A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

HARKAI István: Újabb késő rézkori leletek Hódmezővásárhely-Bodzáspartról

MFMÈ - StudArch VI (2000) 7-46 ÚJABB KÉSŐ RÉZKORI LELETEK HÓDMEZŐVÁSÁRHELY-BODZÁSPARTRÓL H ÁRKAIIstván A cikk elsődleges célja az 1996 nyarán, Hódmezővásárhely-Bodzáspartról előkerült késő rézkori leletanyag közlése.

1 A feladatot indokolja egy elgondolkodtató adat, mely szerint Banner János máig nélkülözhetetlen összegzésének megjelenése óta (BANNER 1956) a feltárt és közöletlen magyarországi badeni lelőhelyek aránya közel 90%-ra tehető (BONDÁR 1991, 35). Mivel pedig az utóbbi évtizedekben Csongrád megyében a rézkor kutatása meglehetősen elhanyagolt területnek számított, a cikk ezen állapot megváltoztatásához is hozzá kíván járulni. A tanulmány utolsó fejezetében megpróbálok rövid áttekintést nyújtani a leletek kapcsán felmerült keltezési problémákról, a badeni kultúra kései időszakában a szomszédos régészeti kultúrákkal való kapcsolatokról, valamint a kutatás lehetséges további irányáról.

2 A LELŐHELY A hódmezővásárhely-bodzásparti lelőhely és Banner János neve szorosan összeforrt, hiszen az 1930-as években a neves régész több ízben végzett itt ásatásokat, és az általa péceli kultúrának nevezett

3 régészeti egységet feldolgozó nagy monográfiájának is az innen származó leletanyag adta a gerincét (BANNER 1956, 76-86). A lelőhely a régi szegedi út és a Tére-ér közt, egy kelet-nyugati irányban mintegy 450 méter hosszan elnyúló magasparton fekszik (1. kép). A Tére-ér — amely valaha a Hód-tó vizét vezette a Tiszába — egykor széles, mély, bővizű vízfolyás, Vásárhely legfontosabb vízi útja és igen jó halászhelye volt (ANDÓ 1984, 78). A mellette húzódó, magasabban fekvő területeken, Bodzáspart mellett még számos, fontos régészeti lelőhely található.

4 Banner János három, egymástól kisebb-nagyobb távolságra levő területen végezte a feltárásokat. 1934 szeptemberében a part legnyugatabbi részén, a bodzásparti iskola közelében levő Banga-tanyánál, 1935-ben a vele közvetlenül szomszédos Bákay-földön dolgozott. 1937-ben a középső 1 Az ásatás 1996. július 18-augusztus 2., valamint augusztus 12-14. közt zajlott. A leletek a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban találhatók97.1.1-395. leltári számon, V. Szabó Gábor ásatási jelentése pedig a múzeum adattáréiban van elhelyezve. 2 A cikk eredeti változata egyetemi szakdolgozatként született meg. Elkészítéséhez köszönettel tartozom V. Szabó Gábornak, a leletanyag közlési jogának átengedéséért és a feldolgozáshoz kapott sokrétű segítségért. Ugyancsak a feldolgozást segítették az Endrődi Annával való konzultációk. A leletanyag statisztikai feldolgozásához Horváth Ferenctől és Vályi Katalintól kaptam hasznos tanácsokat. A kőanyag meghatározásáért és az objektumok rajzaiért Marton Tibornak tartozom baráti köszönettel. Segítőkészségük miatt meg kell még említenem B. Nagy Katalin, Lőrinczy Gábor, Czabarka Zsuzsanna és Dobó Bernadett nevét. A cikk közlésre alkalmassá tételéhez sok hasznos tanácsot kaptam lektoromtól, Bondár Máriától. A rajzok közléséhez szükséges változtatások elvégzéséért Tóth Gábornak, ugyanezért és az általa tanúsított megértésért feleségemnek, Harkainé Sipos Erikának tartozom hálával. A fotók Pápai Zoltán munkái. 3 A péceli kultúra elnevezés javaslata: BANNER 1942, 87. A név végül nem gyökerezett meg a régészeti irodalomban, máig badeni kultúráról beszélnek a korszak kutatói. 4 A terület régészeti lelőhelyei térképre vetítve: BANNER 1937, 74, 1. kép. Újabban: HORVÁTH 1994, 95, 13. kép.