A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

TÓTH Katalin: Kora bronzkori településrészlet Csongrád határában

nye szerint az edénytípust analógiái alapján késő vucedoli eredetűnek tarthatjuk, a késői Vucedolkultúrából vehette át a Somogyvár-Vinkovci-kultúra népessége is (DANI 1999,68). A tárolóedények között két alapforma jelentkezik. Az egyik egy megnyúltabb, magas, szűk, hengeres (12. kép 5) vagy ívelt nyakú forma (6. kép 6; 14. kép 2) kihajló peremmel. Ezek az edények víztartóként funkcionáló amforák lehettek. A másik egy zömökebb, rövidebb, kónikus (8. kép 4, 6; 12. kép 2) vagy ívelt nyakú forma (6. kép 3; 12. kép 4; 14. kép 1), szintén kihajló peremmel. Az ide sorolható töredékek közül az egyik vállán vízszintesen átfúrt, kisívü, D keresztmetszetű hurkafül látható (8. kép 6), egy másik töredék vállát pedig két helyen kisívü, keskeny szalagfűi díszíti (14. kép 1). A fazekakon és tárolóedényeken alkalmazott felületkezelési eljárások. A fazekak és tárolóedények jelentős részének felülete „fröcskölt" (10. kép 1; 12. kép 4; 14. kép 1, 11; 15. kép 3; 16. kép 4) vagy durvított (9. kép 4; 10. kép 7; 13. kép 5; 15. kép 9; 18. kép 8, 9).

16 Gyakori — 13 töredéken fordul elő — az edényfelület seprűzése is, igen változatos formában. Megjelenik a mély, párhuzamos irányú seprüzés (18. kép 7), a sekélyebb seprűzés mind párhuzamos (11. kép 6), mind rendszertelen irányú változatban (6. kép 4; 10. kép 2; 11. kép 3, 7-9), valamint az egészen sekély, fésüzésszerű seprüzés szintén mind párhuzamos (10. kép 5), mind rendszertelen irányú (18. kép 5) változatban. Többször előfordul, hogy a fazék vagy tárolóedény nyaka és vallanak felső része simított, az alatta lévő edényrészen pedig valamilyen felületkezelési eljárást alkalmaztak (12. kép 4; 14. kép 1). Két esetben vízszintesen körbefutó, ujjbenyomkodásokkal tagolt bordadísz választja el a simított nyakat a durvított felületű (9. kép 4), illetve mély, ferde seprüzéssel borított edénytesttől (18. kép 7). A durvított és „fröcskölt" edényfelület, valamint a seprüzés különböző változatai általánosak a Makó-Kosihy-Caka-kultúrában. Valószínűleg nem díszítő funkciójuk volt, arra szolgálhattak, hogy az edények ne csússzanak ki a kézből (KALICZ 1984,97). A közelmúltban Németi János és Dani János részletesen foglalkozott a különféle felületkezelési eljárásokkal a Makó- és a Nyírség-kultúra, valamint a Szaniszló-csoport temetkezéseinek közlése kapcsán. Összegezték, korrigálták és kiegészítették az ezekről való ismereteinket. Megállapították, hogy az edény felületére ráfröcskölt bevonat megléte nem szorítható be egy szük időhorizontba a kora bronzkoron belül, és nem tartható egyetlen kultúra kizárólagos jellemzőjének sem. Megjelenik a Vucedol-, a Makó-, a Harangedény-, a Somogyvár-Vinkovci- és a Nyírség-kultúra, valamint a Gyula-Roçia- és a Szaniszló-csoport kerámiaművességében is. Az edényfelület seprűzése szintén nem kultúrspeciíikus, és kronológiai meghatározó szerepe sincs. Valamennyi kora bronzkori kultúrában és csoportban fellép, sőt megmarad a középső bronzkoron át egészen a késő bronzkorig. A seprüzés különböző — rendszeres és rendszertelen, mélyebb és sekélyebb, fésüzésszerű — típusainak megjelenését sem köthetjük eltérő időhorizontokhoz (NÉMETI-DANI 2001, 114).

17 A fazekak és tárolóedények díszítése. A MakóKosihy-Caka-kultúra kerámiaművességére általánosan jellemző — a csongrádi anyag vizsgálatakor is ezt tapasztaltuk —, hogy díszítő mintakincsük szegényes (KALICZ 1984, 97). A fazekak és tárolóedények leggyakoribb díszítései az ujjbenyomkodásokkal (9. kép 3^4; 18. kép 7) vagy bevagdalásokkal (9. kép 6; 12. kép 1) tagolt bordák. A bordadíszeken kívül néhány bütyökdísz fordul elő: egy kisméretű, gömbölyű (9. kép 1), egy vízszintesen elhelyezett, hosszúkás, közepén ujjbenyomással tagolt (9. kép 2), egy nagyobb méretű, lapos (9. kép 7), egy kisméretű, lapos, középen benyomott (17. kép 11) és egy vízszintesen elhelyezett, hosszúkás, lapos bütyök (18. kép 3). Egy oldaltöredéken sima, lapos borda vagy bütyök indulása látható (15. kép 4). Az egyik fazéktöredék külső felületén, a perein alatt látszódnak készítőjének függőleges, egymással párhuzamos ujjnyomai (7. kép 1). Nem biztos, hogy díszítő elemről van szó, valószínűleg a készítési folyamat közben keletkeztek az ujjnyomok. Hasonló jelenséggel Tiszalúc-Sarkad településének leletanyagában találkozhatunk. Két tál külső felületén, a perein alatt (SZATHMÁRI 1999, Taf. III. 4, Taf. X. 16 A durvított felületűnek leírt töredékek egy része eredetileg valószínűleg, fröcskölt "felületű lehetett, csak erősen megkoptak. Összesen 22 db „fröcskölt " és 61 db durvított felületű töredék került elő. 17 A témában újat legfeljebb a különböző felületkezelési eljárások egyes kultúrákon és csoportokon belüli előfordulásának mennyiségi vizsgálatától várhatunk, ehhez azonban újabb, hitelesen feltárt leletegyüttesek közlésére és elemzésére van szükség.