A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

KULCSÁR Gabriella: Kora Bronzkori leletek a Tisza jobb partján (Csongrád megye)

MFMÉStudArch VI(2000) 47-75 KORA BRONZKORI LELETEK A TISZA JOBB PARTJÁN (CSONGRÁD MEGYE) KULCSÁR Gabriella Az Alsó-Tisza-vidék és a Dél-Alföld kora bronzkori kutatásában eddig már többször is tanulmányok és azok lábjegyzeteinek gyakori vendége volt néhány régi, eddig közöletlen vagy részben közölt leletanyag. Ezek a Csongrád megyei leletanyagok jórészt a 19. század végén - 20. század első felében, mai szemmel nézve hiányosan dokumentált leletmentéseken kerültek napvilágra, majd a szegedi múzeum gyűjteményébe, ahol átvészelték a háborút és az 1950-es években kapták meg mai napig érvényes helyüket pl. az 0.53. ... kezdetű leltári számsorban. Dolgozatunkban most ezen, ismeretlenül is ismerős leletanyagok közül három, kisebb egység (Röszke-Iskola, (Bäks-) Sövényháza, Szatymaz-Jánosszállás-Gróf Árpád földje) (1. kép 2) újbóli felidézésére, a korábbi közlések kiegészítésére nyílik lehetőség.

1 SZATYMAZ-JANOSSZALLAS, GROF ÁRPAD FÖLDJE Az egykori szegedi ügyvéd, Gróf Árpád kiterjedt birtokán található lelőhely a Szeged-Budapest vasútvonal és a jánosszállási vasúti megállót az E50-es (M5-ös) autóúttal összekötő betonút által határolt területen, a megálló épületétől DK-i irányban, kb. 800-1000 méter hosszan húzódik (1. kép l).

2 Az ENY-DK irányú homokos dombhát birtokosa az alacsonyabban fekvő, vízjárta területek feltöltésére, 1934-ben, a magasabb dombrészről földet hordatott. A munkálatok során emberi csontok is előkerültek. Az államrendőrség után a szegedi múzeum akkori munkatársa Kotormány János is megjelent a helyszínen, és az első napon három sírt is megfigyelt, a későbbiekben viszont csak a sírok anyagát tudta megmenteni, a sírokról további dokumentáció nem készült, így azok leletösszefüggései nem ismertek. A lelőhelyről szarmata kori telep- és sírleletek (PÁRDUCZ 1941, 14; PÁRDUCZ 1956, 15), egy honfoglalás kori temetörészlet mellékletei (FEHÉR-ÉRYKRALOVÁNSZKY 1962, 69, 954. lh.; BÁLINT 1991, 226, Fo. 109, Abb. 1. 2, Abb. 18. 1), késő bronzkori szórványleletek (TROGMAYER 1963, 117, Fo. 20; V. SZABÓ 1996, 24) is ekkor kerültek a szegedi múzeum gyűjteményébe. A szakirodalom adatai alapján 1934-ben összesen 30 temetkezés került napvilágra, melyből 26 honfoglalás kori és 4 melléklet nélküli zsugorított csontvázas temetkezés volt. A jánosszállási bronzkori leleteket az ugyanitt előkerült késő bronzkori leletek elemzése kapcsán először Trogmayer Ottó említette, s a most bemutatásra kerülő füles bögrékre középső bronzkori leletként utalt (TROGMAYER 1963, 117, Fo. 20). Az 1970-es évek elején a bronzkori leletek közül két / Ezúton is köszönetet mondok Lőrinczy Gábornak, aki a leletek tanulmányozását lehetővé tette, továbbá a leletanyagfotóztatásával munkámat segítette. Továbbá köszönöm a szegedi Móra Ferenc Múzeum mindazon munkatársainak a segítségét, akik munkámban támogattak. A feldolgozás során P. Fischl Klára volt segítségemre. A dolgozat elkészülését lektori tanácsaival Csányi Marietta segítette. A rajzok F. Bodnár Katalin munkái. Az adatgyűjtést az OTKA F 025 388pályázat támogatta. 2 Az 1990-es évek elején, Szatymaz határában végzett kutatásai során a lelőhelyet Varga Attila azonosította, és Szatymaz-2. számú lelőhelyeként írta le. Ezúton is köszönetet mondok Varga Attilának, hogy a közöletlen szakdolgozatának eredményeit megismerhettem, és adatait munkámban felhasználhattam (Varga A.: Szatymaz régészeti topográfiája és településtörténete. JÄTE, szakdolgozat, kézirat, Szeged 1993). Egyik korábbi cikkünkben e dolgozat szerzőjeként tévesen Váradi Adél neve szerepel (P. FISCHL-K1SS-KULCSÁR 1999, 39. j.). Az érintettektől ezúton is elnézést kérek.