A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

TÓTH Katalin: Kora bronzkori településrészlet Csongrád határában

XI. 3, Taf. XII. 9), Tarnabod-Berekalja (KALICZ 1998, 8. kép 2-3, 8-9, 9. kép 6-7, 9-10, 12, 10. kép 2-4, 8, 10-13, 11. kép 4-5, 12. kép l, 5-7, 9) és Oszlár-Nyárfaszög (KOÓS 1999, 8. kép 2, 12. kép 3, 8, 13. kép 2-5, 8, 15. kép 5) leletanyagában. Budapest tágabb környékén ritkán jelenik meg (KALICZ 1968, Taf. VI. 16, 23, Taf. VIII. 6, Taf. IX. 3, 9, 35), Budapest-Aranyhegyi úton mindössze egyetlen példány képviseli (KALICZ-SCHREIBER 1994, Abb. 12. 12). Hiányzik az eddig ismert északnyugat-dunántúli (FIGLER 1994; FIGLER 1996) és ausztriai (RUTTKAY 1971; RUTTKAY 1975; RUTTKAY 1983; SCHWAMMENHÖFER 1989; HASENHÜNDL 1997) leletegyüttesekben is, csak elvétve fordul elő Morvaországban és Szlovákiában (DOHNÁL 1973, Obr. 1. 10; VLADÁR 1966, Abb. 7. l). Úgy tűnik, hogy a kultúra elterjedési területének K-i felén, azaz a Dunától K-re — Budapest tágabb környékének kivételével — jóval gyakrabban lép fel. Minden nagyobb leletegyüttesben megjelenik, jó néhányban ez a leggyakoribb táltípus. További kutatások feladata annak eldöntése, hogy van-e kronológiai jelentősége annak, ha egy-egy leletegyüttesben túlsúlyban van. Az viszont tény, hogy ezek a tálak jó formai előzményei a nagyrévi kultúra hasonló táljainak (CSÁNYI 1996, 55). Megjelenésüket a nagyrévi kultúrában valószínűleg a Makó-Kosihy-Caka-kultúra örökségének tarthatjuk. Több töredék képviseli a befelé megvastagított, belül tagolt vagy lekerekített peremű tálakat is, mai ismereteink szerint ezek a kultúra teljes elterjedési területén megjelennek. A tálakat vizsgálva feltűnő a Kalicz Nándor által vezérformaként meghatározott (KALICZ 1968, 82) kettős kónikus vagy legömbölyített testű, behúzott vállú, kifelé megvastagított peremű tálak hiánya a településrészlet anyagában. Ezen tálak szintén hiányoznak a Csongrád megyei lelőhelyek közül Hódmezővásárhely-Barci-réten (KULCSÁR 1997) és Csongrád-Saroktanyán (GAZDAPUSZTAI 1966).

36 A táltípus hiányzik az eddig ismert romániai (NÉMETI 1979; GOGÂLTAN 1995; KACSÓ 1997) és Békés megyei leletegyüttesekben (SZÉNÁSZKY 1988; BONDÁR 1999), Tiszakürtön (CSÁNYI 1996), Kunfehértó-Kovács-tanyán (TÓTH 1998), valamint Oszlár-Nyárfaszögön (KOÓS 1998; KOÓS 1999) is.

37 Kis számban fellép Heves megyében Tarnabod-Berekalján (KALICZ 1998, 8. kép 7, 10. kép 7), nagyobb számban Budapest tágabb környékén (KALICZ 1968, Taf. IV. 6-7, 12, Taf. VI. 7, 11, Taf. IX. 14-15, 20, 30). Az egyik leggyakoribb típus a Budapest-Aranyhegyi úti leletanyagban (KALICZ-SCHREIBER 1994, Abb. 3. 1-2, Abb. 6. 12, Abb. 8. 5, Abb. 9. 10, Abb. 10. 8, Abb. 11. 11). Megjelenik az ÉNy-Dunántúlon (FIGLER 1994, Abb. 4), Ausztriában (RUTTKAY 1971, Abb. 15. 4; RUTTKAY 1975, T. 5. 1; RUTTKAY 1983, Abb. 67; SCHWAMMENHÖFER 1989, Taf. 14. 4; HASENHÜNDL 1997, Abb. 396) és Szlovákiában is (NOVOTNY 1955, Obr. 10. 6, Tab. VI. 1-2, 4, 6, 10; TOCÍK-PAULÍK 1960, Obr. 10. 4, Tab. II. 1-5; VLADÁR 1966, Abb. 7. 7; VLADÁR 1969, Obr. 6. 15; TOCÍK 1981, Obr. 23. 6, U). Hasonló fonnák a Somogyvár-Vinkovci-kultúrában is vannak (KALICZ 1984, 96). Az edénytípus elterjedése nagymértékben hasonlít a kifelé háromszög alakban megvastagított, gyakran bevagdalt peremű fazekak elterjedéséhez. A korsók közül ki kell emelnünk két töredéket, melyek magas, kónikus nyakú kis korsókhoz tartoznak. Ezek megjelennek a kultúra teljes elterjedési területén, telepeken és temetkezésekben egyaránt.

38 Fontos kronológiai jelentőséggel bírnak, a Makó-Kosihy-Caka-kultúra fiatalabb időszakában lépnek fel, a Somogy várVi nkovci-kultúra hatásaként értékelhetjük megjelenésüket (KALICZ-SCHREIBER-KALICZ 1998,335). Noha a bemutatott új anyag jellegéből adódóan csak néhány edényforma egy-két típusát vizsgáltuk, ebből is kitűnik, hogy a kerámiaanyagban jelentős különbségek vannak a Makó-Kosihy-Caka-kultúra elterjedési területén belül. A legmarkánsabb különbség a kultúra elterjedési területének Ny-i és K-i fele között mutatkozik. A Budapest tágabb környékén előkerült leletanyagok a Ny-i területekhez (Észak-Dunántúl, Ausztria, Szlovákia és Morvaország) kapcsolódnak. A leletegyüttesek összehasonlításának tanulságait a következőképpen összegezhetjük. A fazekak között az elterjedési terület Ny-i részén túlsúlyban vannak a kifelé háromszög alakban megvastagított, gyakran bevagdalt peremű fazekak, ezek a K-i területeken — néhány Heves megyei példány kivételével — hiányoznak (21. kép 1). Az elterjedési te36 Hódmezővásárhely-Szakáihát, Diószegi Imre földjén (BANNER 1939, 2. kép 7), Makó-Vöröskereszten (BANNER 1939, 6. kép 5) és Jánosszállás-Katonaparton (KÜRTI 1974, 5. kép, 9. kép) előkerültek ugyan kettős kónikus testű, lekerekített hasvonalú tálak, peremkialakitásuk azonban eltér az itt tárgyalt formától, peremüket kifelé nem vastagították meg. 37 Tiszalúc-Sarkadon előfordul néhány kettős kónikus testű, lekerekített hasvonalú táltöredék (SZATHMÁRI 1999, Taf. II. 4, Taf. VI. 4, Taf. XV. 7), azonban ezek peremét sem vastagították meg kifelé. 38 Legutóbb Dani János és Kulcsár Gabriella gyűjtötte össze őket egy Jászdózsa-Kápolnahalomról származó temetkezés közlése kapcsán (DANI-KULCSÁR 2000, 45-46).