A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

P. FISCHL Klára: Szőreg-C (Szőreg-Szív utca) bronzkori temetője II.

egyes tárgytípusoknál egyharmad annyi késői példányt találtak, mint amennyi korait, akkor azt a tárgyat ugyanúgy használta a közösség a temetkezés teljes időszaka alatt. E számok ismeretében újra vizsgálva a tárgytípusok meglétét, a fegyverek esetében meg lehet állapítani, hogy a szociális rangjelző szerep mindvégig megmaradt. Ezzel szemben a fejdísz nem vagy csak kis százalékban található meg a késői sírokban. Ez utóbbi vonatkozik az öves és csonttűs sírokra is. A nyakláncok jelen vannak a késői temetkezésekben is, de kisebb arányban, mint 30%. Bronztű viszont azonos számban került elő korai és késői sírokból, vagyis a késői temetkezések alacsonyabb számát ismerve, jóval nagyobb arányban viselték ezt a tárgyat a kultúra életének második felében. Azonos arányban van jelen a karperec a két fő fázisba sorolt halottaknál (9 korai és 3 késői). Mindezek alapján érdekes problémát vet fel a fő szociális státusjelző tárgyak (a fegyverek kivételével) hiánya a szőregi temető késői sírjaiban. Természetesen a fel nem tárt sírok adatait mellőznünk kell, így tehát észrevételeim vitathatóak. Egybevágnak azonban a Vatya-kultúra dunaújvárosi temetőjében tett megfigyelésekkel, mely szerint a fémtárgyak késői sírokban levő hiányát nem az alapanyag hiányával, hanem a temetkezési szokások változásával magyarázhatjuk.

11 Ki kell bővíteni tehát ezt a megjegyzést az egyéb, nem fémből levő viseleti, illetve státusjelző tárgyakra is.

12 Hasonló megállapításra jutott J. M. O'Shea is, aki a státusjelző tárgyak számának csökkenésével, illetve hiányával egyidejűleg szintén a szokások és nem a társadalom, illetve a fő tisztségek szerkezetének változását hangsúlyozza. A Perjámoskultúra temetkezéseiben időben előre haladva bekövetkezett változásokról készített táblázatának adatai megegyeznek az általam fentebb felsorolt adatokkal (O'SHEA 1996, 326, 342-343). A Perjámos-kultúra legújabb 14

C adatainak megfelelően a szőregi temető használatát 500-600 évre becsülhetjük (FORENBACHER 1993, 243-244, 249-250; O'SHEA 1991, 97-102; O'SHEA 1996, 37; RACZKY-HERTELEND1-HORVÁTI1 1992, 45), mivel véleményem szerint kezdete fiatalabb, mint a mokrini temetőé, és a pécskai, illetve klárafalvi legfelső rétegek keletkezésének idejében még temetkeztek bele. 400-600 sírral, továbbá a mokrini temetőnél használt, születéskor várható élettartammal számolva (O'SHEA 1996, 304-305) a szőregi temető esetében egy kb. 50 fős populációt rekonstruálhatunk, amely a temetőt használta. A korai és késői sírok kevert jelenléte miatt feltételezhető a közösséget alkotó családok külön parcellákba történő temetkezése. A fegyveres sírok helyzete a temető középső sávjában, illetve ennek komplementereként a férfifej díszes sírok a két szélső sávban (3. kép), továbbá az a tény, hogy az övet és csonttüt egyaránt tartalmazó sírok sávja egybeesik a baltás sírok által lefedett keskeny területtel, talán arra enged következtetni, hogy a közösséget alkotó családok közül a vezető funkciót betöltő család tagjainak nyughelye a temető középső parcellája volt. A két férfi státusjelző területi elhatárolódása alátámasztja azt az O'Shea által felállított társadalmi modellt, miszerint két fő szociális funkció létezett a kultúra társadalmán belül, és ezek temetkezésben megjelenő jelzői a fegyverek és a fejdíszek a férfiak esetében. A nők presztízstárgyai esetében nem ilyen egyértelmű a megfeleltetés. Természetesen e következtetések általános érvényességét megkérdőjelezi a temetővel kapcsolatos sok bizonytalanság (a csecsemősírok hiánya, a temető feltártságának foka, a használt temetőtérkép, a viseletrekonstrukciók helyessége és az antropológiai adatok hiányossága).

13 11 Vicze Magdolna szíves szóbeli közlése. 12 Ez alól a szőregi esetben a bronztűk képeznek kivételt. 13 A tanulmányt Raczky Pál lektorálta, munkáját ezúton is köszönöm. A dolgozat az F022534 számú OTKA-pályázat támogatásával készült.