A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

VÖRÖS Gabriella: Övek a szarmata férfiak sírjában. (A hódmezővásáhely-kopáncsi sír leleteinek újraértelmezése)

OVER A SZARMATA FÉRFIAK SÍRJAIBAN (A HÓDMEZŐVÁSÁRHELY-KOPÁNCSISÍR LELETEINEK ÚJRAÉRTELMEZÉSE) VÖRÖS Gabriella BEVEZETÉS A régészeti megfigyelések alapján az övek a vise­leti tartozékok leghangsúlyosabb részének számíta­nak a férfiaknál. Ráadásul a mellékletek nagy része is velük együtt a derék, a csípő tájékán kerül elő a legtöbbször: a kés, a tűzkészség, az ár és a tű. Bár a nőknél is fontosak az övhöz és a környékéhez tar­tozó tárgyak, de a temetkezések leletei között az ékszerek vannak túlsúlyban. Az eddigi adataink alapján azt is kijelenthetjük -— bár összefoglaló elemzés ebben a témakörben még nem született —, hogy a gyermekek sírjaiban sem az öwiselet, sem a deréktáji leletek nem jellemzőek. A férfiaknál, il­letve a nőknél megszokott mellékletek pedig, az edény kivételével, a gyerekeknél jóval ritkábbak. A temetkezési szokások körébe tartozik, hogy a viselet részei közül melyek kerülnek az elhunyttal együtt a sírba, vagy éppen melyek hiányoznak. A másik vizsgálandó körülmény, hogy ezeket milyen helyzetben és állapotban tették egykor a temetkezé­sekbe. A sír temetőbeli helyzetétől kezdve a sírjelig, minden apró mozzanat a korabeli rítus egy-egy ele­mét jelenti. Az eredmények segítségével, az apró mozaikokból egyre világosabban összeáll a kép a szarmaták sokszínű temetkezési rítusáról. Kulcsár Valéria összefoglaló könyve (KULCSÁR 1998) alapot jelent minden további kutatáshoz. A munkát érde­mes tovább folytatni, hiszen számos kisebb problé­ma megoldásában lehet eredményeket elérni, újabb adatokkal gazdagítani a szarmaták temetkezési szo­kásairól való ismereteinket. A kép, amely mára összeállt e hatalmas témakörről, térben és időben változik, hiszen félezer év különböző időpontokban bevándorolt és esetleg keveredett etnikai csoport­jairól van szó. Ráadásul a temetkezési szokások között vannak temetőspecifikus vonások is, tehát olyan jellemzők, melyek kizárólag vagy főként egy-egy zárt közösségre jellemzőek. A temetésnek voltak olyan mozzanatai is, me­lyeknek mára feltárható nyomai nem maradtak. Sajnos ehhez a témakörhöz semmilyen más forrás­csoport (ábrázolás, leírás) nem áll rendelkezésünk­re. A tárgyakból kell kiindulnunk, és a megfigyelé­seinkre kell támaszkodnunk, melyekből aztán a tárgyi világon túli gondolati-hitvilágbeli következ­tetéseket vonhatunk le, nagy-nagy óvatossággal. Felvetődik a kérdés, hogy vajon a sírokban ta­lált mellékleteket, ékszereket, a viseletet mennyi­ben lehet a mindennapi élet darabjaival azono­sítani. Tehát volt-e pl. halotti öltözék, vagy amit megtalálunk a sírokban, az ünnepi vagy éppen a hétköznapi viselet is volt egyben? Mi az oka an­nak, hogy legtöbbször hiányos tűzkészség kerül a halott mellé, miért van az, hogy egyes női sírokban volt orsógomb, másokban nem, az egyik sírt árok­kal kerítették, míg a másikat nem jelölték ilyen módon. A kérdéseket hosszasan lehetne folytatni. A különbözőségek, a szokásostól eltérő jelenségek éppen úgy részét jelentik egy közösség szokásai­nak, mint a közös vonások, csak az eltérőekre még nehezebb magyarázatot találni. Legtöbbször meg kell elégednünk a jelenség leírásával. Az ábrázolá­sok és a források gyakran összevethetők a sírokban feltárt megfigyelésekkel és tárgyakkal (ISTVÁNOVITS­KULCSÁR 2001; VADAY-ISTVÁNOVITS-KULCSÁR 1989), de természetesen nem minden esetben vannak össz­hangban egymással. Ez alkalommal a temetkezési rítus egyetlen apró részletével foglalkozom, a címben megadott, viszonylag nagy témakörön belül. Ezzel összefüg­gésben egyetlen tárgycsoportról lesz szó, az alföldi területen egy eddig ismeretlen övtípusról, illetve annak sírbeli helyéről és helyzetéről. Az alapot eh­hez egy több alkalommal publikált temetkezés lele­teinek ellentmondásos, tehát nem megnyugtató ér-

Next

/
Thumbnails
Contents