A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

TÓTH Katalin: Kora bronzkori településrészlet Csongrád határában

halmozódása a településrészlet gödreiben nagymértékben eltérő volt.

41 A kimagaslóan legtöbb és egyben szokatlanul nagy mennyiségű — 737 db — állatcsont a 6. gödörből került elő. Ennek a gödörnek az állatcsontanyaga több periódusban, hosszabb időszakon keresztül halmozódott fel, a többi 7 gödörben egy-egy „alkalmi étkezés csontmaradványa" található. Az állatcsontmaradványok abszolút többségét a háziemlősök — juhok, szarvasmarhák, sertések és kutyák — maradványai alkotják. Az egész vagy részleges kutyatetemeket a település gödreiben helyezték el. A 6. és a Bl 1. gödörben egy-egy kutya hiányos csontváza, a 4. gödörben pedig két vázcsonttöredék került elő. A kutyák az őskori középnagy pásztorkutyák alakkörébe tartoznak. Nyájőrzőkként kitüntetett szerepük lehetett a település lakóinak életében, hiszen a 9 gödör közül kettőben is előkerült csontvázuk. A háziállatok között a gazdasági haszonállatok relatív gyakorisági sorrendje a következő: juh 61,6% (38 egyed), szarvasmarha 32,8% (17 egyed), sertés 5,6%o (4 egyed). Láthatjuk tehát, hogy a közösség állattartásában a legfontosabb szerepet a juh játszotta, a szarvasmarha aránya is jelentős, és — noha nem túl nagy mértékben — a sertés is jelen van a gazdasági haszonállatok között. A kora bronzkori településrészleten lócsontok nem kerültek elő. A 6. gödörben egy újszülött bárány, a Bll. gödörben egy 8-10 hónapos malac hiányos csontvázát tártuk fel. Az állatok életkor szerinti megoszlása jól mutatja primer hasznosításukat. A juhok 47,4%-át (18 egyedet) fiatal életkorukban, egyéves korukig vágták le, 52,6%-át (20 egyedet) kifejlett életkorukban. A szavasmarhák esetében is hasonló a helyzet, a fiatal és a kifejlett egyedek aránya 8:9. Tehát a juhokat és a szarvasmarhákat is elsődlegesen hús termelésére hasznosították, nem pedig élő állatként (pl. gyapjú, igavonás). A gazdasági haszonállatok csontjainak nagy száma és életkor szerinti megoszlása is azt mutatja, hogy a kultúra itt élő közössége intenzív „fogyasztó" életmódot folytatott, előszeretettel fogyasztották a fiatal állatok húsát. A vadászat szerepe nem lehetett jelentős a közösség táplálékellátásában, hiszen a nagy mennyiségű állatcsontból mindössze 2 db volt vadon élő állat csontja. A 4. gödörben egy gímszarvas, a 8. gödörben pedig egy daru/gólya méretű madár csontja jelzi a vadászati tevékenység — rendkívül csekély arányú — meglétét. Halcsont — meglepő módon — a Vidre-ér közelsége ellenére sem került elő. Kagylófogyasztásra 14 db kagyló utal.

42 A földművelés, konkrétabban gabonatermesztés bizonyítékai az előkerült őrlőkövek.

43 A szövés-fonás jelentőségét mutatják a szövőszéknehezékek, az agyagedények helyi készítését jelzik a salakdarabok. A Dél-Dunántúllal folytatott kereskedelmi kapcsolatokat a mecseki radiolaritból készített kőpenge bizonyítja. Hogy egy-egy közösség életmódját milyen nagymértékben befolyásolják a földrajzi-ökológiai körülmények, azt jól példázza a lelőhelyen előkerült kora bronzkori és késő bronzkori állatcsontanyag összehasonlítása. A Gáva-kultúra itt élt népességének táplálékellátásában a vadászat és a halászat ugyanúgy nem játszott jelentős szerepet, ahogyan a kora bronzkori népesség esetében sem.

44 A háziállatok között a gazdasági haszonállatok gyakorisági sorrendje a két népességnél azonos, relatív gyakoriságuk is csak kismértékben tér el egymástól.

45 A hasonló természeti adottságok tehát jelentős hatást gyakoroltak mindkét közösség életmódjára.

46 41 A 18. gödörben egyáltalán nem került elő állatcsont, a 8. és 10. gödörben 7 db, a 14. gödörben 24 db, a 4. gödörben 3 7 db, a BIO. gödörben 48 db, a 15. gödörben 136 db, a Bll. gödörben 145 db állatcsontot találtunk. 42 A 6. objektumban 3 db, a 14. objektumba)! 1 db, a BIO. objektumban 10 db kagylóhéjat találtunk. Kagylók előkerüléséről ezen a településrészleten kívül mindössze Muzla-Cenkov településéről vannak információink (VLADÁR 1966, 260). 43 Szabad szemmel látható növényi maradványok a gödrökben nem voltak, sajnos a gödrök betöltésének iszapolására, az esetleges apró növényi maradványok kiszűrésére ezen lelőhely esetében nem volt módunk. 44 A Gáva-kultúra gödreiben is csak 3 vadállatcsont (2 gímszarvas és egy nyúl), valamint 1 db halcsont került elő. 45 A Gava-kultúrában a juh (61,6%-ról 71,6%-ra) és a sertés (5,6%-rói 6,8%-ra) relatív gyakorisága kis mértékben emelkedett, a szarvasmarha relatív gyakorisága kis mértékben csökkent (32,8%-ról 21,6%-ra). 46 Mindemellett természetesen a különbségeket sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ezek közül a legfeltűnőbb, hogy a kora bronzkori gödrökből előkerült gazdasági haszonállatok (juh, szarvasmarha és sertés) csontjának mennyisége közel ötszöröse a késő bronzkorinak, annak ellenére, hogy a késő bronzkori gödrök száma körülbelül másfélszerese a kora bronzkoriakénak. Tehát a Gáva-kultúra itt élt népességének húsfogyasztás-,, intenzitása " körülbelül ötöde csak a Makó-Kosihy-Caka-kultúráénak. A másik fontos különbség, hogy a késő bronzkorban a kifejlett állatok számaránya magasabb, ez pedig azok élő primer hasznosítását bizonyítja.