A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

KULCSÁR Gabriella: Kora Bronzkori leletek a Tisza jobb partján (Csongrád megye)

A Nagyrév-kultúra kialakulását megelőző időszakban, a Dong-értől délre, a Tisza jobb partján az Ada-csoport jelenlétével számolhatunk. A hagyományosan az Ada-csoporthoz sorolt lelőhelyeken a szórványok mellett a leletek meghatározó hányada temetkezésekkel, mégpedig zsugorított csontvázas rítusú temetkezésekkel hozható kapcsolatba. Ezek zöme nem jól dokumentált lelőkörülményű temetkezés (Ada-Komlósi/Ada (Yu), Ásotthalom-Borgazdaság, Radanovac-Crnava Zastava — HORVÁTH 1984, 10, 15), ritkábbak a hitelesen feltárt sírok (Hajdújárás-Pörös/Hajdukovo 7. sír (Yu) — SULMAN 1952; HORVÁTH 1984, 15, 18, 26). Egy esetben szólnak a híradások hamvasztásos rítusú sírról, melynek melléklete egy aszimmetrikus fülű korsó volt (Hajdújárás-Köröspart/Haj dukovo (Yu) — HORVÁTH 1984, 13. T. III. 1, T. IV. l). A csoport (szórvány) kerámiaanyagának egy része tagadhatatlanul a dél-dunántúli és szlavóniai-szerémségi Somogyvár-Vinkovci-kultúrával mutat kapcsolatot (Ada/Ada (Yu), Hajdújárás/Haj dukovo (Yu), Radanovac, Zenta/ Senta (Yu), Zombor/Sombor (Yu) — HORVÁTH 1984, 10, T. I. 1-2, T. II. 1, T. III. 1-2, T. IV. 1-2, T. VI. 1-3). Ugyanakkor néhány esetben új elemekkel bővül. Ezek közül most a kis bögréket emelnénk ki (Ada-Mohol/Ada (Yu), Hajdújárás-Pörös/Haj dukovo 7. sír (Yu), Nosza/Nosa (Yu) — HORVÁTH 1984, T. III. 1, T. IV. 3, T. VII. 5-6, T. VII. 1-2, 4). Hasonló kis bögrék kerültek eredetileg a röszkei sírokba is (ld. fentebb)

27 és Szatymaz-Jánosszálláson is csontvázas sírok mellékletei lehettek. E kis bögrékkel jellemezhető csontvázas temetkezések további mellékletei az Ada-csoport helyett az Óbéba-Pitvaros- és korai Perjámos-körrel mutatnak szorosabb tipológiai kapcsolatot. E probléma kapcsán érdemes feleleveníteni a hajdújárási sír leletösszefüggéseit. Horváth Ferenc a Hajdújárás-Pörös/Haj dukovo (Yu)

28 lelőhelyen 1951-ben feltárt leletek közül két kis bögrét és egy tálat feltehetően összetartozó síregyüttesként (7. sír) sorolt az Ada-csoporthoz (HORVÁTH 1984, 15,18, 21, Note 48, 21, T. III. 3, T. IV. 3, T. VII. 5-6). A leleteket eredetileg közlő M. Sulman a 7. sírt É-D irányú, zsugorított csontvázas, női sírként ismerteti, melynek mellékletei között a két bögrén és egy tálon kívül a fej mellett két aranyhuzal hajkarika, míg a nyakon egy fajanszgyöngyökből, dentáliumtagokból és egy kis díszített fém (bronz?) lemezkéből álló ékszer is volt (SULMAN 1952, 122-126, T. II. Sl. 12-14, T. IV. Si. 28-30).

29 Amennyiben elfogadjuk a sírlelet összetartozását, akkor ezzel egy újabb, az Óbéba-Pitvaros és korai Perjámos korú temetők sírjainak kerámiamellékleteivel és viseleti tárgyaival feltűnő kapcsolatot mutató temetkezést azonosíthatunk a Tisza jobb parti sávjában.

