A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

KOREK József: Életem s korom. Irodalmi hivatkozásokkal és jegyzetekkel ellátta: Anders Alexandra és Kőhegyi Mihály

tásából.

102 Hány munkás, paraszt, értelmiségi látogató volt tegnap! Korát megelőzte. Időnként bement a torony alá, és telt aktatáskával érkezett vissza. Augusztus 1-ével, az új forinttal én is megkaptam a megbízást a KOF-tól, de már Radnóti Aladár aláírásával. Fizetésem havi 250,- Ft lett. A múzeumban a helyzet az alábbi volt: a hivatalsegédi fronton a gazda Kotormány, Móra famulusa, és Máriaföldi a restaurátor-szolga, korábban csendőrőrmester. Az egyik nagy úr lett, a másik most bujkált a munka és az emberek elől. Alkalmazták Kopasz Mártát a textilek egy részének szellőztetésére. Akkor tűnt ki, hogy minden selyemkendő a hajtásnál elvált. Pedig de szép gyűjtemény volt, bunyevác, magyar, sváb kendőkből! Egy Klein nevű kis ürge nyüzsgött még, mint restaurátor, nagyon szorgalmas, ügybuzgó, de nagyképű, és méghozzá semmihez sem értő „polihisztor". O volt Márta jobb keze. A textilen kívül más anyaghoz nem nyúltak, kivéve a Berecz Péter

103 madárgyűjtemény ét,

104 amelyet a múzeumnak ajándékozott, és maga kezelte igen magas szinten. A régészeti anyag botrányos állapotban volt. A padláson levő anyag egy részét és a kiállítás üvegei alatt levő anyagot a vár középső termében gúlába rakták, a dobozokat, a papírkartonra fűzött tárgyak egy részét szintén odahelyezték, másik része a várban szétszórva feküdt. A kerámiába beletapostak, egy részét már ki is lapátolták, és a Tiszába hordták. Maradt egy csomó a földszinten, ahol a páncélszekrény állt. Ebben csak leltári könyvek voltak, az aranyat Csallány magával vitte, szinte minden darabját.

105 Abban a teremben volt összezsúfolva a képzőművészeti gyűjtemény és a Sebestyén által felvett kartonok fényképes lapjai, illetőleg Móra ásatási jegyzetei. A néprajzi anyag szinte érintetlen volt, állt a parasztszoba, csupán a textileket szellőztette meg Márta. A várostörténet, a fegyveranyag szintén kupacban állt a földön a néprajzi terem mellett, borzalmas rendetlenségben. A kiállítási terem tiszai oldalán hatalmas lyuk volt, de az ágyúbelövés kívülről már be volt falazva.

106 Három szekrény az első teremben félig roncs, azt elvitte a könyvtár, a Bergmann néven eladott könyvek, amelyeket a zsidói vagyonból mentett ki Sző102 Szőke Mihály hozzá nem értéséről legendák keringtek a muzeológusok körében. Csallány Dezső benyújtotta jelentését a múzeum és könyvtár 1943. évi működéséről. Ebben közli, hogy Szőke Mihály statisztikákat készített a könyvtár olvasóiról: egyetemi, főiskolai hallgató, középiskolai tanuló, pap, tanár-tanító, író-hírlapszerkesztő, művész, ügyvéd, mérnök-építész, orvos-gyógyszerész, köztisztviselő, magántisztviselő, vasutas-postás, kereskedő-iparos, földműves-birtokos bontásban (Statisztika a Somogyi-könyvtár olvasóiról. DM 1944. március 21.) Szőke Mihály tehát lényegében korábban is ezt csinálta. Bálint Alajos Szegedre helyezésekor nem akarta átadni helyét. Magának a vallás- és közoktatási miniszternek, Ortutay Gyulának kellett közbelépnie. Az 1949. december 10-én kelt, Szőke Mihálynak szóló miniszteri levél: „Igazgató úrnak, tekintettel arra, hogy a könyvtári és a múzeumi igazgatási teendők együttes végzése túlterheli, a múzeumigazgatói teendők alól felmentem. " (Szabó András: Adatok a szegedi városi múzeum, majd Móra Ferenc Múzeum régészeti kutatástörténetéhez az irattári források tükrében (1935-1963). Szakdolgozat JATE BTK Szeged 1993, 35. MFM RégAd 2664-99). 103 Beretzk (nem Berecz) Péter biológus, madártani megfigyelései számottevőek. A Szegedi Hírek rovatában olvasható: „Dr. Beretzk Péter szülész-nőgyógyász rendelését megkezdte. Széchenyi tér 1. sz. alatt. (Zsótér ház) " (DM 1945. március 1.). 104 „Szőke Mihály múzeumigazgató Budapestről azt a meglepő hírt kapta, hogy a több mint tíz év óta a szegedi múzeumban őrzött, nagyértékű dr. Beretzk Péter-féle gyűjteményt a Természettudományi Múzeum Budapestre akarja vinni. " Tiltakoznak a szegediek de Beretzk Péter is szívesebben venné, ha a szegedi múzeumot gazdagítaná madárgyűjteménye. Érthetetlen okokból el akarják vinni az Európa hírű gyűjteményt (DM 1947. július 25.). Beretzk Péter gyűjteményéről: Oto: A fehértói madarak (DM 1943. augusztus 11.). 105 Csallány Dezső az 1944 őszén elrendelt kiürítési parancs nyomán menekítette a szegedi múzeum aranyait. A kalocsai kompon találkozott vele az ugyancsak menekülő Banner János: „ ... egy stráfszekér közepén ülve Csallány Dezső, a szegedi múzeum aranyait tartalmazó koffert szorítva a lába közé. " (BANNER 1990, 191). Ezt vétkéül rótták fel, nem vették vissza igazgatónak Szőke Mihály jelenti a polgármesternek: „ Ezideig nem hozta vissza Csallány Dezső az aranyakat. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a régiségtári napló 1926. évi ívei hiányoznak. A nagyszéksósi kincslelet két kilogramm színarany. Valamennyi arany- és ezüst éremtárgyat is elvitte, valamint bélyegalbumot, 1 írógépet, finomszerkezetű fényképezőgépet (Contax 3). " (CSML Szegedváros polgármesteri iratok 37759/1945). Közli: RÁCZ1981, 466. Később muzeológusként alkalmazták (1949. október 6.) (SKI592/1949), de csakhamar „létszámcsökkentés" ürügyén elbocsátották. (SKI578/1949. és SKI 621/1949). Valójában Csallány Dezső minden tárgyat visszahozott (Trogmayer Ottó szíves szóbeli közlése). 106 „ Különösen a Tisza felőli oldalon szenvedett kárt a múzeum — mondja Majtényi igazgató, mert a németek, nem törődve a kulturális értékekkel, a háztetőn helyezték el az egyik tüzérségi megfigyelőjüket. De sok kárt okozott a néhány méterre lévő közúti hídfelrobbantása is, amit a németek, előzetes bejelentés nélkül hajtottak végre. A beígért három szirénajelzés elmaradt s így a becsukott ablakok egy része kitört. Az üvegkupolán még mindig beázik az eső. Egyelőre csak bedeszkáztatjuk, mert nincs megfelelő vastagságú üveg. " ((Örvös): Látogatás a megújult szegedi Városi Múzeumban. DM 1945. január 6.)