kecskemét-Sallai u. (H. TÓTH 1981, 15-19. kép), 7. Kölked-Feketekapu-A 276. sír (KISS 1996, Taf. 61. A-276. 13) 8. Szekszárd-Bogyiszlói út 94. sír (ROSNER 1999, Taf. 7. 94. 1-4), 9. Zagyvarékas (KÖNYÖKI 1897,360). Préselt, ezüst álcsatok (7. kép 5-7). A 4. sírban fekvő férfi derekán lévő két öv közül az egyik volt csupán veretes, amit rossz megtartású, ezüstlemezből préselt álcsatok díszítettek. Az előkerült töredékek három verethez tartoztak. Az álcsatok igen rossz minőségű, vékony ezüstlemezből készültek, ón-ólom ötvözetű kitöltőanyagukba rögzítették a felerősítésüket szolgáló vékony bronzhuzalból hajlított ácskapcsokat. Az övdíszek töredékességének ellenére a Kárpát-medencében ismert többi préselt, ezüst álcsat alapján rekonstruálhattuk a darabok egykori fomiáját (10. kép). Az analóg véretekhez hasonlóan a fajszi darabok is két különálló részből állhattak: egy pajzs alakú felső és egy csatfej szerű alsó veretrészből, amelyek az övre külön voltak felerősítve. A jó minőségű, arany álcsatok esetében kétségtelen, hogy a veretek csatrésze szabadon csüngött le a szíjról, s ugyanezt általánosította a kutatás a két tagból álló préselt veretek esetében is (GARAM 1991, 61). Mivel ezek az övek fokozottabb igénybevételnek voltak kitéve, hiszen nem alkalmilag használt díszövek voltak, ezért véleményünk szerint ennél az álcsattípusnál sokkal inkább arról lehet szó, hogy a csatfejszerű veretrészt is a szíjra verték rá. A veretek felső, pajzs alakú részének záródása biztonsággal nem rekonstruálható. Bár a hazai párhuzamok többségénél ez a rész kissé csúcsosan végződik (Csákberény-Orondpuszta 61. sír, Keszthely-Fenékpuszta II. sír, Környe 71., 130., 151. sír, Pókaszepetk 56. sír), azonban pl. a szeged környéki daraboknál es a szekszárdi példányoknál lekerekített felső rész feltételezhető. A felső véretekhez tartozó töredékeken bemélyített pontdíszítések találhatók, de pontos elhelyezkedésüket ma már nem lehet megállapítani. A csatfej szerű alsó veretrészek egyenes oldalát apró préselt gömbsorból álló borda zárja le, ami a mintaként szolgáló előképek csuklós kapcsolórészének préseléssel történő utánzataként értékelhető. A veretek alsó részén szimmetrikusan elhelyezett két bemélyedő pontdísz van, amiket kétszeres préselt borda keretez. Az egykori csattüskét jelzi középen a két, nagyobb bemélyített pontdísz. Préselt ezüst álcsatot a Kárpát-medencéből jelenleg tíz lelőhely 17 sírjából ismerünk, amelyek elhelyezkedésének súlypontja egyértelműen a Duna mentére, a Dunántúlra esik (13. kép 1). A veretek szerkezet és díszítés szempontjából meglehetősen egységes képet mutatnak: két különálló részből állnak, amelyeket külön erősítettek fel a bőrszíjra,

11 és uralkodó díszítőelemük a bemélyített pontdísz. Ezért szűkebb tipológiai felosztásuk nem is lenne szükségszerű, azonban egy apró szerkezeti eltérés alapján kialakított két csoportjuk területi elhelyezkedése között feltűnő különbségek mutatkoznak. Az egykori csuklósszerkezet a csatfej szerű részeken két formában jelenik meg a véreteken: a Balaton nyugati részén előkerült példányokon (Kéthely-Melegoldal 3. sír, Keszthely-Fenékpuszta II. sír cs Pókaszepetk 56. sír) és a dunapentelei da9 Az adatról Pásztor Adrienn és Vida Tivadar szíves szóbeli közléséből tudok. Köszönet érte. 10 Az avar kori fonatornamentikáról kimerítően NAGY 1998, 382-386, NAGY 1999. HA préselt ezüst álcsatokat részletes vizsgálat alá vette Garam Éva a dunapentelei példányok kapcsán (GARAM 1991, 61-77), ezért a tárgytípussal és leletegyütteseikkel kapcsolatosan részletes elemzésre nincsen szükség, mert az azóta publikussá vált hasonló leletek alapján újabb, minőségi észrevételek egyelőre nem tehetők. Anyaggyűjtése véleményünk szerint egy helyen pontosításra szorul. Munkájában Szeged környéki, közelebbről ismeretlen lelőhelyről közölt egy préselt ezüst álcsatot, pontosabban annak rekonstrukcióját, ami egy, egy tagból álló, bemélyített pont és ívelt vonaldíszítésű darab (GARAM 1991, Abb. 5. 7). A leletek a Móra Ferenc Múzeum régészeti gyűjteményében N. 53.87.1-3. leltári számon találhatók. Az egykori véretekből szinte csak kitöltőmasszájuk maradt meg, ezért díszítésükre is csak a masszában maradt lenyomatuk alapján lehet következtetni. A megmaradt darabok nem támasztjeik alá a közölt rekonstrukciót. A töredékek alapján szerkezetileg az ugyanott közölt kéttagú veretek valószínűsíthetők (GARAM 1991, Abb. 5. 6), azzal a kiegészítéssel, hogy a pajzs alakú veretrészeken a függőlegesen húzódó árkoláson kívül szintén felbukkannak az egykori bemélyített pontdíszek nyomai.