30 Ugyancsak a korszak problematikus lelőhelyeinek sorában kell szót ejtenünk a Sándorfalva-Eper27 A röszkei temetkezések tájolása a Óbéba-Pitvaros/korai Perjámos-időszakban gyakoribb É-D, D-É tájolás helyett a ritkább K-NY, NY-K irányt követi (CHICIDEANU-CHIC1DEANU 1989, Abb. 4; O'SHEA 1996, 149-171). 28 M. Sulman (Schulman I.) az 1951-ben feltárt bronzkori sír és szarmata temetőrészlet első közlésekor a lelőhelyet Bácsszőlős/Backi Vinogradi (Yu) közigazgatási határához tartozó Massarikovo néven írja le (SULMAN 1952, 122-126). Ugyanezt a lelőhelyet Horváth Ferenc „Hajdukovo (Hajdújárás)-Pörös", illetve „Hajdukovo-(Hajdújárás); Massarikovo " névvel is említi (HORVÁTH 1984, 15, Fig. 1). A Szabadka környéki régészeti lelőhelyeket összefoglaló legutóbbi munkában Hajdújárás-Cigányhalom néven említik a lelőhelyet (SZEKERES-R1CZ1998, 35-36,111). A lelőhely a mai közigazgatási viszonyok között is Bácsszőlős/Backi Vinogradi (Yu) községtől délre, a Körös-ér és az E75 találkozási pontja, a Körös-híd közelében található. 29 Sajnos a sír rajza nem közölt. A szabadkai Múzeumban Hajdújárás lelőhelynévvel több kora bronzkori edényt is őriznek (HORVÁTH 1984, Note 48). A Hajdújárás-Pörös 7. sírban talált, M. Sulman által közölt kis bögrék, illetve a Horváth Ferenc közleményében szereplő bögrék esetében felmerül, hogy azok nem azonosak egymással. Horváth Ferenc friss fotókkal, rajzokkal illusztrálta dolgozatát. Ennek ellenére a korábbi Sulman-féle közlés (sajnos nem túl jó) fényképillusztrációi, illetve a bögrék méretei nem teszik egyértelművé a tárgyak azonosítását. A Sulman-féle bögrék 9, illetve 10,7 cm-es magasságával szemben a Horváth-féle bögrék (még a mérési hibák tekintetbevételével is) jóval kisebbek: 7,3 illetve 7,8 cm-es magaságukkal. Az azonosság ellen szólnak a leltári számok is, melyek annak ellenére, hogy feltehetően közel egy időben beleltározott, összefüggő síregyüttesről van szó, meglehetősen távoli számokat mutatnak: szabadkai Városi Múzeum A-1487 (tál), A-32 és A-3169 (bögrék). Természetesen az utóbbi érvet nem tekinthetjük teljes egészében meggyőzőnek, hiszen a szabadkai Múzeum nyilvántartási rendszerét nem ismerjük közelebbről. Mindezek figyelembevételével véleményünk szerint legalább négy füles bögrét ismerhetünk Hajdújárás környékéről, és a Horváth Ferenc által technikai okok miatt külön képtáblán közölt bögrék bár hasonlóak de nem azonosak a Hajdújárás-Massarikovo (Pörös) 7. sír bögremellékleteivel. 30 A tál és a fotón szereplő kis bögrék, ékszerek analógiái a Tiszától keletre pl. a pitvarosi temetőben (a tál: 10., 16., 28., 35. sír: BÓNA 1965, Pl. I. 8,15, Pl. III. 1, 3; arany hajkarikák: pl. Pitvaros 11., 27., 36. sír: BÓNA 1965, Pl. V. 1-6stb.), a mokrini temetőben (GIRIC 1971) egyaránt megtalálhatóak A temetkezés tájolása is az Óbéba-Pitvaros- és korai Perjámos-időszakban gyakoribbnak mondható E—D irányt követi.