A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

VADAY Andrea – SZEKERES Ágnes: Megjegyzések az Alföld korai szarmata telepeinek kérdéséhez.(A jazyg bevándorlás és a megtelepedés kérdésköre)

a térség politikailag — a rómaiak által is tudomásul vett — urai a jazygok, s nem kerül át a politikai irányítás a később érkező, más szarmata törzsek kezébe. A Kr. u. 3. század folyamán — a régészeti és történeti adatok szerint — homogenizálódik az Alföld barbár lakossága, és a rómaiak számára is egységes kép alakul ki Sarmatiáról.

3 Problémát okoz a kutatás szempontjából az, hogy a legkorábbi időhorizontból csak szórványos sírokat ismerünk

4 a Duna-Tisza közének északi harmadából,

5 a településeikről nincs régészeti adatunk, pedig a quadok közvetlen szomszédságába költöző jazygok a Kr. u. 1. század folyamán dél felé terjeszkedve elfoglalják még a mai Bácska északi sávját is. A Kr. u. 1-2. század fordulóján megváltozott az Alföld politikai képe. A traianusi háborúk során a keletről érkező jazyg főtörzs nagyobb részével felduzzadt szarmata lakosságnak lehetősége nyílik arra, hogy a rómaiak kényszerű beleegyezésével a Tiszántúl középső és déli vidékeit elfoglalja.

6 Erről tanúskodnak a régészeti leleteink, s az a tény, hogy Hadrianus a Dacia keleti határán élő szarmatákkal folytatott béketárgyalások során már Rasparaganus roxolán — és nem a jazyg — királlyal egyezkedik (VADAY 1977), ami azt jelenti, hogy ebben a térségben ekkor már nem számolhatunk politikai tényezőként a jazygokkal.

7 így a Kr. u. 1-2. század fordulóján meg kellene jelennie a szarmata telepeknek a Tiszántúlon is. Ennek ellenére a század első feléből eddig nem került elő településük. Gyakorta hangoztatott nézet, hogy a korai időszakban a szannata települések hiányának magyarázata a jazygok nomád vagy félnomád életmódjában keresendő. Igen nehéz meghatározni, hogy mennyi időt vett igénybe a beköltöző — majd újabb és újabb bevándorlókkal megnövekedő — szannata népesség életmódváltása. Az azonban bizonyos, hogy hosszabb időre volt szükségük ahhoz, hogy a térség földrajzi és politikai viszonyainak megfelelő életmód alakulhasson ki.

8 A letelepedési folyamat időintciYalluma mellett más tényezőket is figyelembe kell venni a kérdés vizsgálatakor. A legkorábbi szannata szállásterület ugyanis egy régészetileg meglehetősen rendszertelenül és kevéssé kutatott vidéken, a Duna-Tisza közének északi harmadában fekszik, a mai Nógrád, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megye észak-dél irányú folyóvölgyeiben, a hegylábaknál elterülő dombvidékeken, a Tiszától nyugatra. A terület — földrajzi adottságait tekintve — a korábban horizontális nomadizmust folytató szarmaták életmódjához nem a legalkalmasabb, de kedvezőbbek a védelmi lehetőségei a síkvidékinél. Talán ez az egyik oka annak, hogy a feltehetően nem nagy számú „kalandozó" előre küldött (vagy vándorló) törzstöredékének legkorábbi leletei legnagyobb részben itt fordulnak elő. A Kr. u. 1. század első felében feltehetően még domináns volt a jazygok nomád jellege, hiszen Ovidius (OVIDIUS Tristia III. 10. 31 33, III. 12. 29-30, Epistulae ex Ponto IV. 7. 9-11) a betelepedést megelőző évtizedben még úgy említi őket, mint akik szekereikkel törnek be római területre. A száműzött, szenvedő római költő nézőpontjából rabló portyáknak tűnő betörések azonban könnyen lehettek a jazygok betelepedési lehetőséget kereső kalandozásai is,

9 hiszen egyrészt keletről szorították őket tovább nyugat felé a roxolánok, másrészt a dák terület lehatárolt volt, harmadszor pedig ki voltak szolgáltatva az aktuális római politikának, amely a problematikus barbár törzsekkel szemben a „summovere, diffene", defenzívnek egyáltalán nem nevezhető eljárását alkalmazta. Ha a jazygok „nomád meghatározottságát" elfogadjuk, akkor valóban érthetővé válik, hogy csak időszakos szállásokkal számolhatunk a korai perió3 A lazyges Metanastae régészeti és történeti kérdéseinek vizsgálatával és az eddigi nézetek részbeni revíziójával 1994-ben a pécsi konferencián elhangzott előadásban foglalkoztam (VADAY s. a.). 4 Ezek az ún. keleti aranyleletes női sírok. Kronológiai szélválasztásukra ugyan történt már kísérlet (MÓCSY 1954; PÁRDUCZ 1956; KŐHEGYI 1984), de a kérdés mind a mai napig nem tisztázott megnyugtatóan. Erre vonatkozóan részletesebben: VADAYs. a. 5 KŐHEGYI 1984 alapján ISTVANOVITS 1998, 1. képén, a 2. számmal jelzett terület elfogadása a legkorábbi szarmata leletek elterjedésével kapcsolatban azt jelzi, hogy MÓCSY 1954-es publikációjában már felvetett — és VADAY 1984; VADAY 1989a, TARI 1994 leletközlései során megerősítést nyert—finomabb keltezést lehetőségeket — amelyeket Farkas Csilla legutóbb megjelent cikke (FARKAS 2000) is alátámaszt —, a magyarországi szarmata kutatók egy része még nem értékelte kellő módon. 6 Máshogy értelmezi a „hagyományos " történeti felfogást képviselő Coriolan Opreanu (OPREANU 1998). 7 Feltehetően ebben szerepet játszott a jazyg törzs legnagyobb részének vagy egészének elvándorlása. 8 Jól kitűnik az átállás fokozatossága a települések archaeozoológiai anyagából is, ti. hogy a nagyállattartó nomadizmus és a letelepült életmód jellemzői milyen arányban mutathatók ki az egyes lelőhelyeken. Ld. legutóbb: BARTOSIEWICZ 1999, 326-327.' 9 Régészeti adatok vannak arra, hogy ebben az időben politikai kapcsolatokat próbálnak kiépíteni a thrákokkal, amelynek hátterében feltehetően szintén átköltözési szándék állhatott.